BÓDY GÁBOR FILMKLUB

"ÉS ISTEN MEGTEREMTÉ A NŐT" Filmcsillagok tegnap és ma

október 2. HALLSTRÖM: CSOKOLÁDÉ
                        (2000) amerikai
                        (JULIETTE BINOCHE)

október 9. LUBITSCH: NINOCSKA
                        (1939) amerikai
                        (GRETA GARBO)

október 16. CROWE: VANÍLIA ÉGBOLT
                        (2001) amerikai
                        (CAMERON DIAZ)

október 30. HITCHCOCK: FORGÓSZÉL
                        (1946) amerikai
                        (INGRID BERGMAN)

november 6. CARROL: SZERESS, HA TUDSZ!
                        (1998) amerikai
                        (ANGELINA JOLIE)

november 13. DE SICA: EGY ASSZONY MEG A LÁNYA
                        (1960) olasz
                        (SOPHIA LOREN)

november 20. BIGAS LUNA: A MEZTELEN MAYA
                        (1999) spanyol
                        (PENÉLOPE CRUZ)

november 27. FELLINI: AZ ÉDES ÉLET
                        (1960) olasz
                        (ANITA EKBERG)

december 4. ZWART: ÉRZÉKI CSALÓDÁS
                        (2001) amerikai
                        (LIV TYLER)

december 11. POLANSKI: ISZONYAT
                        (1965) angol
                        (CATHÉRINE DENEUVE)

