2010 óta alaposan átalakult a Jobbik retorikája. A Gárda-mellényt és a cigányozást mérsékeltebb hangnemre cserélték, és egyre inkább a visszafogott, tisztakezű, konzervatív néppárt szerepében próbálnak megjelenni.
Domschitz Mátyás és Szikra Dorottya szociálpolitikusok egy új tanulmányban azt vizsgálják, milyen változásokon estek át az elmúlt nyolc évben a párt szociálpoltikai elképzelései. Ez különösen érdekes most, amikor a választások egyik legnagyobb kérdése, hogy mennyire lesznek hajlandóak a jobbikosok és a baloldaliak átszavazni egymás jelöltjeire az egyéni választókörzetekben.
Az elemzés arra jutott, hogy a Jobbik szociálpolitikája már a néppártosodás előtt is baloldalibb volt a Fideszénél. Miközben a kormány az elmúlt években főleg az átlagbér felett keresőket támogatta, a szegényeket pedig büntette, a Jobbik a radikálisabb időszakaiban is enyhébb megoldásokat javasolt. Annyira, hogy a tanulmány szerint 2018-ra a párt
egy európai értelemben vett kereszténydemokrata tömörülés képét mutatja szociálpolitikai szempontból
. A tanulmány bemutatóján Szikra Dorottya azt mondta, a szociális kérdések ma már a Jobbik kommunikációjában is erősebben jelen vannak, elég akár az “Európai béreket!” szlogenre, vagy a béruniós kezdeményezésre gondolni.Domschitz és Szikra teljes tanulmánya az Esély című folyóirat áprilisi számában fog megjelenni, most összefoglaljuk a legfontosabb részeit.
Ki beszél itt gárdistákról?
2015 környékén másról sem szóltak a Jobbikkal kapcsolatos hírek, mint hogy cukiskodó kampányfilmekkel próbálnak kitörni a szélsőjobboldali párt szerepéből. Ez látszik a 2018-as programon is, amiben már szó sincs “cigánybűnözésről”, sem a csendőrség visszaállításáról vagy a félkatonai Magyar Gárda újraalapításáról. Igaz, Sneider Tamás Jobbik-alelnök a Domschitznak adott interjújában arról beszélt, korábban sem voltak rasszisták, egyszerűen fiatalok voltak, és
a fiatalok hajlamosak sarkosan fogalmazni
. Azt viszont elismerte, hogy akkoribana Jobbik feleslegesen bántott meg különböző közösségeket.
A cigányság a mostani programban sokkal visszafogottabban jelenik meg, bár a tanulmány szerzői szerint ez is áthallásos, és többféleképpen értelmezhető:
A hazai szociális problémáknak tagadhatatlanul van egy elhanyagolt, etnikai szegmense is, a kérdés cigánysággal kapcsolatos vetülete. Ez a társadalmi gond méltatlanul háttérbe szorult az elmúlt 28 évben, így az ország polgárai számára megnyugtató megoldás ez idáig nem született.
A nőnek nem a konyhában a helye
Az, hogy a Jobbik szociálpolitikája a Fideszhez képest balra áll, talán a családdal és a nemi szerepekkel kapcsolatos felfogásban a legnyilvánvalóbb. A tanulmány szerzői szerint ezek az elképzelések kifejezetten progresszívek a kormányéhoz képest, és ehhez még csak néppártosodásra sem volt szükség, korábban is így volt. Az Alaptörvénnyel ellentétben például nem gondolják, hogy csakis a házasságban élő párok alkothatnak családot, igaz, a nem heteroszexuális párokat továbbra is deviánsnak tartják.
A Jobbik 2014 óta támogat egy sor olyan intézkedést, amely segítené az anyák munkába állását. Ilyenek az anyabarát munkahelyek, a bölcsődei és óvodai férőhelyek növelése, vagy a bölcsődei gondozási díjak megszüntetése. A négy évvel ezelőtti programjukban azt írták, a versenyszférában is rugalmas munkaidőt biztosítanának a nőknek a gyerekszülés után, és családbaráttá tennék a felsőoktatást is, például egyetemi babaszobák kialakításával.
