Nagyjából két héttel a 2012-es esztendő kezdete után hogyan értékeli a Fidesz-KDNP koalíció kormányzásából eddig eltelt több mint másfél évet?
Soha nem könnyű néhány mondatban összefoglalni egy hosszabb időszak jelentőségét, megfogalmazni lényegét, de vállalva az egyszerűsítést, most mégis viszonylag könnyebben megtehető. Az új kormány egy klasszikus politikai-hatalmi kormányzást folytatott, amely egy központból irányított, fegyelmezett kétharmados többségénél fogva rendkívül eredményesnek bizonyult azokon a területeken, ahol önmagában a politikai akarat elegendő. Minden pozíciót elfoglaltak, minden zsákmányt megszereztek, tudatosan törekedtek a berendezkedésre, a kurzusépítésre.
Ugyanakkor a tudományuk sajnos gyakran megállt ott, ahol előrelátásra, megfontoltságra, tervezésre, diplomáciai érzékre és egyéb, a politikában is hasznos képességekre lett volna szükség. Ami ugyanis könnyen ment az intézmények átalakításánál, a szabályok megváltoztatásánál a magyar parlamentben, finoman szólva is akadozott a gazdaságpolitikában és a nemzetközi kapcsolatokban, ahol nem annyira az akaratnak, hanem sokkal inkább a felkészültségnek és a hozzáértésnek van primátusa. Ami 2011 nyarának vége óta történik, az a szándék és a valóság találkozása, ütközése. Orbán Viktor az őszi politikai szezon kezdetén kijelentette, hogy a kormány politikáját a valósághoz kell igazítani – úgy látom, egyelőre ennek a fontos mondatnak a megértése, elfogadása, belsővé tétele van napirenden.
Ilyen előzmények után milyen parlamenti szezon várhat ránk tavasszal? Folytatódik a heves vitákat kiváltó döntések, ezzel együtt a demonstrációk
Láncos-erővágós december: blokád a Parlament előtt
2011.
December
23.
13:50
sora?
Sok minden függ attól, hogy a kormány hajlik-e a politikai korrekcióra. Ezzel kapcsolatban nem vagyok annyira szkeptikus, mint több más megszólaló. Úgy látom, hogy jobb pillanataiban a kormány is felismeri ennek szükségességét, racionalitását. Nem hiszem, hogy végleg eldőlt volna ennek a ciklusnak a sorsa, de azzal egyetértek, hogy kifejezetten nehéz körülmények között folytatódhat 2012-ben a kormányzás.
Tavaly tavasszal, az új alkotmány elfogadásakor nem sokan tudták volna elképzelni, hogy annak hatályba lépésekor nem azt ünneplő, hanem azt elutasító emberek veszik körül a rendezvény színhelyét. Kevesen hitték volna, hogy a kormányfőnek valamilyen hátsó bejáraton kell megközelítenie a helyszínt, az épületet pedig rendőrök sorfala védi majd.
Arra is utalt, hogy Orbán Viktor lassacskán Gyurcsány Ferenc sorsára juthat. Valóban így lesz?A változás valóban váratlan, meglepő. Tényleg nem hittem volna, hogy ilyen rövid idő múltán újra átélhetünk sok mindent az előző ciklusból. Ennek ellenére Orbán Viktor talán még nem tart ott, ahol a korábbi kormányfő járt Őszöd és a 2006-2007-es utcai események után, de az vitathatatlan, hogy a hitelessége nagyon sokat kopott, és könnyen elképzelhető, hogy a fekete leves – ha sikerül megállapodni az IMF-fel, azért, ha nem, azért – még csak most jön.
A Fideszre sokan vezérelvű pártként tekintenek. Ettől függetlenül vannak még erős emberei a kormánypártnak, elég csak Lázár Jánosra, Navracsics Tiborra, Kósa Lajosra, vagy éppen Kövér Lászlóra gondolnunk. A Fidesz táborában van-e olyan politikus, aki szükség esetén átveheti Orbán Viktor helyét? Egyáltalán mekkora a helycsere valószínűsége?
A helyzet kulcsa ma még egyértelműen Orbán Viktor kezében van. Nagyrészt tőle függ, hogy merre mozdul el a Fidesz. Elméletileg az sem kizárt, hogy a kormányfő tartja majd helyesebbnek az irányított váltást, de az is lehet, hogy – hasonlóan Gyurcsányhoz – abban bízik, hogy a helyzete, a megítélése a ciklus második felében javulni fog. A Fidesznek sok tehetséges politikusa van, akik közül többen esetleg kormányfőként is megállhatnák a helyüket, de azt nem tartom valószínűnek, hogy egy váltás a közeljövőben Orbán ellenében menjen végbe.
Az ember nemrégiben csak úgy kapkodta a fejét, amikor az IMF-tárgyalások kapcsán nap mint nap új, az előzőtől homlokegyenest különböző kormányzati nyilatkozatokat olvasott. Ezalatt sokan azt sejtetik, hogy a Valutaalap és az EU védőhálója nélkül csökkenhet a kereslet a bóvlivá minősített magyar állampapírok iránt is. A kormány fél, összezavarodott, vagy valamilyen egyelőre nem igazán átlátható, ám tudatos stratégiát folytat?
Jó lenne tudni a választ, én is csak találgatok. Legvalószínűbbnek azt tartom, hogy a kormány – éppen korábbi politikája és retorikája okán – a reputációját félti, azaz szeretné minél alacsonyabbra szorítani azt a politikai árat, amit a megállapodás és annak következményei miatt fizetnie kell. Olyan helyzetbe került az ország – és ebben benne van az előző kormányok és a mostani vezetés felelőssége is -, amikor már nincs egyértelműen jó döntés. A kommunikációs tojástánc szerintem emiatt van. A kabinet – miközben tudja, hogy a megállapodásra sajnos szüksége van az országnak – jelenleg magával és magáért küzd. A gazdasági és a politikai racionalitás élesen ütközik, az egyik mondat az egyikre, a másik a másikra reflektál.