Bevezető:
A nyugati gondolkodás mindig ellentétpárokban határozta meg legfontosabb fogalmait: a jelenlétet a hiány, a létet a semmi, az igazat a hamis, az azonosságot a különbözőség, a nőt pedig a férfi függvényében definiálta. Ha azt mondjuk, hogy a férfi a szellemi ragyogás, akkor a nő az anyag vonzása alatt álló életforrás. Földhöz kötöttsége miatt a nő a középszerűség megtestesítője, ugyanakkor benne - csak benne - rejlik a hétköznapi élet melegsége, szépsége. A feminista filmolvasatok rámutatnak arra, hogy a mozik többsége, a férfi főhős szemén keresztül a nőt sztereotípiákban látja és láttatja, legtöbbször archetipikus női alakként megjelenítve őt a filmvásznon. Így például anyaként, szeretőként, (elvált) feleségként, esetleg független, emancipált nőként, vagy ezek elegyeként (független anya, céda feleség, független elvált anya stb.), gyakorta barátnői társaságban, rokoni kötelékekben ábrázolva őt. Ezek után azonban azt is meg kell vizsgálnunk, hogy a nő mozgástere a férfi értékrendje által uralt világban hogyan is alakulhat: (1) idomulhat az elvárásokhoz, és elfogadhatja a rá kirótt, női szerepek egyikét, vagy esetleg ennek variációját (2) a freudi terminológiát kölcsönkérve, megpróbálhat azonosulni az agresszorral, vagyis maga is férfivá válhat (3) szembefordulhat a hatalommal (4) kivonulhat belőle, vagy megpróbálhatja azt, amire a teoretikusok nemtársaikat buzdítják (5) rátalálhat önmagára. És ha jól körülnézünk a filmek tömege között, mindegyik típushoz megtalálhatjuk a megfelelő filmet, és persze a típusokhoz hozzáillő nőt. A választási lehetőségek ellenére azonban a nő mindig nő marad. Hiszen mindig ő lesz az öröm forrása, de ő a bűn hordozója is, a csábító, a gonosz kísértéseinek legfőbb eszköze, ugyanis ő a "csekélyebb hitű", aki a démonokkal, rossz szellemekkel tart fenn bizalmas kapcsolatot. Vagy ahogy Király Jenő is megfogalmazza: "Jót tesz a nőnek a gonosz érintése." De: a nő hozza világra a gyermeket, aki a tisztaság, a nagy lehetőségek hordozója, a halál fölött diadalmaskodó csöpp erő. Ezek a varázsos-misztikus, ésszel fölfoghatatlan dolgok és a női lélek rejtelmei számos férfit megihlettek. A legkülönfélébb nőtípusokat teremtették meg műveikben. A két véglet: az anya és a vamp. Ez utóbbit az irodalom mellett a film mutatja be a legtökéletesebben. E színésznők legtöbbjére a vérlázító testiség, a szexuális telítettség és az elviselhetetlenségig fokozódó magány a legjellemzőbb. Azonban a hagyományos anya szerepből kilépve, meglepő intelligenciájuk ellenére, újfajta életükben sem találják a boldogságot. "És Isten megteremté a nőt". Ez a címe (nem csak sorozatunknak), hanem Roger Vadim filmjének is, amelyben Brigitte Bardot megteremtette a NŐ fogalmát. Ő volt az 1950-es és 60-as évek szex-szimbóluma, és rövid időn belül a túlhaladott erkölcsi felfogások elutasításának jelképévé vált, ami egyfajta gyermeki ártatlansággal is párosult. De ne feledkezzünk meg a szabályos szépségű északiakról sem - Greta Garbo, Ingrid Bergman - akik után azonban már csak a 90-60-90 cm-es méretű sztárok uralkodtak a filmvásznon: Gina Lollobrigida, Sophia Loren, Jayne Mansfield és társnőik. Aztán jöttek az 1980-as évek fiús alkatú, szemtelen-szabálytalan arcvonású, hanyagul vagy sportosan öltöző dívái: Greta Scacchi, Susan Sarandon, Michelle Pfeiffer, Diane Lane, Melanie Griffith. Ma pedig a nők a hagyományos férfi szerepekkel kacérkodnak, férfivonásokat öltenek magukra, melyeket egy tökéletes, nőiesnek ítélt külső megjelenés kompenzál. Azonban amikor nőkről, szépségről beszélünk, felmerülhet bennünk néhány kérdés. Létezik-e egyáltalán eredendően egyetlen szépség, akivel mindenki azonosulni akar? Egyáltalán ki számít ma női világsztárnak? Akit azzá tesznek, vagy aki tehetsége által válik azzá? A sorozatban olyan filmszínésznőket válogattunk össze, akik korukban istennők voltak, illetve akiket azzá tettek, tesznek. Marlene Dietrich, Greta Garbo, Ingrid Bergman, Sophia Loren, Anita Ekberg és Cathérine Deneuve - ők voltak a végzetes asszony megtestesítői tegnap és tegnapelőtt. Penélope Cruz, Liv Tyler, Nicole Kidman, Cameron Diaz, Juliette Binoche és Angelina Jolie - ma ők ejtik ámulatba a nézőket egy pillantással, egy mozdulattal. Olyan színésznők, akik tudatosan, sőt öntudattal viselik testüket, ugyanakkor mindig titok lengi, és lengte körül alakjukat. A sor persze nem teljes, hiszen a szép(ség) mindenki számára mást jelent. Mi csak egy kis ízelítőt szánunk...

HALLSTRÖM: CSOKOLÁDÉ (JULIETTE BINOCHE)
Lasse Hallström Csokoládé című filmje öt Oscar-jelölést kapott 2001-ben. Jelölték a legjobb film, a legjobb forgatókönyv, filmzene, női fő- és mellékszereplő kategóriájában. A film tehát nagy sikert aratott, amelyhez természetesen hozzájárult a két főszereplő, Juliette Binoche és Johnny Depp személye is. A filmben egy olyan közösség életébe nyerhetünk bepillantást, amely elzárkózik a külvilágtól, az idegen és szokatlan dolgoktól. Sajátos szabályok szerint élnek, saját értékrendet alakítottak ki maguknak. Illetve alakított ki a falucska polgármestere, aki még azt is meghatározza, hogy miről szóljon a vasárnapi mise. Csendesen, nyugodtan zajlik tehát a városka élete, míg egy szép napon meg nem jelenik egy idegen. Maga a sátán, aki nem mással, mint csokoládéval igyekszik elcsábítani a városka zord lakóit. Vianne Rocher (Juliette Binoche) csokoládéboltot nyit a városban - és micsoda bűn, pont böjtidőszakban teszi ezt! - ahol felolvadnak a zord szívek, ahol létezik olyan hogy megbocsátás, és ahol még az is menedéket talál, aki már mindent elveszettnek hitt. A gyökértelen, de csupaszív Vianne-t végül befogadja a város, sőt segítőtársa is akad a rokonszenves Roux (Johnny Depp) személyében, akivel összefogva, közös erővel mosolyt csalnak az emberek arcára. Hallström kitűnő munkát végzett, főleg abban a tekintetben, hogy mindvégig megtartotta az egyensúlyt: a film nem vált csöpögőssé, ugyanakkor épp elég benne az érzelem ahhoz, hogy a nézők ellágyuljanak, és a végén (mint a csokoládé) elolvadjanak. Juliette Binoche pedig bebizonyította hogy kiváló színésznő, aki mosolyával mindenkit levesz a lábáról. Bizonyított már Carax Rossz vér című filmjében, a Három szín - Kékben és Az angol betegben is. Most pedig azt is megmutatja, hogy a csokoládéfőzéshez is ért. És ahogy ő készíti, az a mi szívünket is megmelengeti.