A Jobbik tovább erősítette ezt a képet a Dúró Dóra-Novák Előd párossal, akik rendszeresen szerepeltek a médiában olyan modern házaspárként, amelyben akár a férfi is otthon marad a gyerekekkel, a nő pedig olykor a munkahelyére is magával viszi őket. Ehhez képest – ahogy Domschitz a tanulmány bemutatóján felidézte – Karácsony Gergelyről, az MSZP-Párbeszéd miniszterelnök-jelöltjéről és a momentumos Fekete-Győr Andrásról a mostani kampányban is megjelentek videók arról, hogy nem tudnak főzni, és ehhez női segítségre lenne szükség.
2016 környékén aztán a kormány is felismerte, hogy jobban jár, ha nem akarja mindenáron otthon tartani az anyákat. Ezért – bár ez a kommunikációban nem nagyon jelent meg – a Fidesz családpolitikája is nyugatos, skandináv irányba mozdult el, összhangban a Jobbik javaslataival.
A Jobbik idei programjába bekerült a családon belüli erőszak elítélése is, azt írják,
szükséges az áldozattámogató szemlélet kialakítása, erősítése mind a jogalkalmazási, mind a szociális rendszerben
. Emellett az is kiderült már, hogy a Jobbik ratifikálná az Európa Tanács isztambuli egyezményét, amit a magyar parlament még nem tett meg.A szegény családoknak is juthat támogatás
Jelentős különbség a Fidesz családpolitikájához képest, hogy a Jobbik megemelné a családi pótlékot, amit még a Bajnai-kormány fagyasztott be. Ez az ellátás minden gyermekes családnak jár, függetlenül attól, hogy a szülőknek van-e munkájuk, és mennyi a fizetésük. Igaz, a Jobbik az iskolába járáson kívül további feltételekhez kötné a családi pótlékot, például ahhoz, hogy a szülők működjenek együtt az oktatási, szociális és családvédelmi intézményekkel.
A családi pótlék emelése azért is érdekes, mert a Jobbik korábban még a
megélhetési gyermekvállalás
ellen küzdött. Erről Sneider a tanulmány szerzőinek azt mondta, most is csak a harmadik gyerekig folyósítanák a pótlékot.Bár a kormány megvalósította a Jobbik 2010-es javaslatát, hogy a háromgyerekes családok lényegében ne fizessenek személyi jövedelemadót, a Jobbik ezt kiegészítette volna egy negatív jövedelemadóval is, ami az alacsony keresetűeknek kedvezne. Enélkül a kormányzati adóreformok inkább a gazdagabbakat hozták helyzetbe, amiről sok helyen, például ebben a cikkben írtunk.
Szívesen nyúltak a radikális Jobbiktól
Közben a Fidesz nyolc év alatt egy sor jobbikos szociálpolitikai javaslatot átvett, Domschitz és Szikra több mint húsz ilyet találtak. Ezek jó részét nem egy az egyben, hanem kisebb-nagyobb változtatásokkal emelték át. Ilyen például a magáncsőd intézménye, amit a Jobbik intenzív családsegítéssel együtt vezetett volna be, a kormány viszont ezt nem tette mellé. Így a program, aminek a lényegéről itt olvashat bővebben, nem is lett valami népszerű.