LUBITSCH: NINOCSKA (GRETA GARBO)
Ernst Lubitsch Ninocska című moziját 1939-ben készítette, és ez az a film lett Greta Garbo egyik utolsó szerepe. A szovjet kormány három hűséges emberét küldi Párizsba, azzal a feladattal, hogy Swana hercegnő ékszereit cseréljék mezőgazdasági gépekre. Nem tudják, hogy a hercegnő itt él, és mindent elkövet, hogy visszaszerezze értékeit. Szeretőjét, Leont (Melvyn Douglas) bízza meg, hogy állapodjon meg a követekkel. És Leon bevezeti őket Párizs ragyogó életébe. Ekkor érkezik Ninocska, a bigott komisszárnő, hogy ellenőrizze a tárgyalásokat. Őt aztán nem lehet gazdagsággal elcsábítani! Mindenre van egy csípős megjegyzése. Ám a Ritzben kiállított ruháknak, parfümök és kalapok sokaságának ő sem tud ellenállni. Ugyanakkor Leon beleszeret a lányba, és Nyina viszonozza érzelmeit. Hiába tér vissza hazájába, következő küldetésekor Konstantinápolyban szerelme már vár rá. Az asszonyt pedig végleg elveszíti a kommunista ideológia rendszere. A távolságtartásáról, hűvös szépségéről híres Greta Garbo Lubitsch filmjében merőben új oldaláról mutatkozik be - komédiázik. Kifigurázza a mindent racionálisan szemlélő, végletesen józan nőt. Ugyanakkor nagyon finoman ábrázolja az átalakulás folyamatát is. És mindezek felett: nevet. Nem mosolyog, hanem tisztán és mámorosan kacag. Ezek után már nem okoz túl nagy meglepetést a részeg Ninocska hiteles eljátszásával sem. Az "isteni Garbo" egyik legjobb, legérettebb és legárnyaltabb alakítását nyújtja ebben a filmjében. Balázs Géza filmesztéta többek között a következőket mondta Garboról: "Greta Garbo volt eddig (a könyv 1948-ban íródott - a szerk.) a világ legnépszerűbb sztárja... népszerűségét szépségének köszönheti. Ám ez sem olyan egyszerű. Garbo szépsége nemcsak vonalak harmóniája, nemcsak ornamentum. Greta Garbo szépségében egy határozott lelkiállapotot kifejező fiziognómia van.....arca egyszer királynőé, máskor züllött prostituálté, aszerint, hogy mit játszik. De legkülönbözőbb arcjátékain mindig átüt annak az egy változatlan garbói arcnak már anatómiává rögzült kifejezése, mely meghódította a világot. Nem a szépség, hanem az a sajátos jelentésű, egy bizonyos dolgot kifejező szépség, mely a fél emberiség szívét meghódította."

CROWE: VANÍLIA ÉGBOLT (CAMERON DIAZ)
Cameron Crowe rendezőnek nem volt könnyű dolga akkor, amikor elkészítette a Vanília égbolt című filmet. Egyrészt azért nem, mert a film elődje (Alejandro Amenábar: Nyisd ki a szemed!) szinte kultuszfilmmé vált hazájában. Ezek után a rendezőnek mérlegelnie kellett: vagy átdolgozza a filmet, vagy megmarad az eredeti filmnél, és egy szűkebb közönségnek szóló mozit készít. Crowe azonban egy harmadik utat választott: megpróbálta összehozni a kasszasikert a rétegfilmmel. Hogy ez sikerült e neki, azt mindenki döntse el maga! A gazdag David (Tom Cruise) élete olyan, mint egy álom. Reggelente teniszezni jár a barátjával, délelőtt dolgozik egy kicsit a cégénél, amely mellékesen egy jól menő médiacég. Aztán születésnapi partiján meglátja álmai nőjét, a spanyol Sofiát (Penélope Cruz), akit arra is alkalmasnak talál, hogy felváltsa vele addigi barátnőjét, Julie-t (Cameron Diaz), akitől különös módon Davidnek eddig még nem sikerült megszabadulnia. Másnap reggel azonban mindhármuk élete gyökeresen megváltozik: Julie meghal egy autóbalesetben, David arca pedig a felismerhetetlenségig összeroncsolódik. A gyógyulás azonban nem könnyű: a plasztikai sebészek nem tudnak tenni semmit, és Sofia is elfordul tőle. Ami pedig ezután következik, az mindannyiunk rémálma. Aki látta az eredeti filmet, bizonyára nehezen szabadul annak hatása alól. Crowe igyekezete azonban, hogy ne remake-et készítsen, hanem feldolgozást, nem nagyon sikerült. Aki viszont jól járt ezzel a filmmel, az nem más, mint Amenábar, aki bejutott az álomgyárba, és leforgatta a Más világ című filmet. Meg persze Cameron Diaz, aki ismét megmutatta bájait a nézőknek. A Keresd a nőt! sztárja egyenesen a világhírnévbe botlott, amikor Jim Carrey partnereként feltűnt a Maszkban. Azóta pedig az ex-modell Hollywood egyik legszexisebb színésznőjévé vált. Legutóbb éppen a Charlie angyalaiban "tette helyre" a rosszfiúkat. Izgatottan várjuk további "berobbanásait"!

HITCHCOCK: FORGÓSZÉL (INGRID BERGMAN)
Alfred Hitchcock Forgószél című filmjében a kémek világát mutatja be. Az 1946-ban készült filmben a rendező ismét együtt dolgozik Ben Hecttel (forgatókönyv) és Ingrid Bergmannal. A szerelmi szállal összekapcsolt kémtörténet saját ötleten alapul. Alicia Huberman (Ingrid Bergman) apját a háború végeztével mint náci kémet ítélik el az USA-ban. Alicia apjában csalódva egyik bárból a másikba vándorol, partikon vesz részt, és alkoholba próbálja fojtani apja miatt érzett kiábrándultságából fakadó csalódását. Beleszeret Devlinbe (Cary Grant), az ügynökbe, és segíteni akar neki egy náci szervezet felgöngyölítésében. Sebastian (Claude Rains) segítségével sikerül bejutnia a titkos szervezetbe, és álcázásból Alicia feleségül is megy hozzá. Devlin és Alicia nem tudják, hogy min dolgoznak a nácik, azonban gyanítják, hogy egy állandóan zárt pincében juthatnának a titok nyomára. Sebastian azonban rájön arra, hogy Alicia nem érdek nélkül ment hozzá, és megpróbálja eltenni láb alól a nőt. Ingrid Bergman - a hűvös északi szépség - hazájában már filmsztár volt, amikor 1939-ben Hollywoodba ment. A Casablanca az egyik legnépszerűbb színésznővé tette, mely után sikert sikerre halmozott. A Gázláng és az Anasztázia című filmekben nyújtott alakításaiért egyaránt Oscar-díjat kapott. Az igazi nagy áttörést mégis a férje, Roberto Rossellini által rendezett Stromboli című film hozta meg számára, amely azonban nemcsak szakmai sikert jelentett számára, hanem a magánéletében is nagy vihart kavart.