2010-ben a Jobbik is országosan vezérelt közmunka-programot ígért, amit a kormány 2011-től meg is valósított. A kormányzat által erőltetett munkaalapú társadalom és a
segély helyett munkát
elv a Jobbiktól sem áll távol, de a tanulmány szerzői szerint ebben is baloldalibb a Fidesznél. Főleg azért, mert nem 90, hanem legalább 180 napig folyósítaná a munkanélkülieknek az álláskeresési járadékot, a fiatalabbak számára pedig fejlesztené a képzéseket és az átképzéseket.Eredetileg a Jobbik ígérte meg a magánnyugdíjpénztárak államosítását és a nők kedvezményes nyugdíjazását is. Ugyanebbe a kategóriába tartozik a büntetőjog szigorítása és a civilekkel szembeni fellépés is. A Jobbik 2010-ben javasolta a büntethetőség 12 éves korra való leszállítását, amit a Fidesz meg is valósított, igaz, a kormány által előnyben részesített iskolarendőrök helyett a Jobbik az iskolai szociális munkát erősítené. Ami a civileket illeti, 2014-ben a Jobbik javasolta a “kettősmércét alkalmazó” jogvédő szervezetek ügynökké nyilvánítását, és meg is nevezték a TASZ-t, a Magyar Helsinki Bizottságot és az Amnesty Internationalt.
Helyben kevésbé megy a néppártosodás
A tanulmány szerzői külön foglalkoznak a Jobbik önkormányzati szociálpolitikájával, hiszen 2014 óta Ózdot és Tapolcát is jobbikos polgármester irányítja.
Janiczak Dávid ózdi polgármester a megválasztása előtt azzal a fenyegető üzenettel kampányolt, hogy utolsó esélyt nyújtanak az ott élő “romboló kisebbség” számára, de ha kudarcot vallanak, jöhet a “radikális megoldás”. Akkoriban féltek is a helyi romák, hogy rájuk törnek majd a beígért lovasrendőrök, és bár a lovas szolgálatot tényleg bevezették, ez hamarosan megszűnt. Nem lett semmi a quados rendőrségi egységből sem, csak egy terepjárót vásárolt az önkormányzat.
Az önkormányzat által osztható segélyeknél Janiczak megemelte a jogosultsági jövedelemhatárokat, így többen részesülhetnek belőle, ami persze azt is jelenti, hogy a leginkább rászorulóknak a jobb helyzetűekkel kell versenyezniük. Ózdon természetbeni juttatássá alakították a lakásfenntartási támogatást, az indoklás szerint azért, hogy ne lehessen velük visszaélni.
Janiczak legvisszásabb ügye talán az volt, amikor büntetlen előéletet követelt meg az önkormányzati bérlakást igénylőktől, amitől csak a kormányhivatal nyomására állt el. Az önkormányzati lakáspolitika másik fontos része, hogy öt évig ingyen bérlakást biztosít minden 35 év alatti, házasságban élő párnak, ha ennyi idő alatt két gyereket vállalnak. A családtámogatásból viszont látványosan próbálják kizárni a legszegényebbeket: a 300 ezer forintos családalapítást elősegítő támogatást csak azok kaphatják, akik legalább 380 napja dolgoznak, és a CSOK-hoz hasonló kedvezményes telekvásárlás is a középfokú végzettségűeknek szól.
Ehhez képest a tapolcai Dobó Zoltán esetében egyáltalán nem lett kampánytéma a cigányság, és nem voltak olyan radikális ígéretei, mint Janiczaknak. A győzelem után hozott szociálpolitikai intézkedések itt is a szegények feletti ellenőrzést erősítették. A települési támogatás feltételéül szabták “a lakókörnyezet rendezettségét”, amit elég szabadon lehet értelmezni. Kizárták azokat is, akik munkanélküliként nem működnek együtt a kormányhivatallal. Van viszont temetkezési támogatás, fizetik a szegény gyerekek étkeztetését, az idős rászorulóknak pedig közmenzát működtetnek.
A szerzők szerint a tapolcai támogatások jelentős részét jól meghatározott kritériumok szerint osztják, és a polgármesternek inkább kivételezésre van lehetősége, de arra nem, hogy bárkit kizárjon. A rendezett telekről szóló gumiszabályok viszont lehetőséget adnak arra, hogy szubjektív alapon kizárjanak szegény embereket a támogatásokból.
A teljes tanulmány az Esély című szociálpolitikai folyóirat áprilisi számában fog megjelenni.