CARROL: SZERESS, HA TUDSZ! (ANGELINA JOLIE)
Willard Caroll nem kis feladatra vállalkozott akkor, amikor egy - manapság igen elcsépelt - fogalmat, a szeretetet akarta bemutatni filmjében. A történet azonban nem az emberi lélek legmélyebb bugyrait boncolgatja, hanem azt illusztrálja, hogy a mások iránt érzett és a másoktól kapott szeretet hol helyezkedik el saját kis univerzumunkban. Egy idősödő házaspár két tagja, Hannah (Gena Rowlands) és Paul (Sean Connery) negyvenéves együttlétük ki tudja hanyadik krízisén mennek keresztül Paul rákbetegsége miatt. Egy igencsak harcos modorú színházi rendező, Meredith (Gillian Anderson) akaratán kívül beleszeret egy jóképű és független férfiba, akit éppen ezért el akar üldözni maga mellől. Mark (Jay Mohr) egy chicagói kórházban haldoklik AIDS-ben. Egy titokzatos férfi a legelképesztőbb hazugságokkal traktál ismeretleneket lebujokban és ötcsillagos szállodák bárjában. Két fiatal, Joan (Angelina Jolie) és Keenan (Ryan Philippe) Los Angeles parti-paradicsomában kutatnak valami után, ami akár szerelem is lehet. A bravúros elbeszélés-technika következtében a film egyetlen nagy mozaikká rakja össze a töredezett, összefüggéstelennek látszó epizódokat. A mellékszálak mindegyikének középpontjában egy nő áll, akik különböző okoknál fogva ugyan, de egyaránt szenvednek: boldogtalan házasság, üres kapcsolatok, vagy éppen múltbeli sebeik miatt. Angelina Jolie - aki egyébként nem más, mint a nagyszerű "éjféli cowboy" Jon Voight lánya - ma már a XXI. század militánsabb díváját testesíti meg, a Lara Croft-típust. Vastag ajkainak és tökéletes alakjának köszönhetően mindenkit levesz a lábáról. A férfiak harcias kiállásáért és telt idomai miatt rajonganak érte, a nők határozottságára, keménységére figyelnek fel. Legutóbbi filmjében bakancsban és katonai rövidnadrágban Indiana Jonest játszott, őskori kincseket kutatott fel és közben ripityára törte a berendezést, meg persze a rosszfiúkat. Csak keményen!

DE SICA: EGY ASSZONY MEG A LÁNYA (SOPHIA LOREN)
Sophia Lorenről számtalanszor leírták, mégis újra és újra elcsodálkozik a közönség filmjei láttán: nemcsak szép és attraktív, de ízig-vérig színésznő is, mind a mai napig. Ahogy Létay Vera írja: "Belső sugárzása van, természetesség és élet árad belőle." Leginkább Vittorio de Sica által rendezett filmekben tűnik ez ki. Többek véleménye szerint pályája legjobb alakítását az Egy asszony meg a lánya (1960) című filmben nyújtotta. A fiatal római özvegyasszony, Cesarina szülővárosában, Ciociariában szeretné átvészelni a háborút. Vele van féltve őrzött lánya, Rosetta is. A hegy tetején meghúzódó kis falu valóban olyan, mint a béke szigete. Ám a félszeg fiatal tanár (Jean-Paul Belmondo) figyelmeztet: a háború mindenkin átgázol. Cesarina és lánya hazafelé tartanak Rómába, amikor az elhagyott romtemplomba, ahova pihenni húzódnak be, marokkói katonák támadják meg őket, és erőszakot követnek el rajtuk. Az asszonynak nem csak ezt a megaláztatást kell elszenvedni. Végig kell néznie, amint imádott Rosettája közömbössé és érzéketlenné válik minden iránt. Sophia Loren már 15 éves korában szerepelt a Szívek a tengeren című, 1949-ben készült filmben. Első nagyobb szerepeit felfedezőjétől és későbbi férjétől, Carlo Ponti producertől kapta, melyekben elsősorban mint olasz kebelcsoda á la Gina Lollobrigida volt látható. De Loren többet is tud bájai csillogtatásánál: ezt bizonyítja a Fekete orchidea című filmben nyújtott alakításáért kapott Oscar-díj, a most általunk vetített szerepért kijárt cannes-i elismerés. Mivel azonban a néhány hollywoodi filmjében kizárólag a szépségével törődtek, tehetségét viszont nem érvényesíthette, többnyire Olaszországban forgatott.

BIGAS LUNA: A MEZTELEN MAYA (PENÉLOPE CRUZ)
A nagy művészek élete általában elég jó téma a filmeseknek. Legyen szó írókról, költőkről vagy netán festőkről. Bigas Luna filmje, A meztelen Maya Francisco de Goyát állítja a történet középpontjába. Ezúttal azonban nem egy életrajzi filmet láthatunk, hanem egy festmény történetét ismerhetjük meg. A címbeli kép ugyanis egy akt. A szereplőgárdában pedig ott találhatjuk Penélope Cruzt, a rendkívül szép spanyol színésznőt, aki talán a legmenőbb európai színésznő azok közül, akik az elmúlt néhány évtizedben Hollywood meghódítására indultak. A spanyol hölgy olyan filmcsillagokkal szerepel együtt mostanában, mint Nicolas Cage, Johnny Depp, Matt Damon és az epekedő Tom Cruise. 1802-ben járunk, a helyszín Spanyolország. Dona Maria del Pilar, Alba hercegnője új palotájának elkészülte alkalmából estélyt rendez. A vendégek között ott van a művészetének csúcsán lévő Goya és Spanyolország miniszterelnöke, Godoy. A szereplők feszengve ülnek a vacsoraasztal körül, miközben a nézőnek az az érzése, hogy senki sem az, akinek mutatja magát, olyan mintha mindenki maszkot viselne, mindenki súlyos titkok tudója, és senki sem árulhatja el, hogy valójában kicsoda. Vagy ha mégis, keservesen meglakol érte. A vacsora után Alba hercegnő gondol egyet, és táncra perdül. A még kívánatos asszony fájdalmas búcsútánca ez, amelynek láttán a vetélytárs, a csupa tűz Maya (Penélope Cruz) is táncolni kezd. Már nem is tánc ez a visszafogott, egyszerre férfias és nőies flamenco, hanem párbaj, erőpróba, leszámolás. A hercegnő azonban rosszullétre hivatkozik, majd megtudjuk, haldoklik. Megindul a nyomozás, vallomások, beszélgetések, még a halott élete is lepereg előttünk. Ide-oda ugrálunk a jelen és múlt között, hol Goya emlékeiben találjuk magunkat, hol visszacsöppenünk a jelenbe.

FELLINI: AZ ÉDES ÉLET (ANITA EKBERG)
Érdekesség, hogy Frederico Fellini Az édes élet (1959) című filmje annak idején nagy kritikai sikert aratott. Cannes-ban Arany Pálmát, az USA-ban Oscar-díjat kapott. A filmszínházak viszont meglepő gyorsasággal talonba tették. Ma is elég nagy csend veszi körül. Ennek legfőbb oka talán a film "köztes" helyzete. A közönség vagy a mester korábbi rendezéseit - Országúton, Cabiria Éjszakái - vagy a későbbieket - Nyolc és fél, Satyrico, Amarcord, Casanova, A nők városa stb. - részesíti előnyben. És igen, Az édes élet Fellini életművének metszéspontján helyezkedik el, és több szempontból is mérföldkő. A rendező ebben a filmjében használ először "freskó" méretű, 15-20 perces tömböket. Ezáltal pedig Az édes élet nem más, mint a gazdag, nagypolgári Róma teljes keresztmetszete tíz képben. Maga a rendező így nyilatkozik erről: "Ha megkérdezik tőlem, hogy miről is szól valójában Az édes élet, szívesen válaszolom azt, hogy Rómáról; az óvárosról csakúgy, mint az örök városról. Az édes életnek nem feltétlenül kellett Rómában játszódnia. A helyszín nyugodtan lehetett volna New York, Tokió, Bangkok, Szodoma, Gomorra vagy bármi más, de hát én Rómát ismerem a legjobban." A részleteket a vidékről felkerülő újságíró, Marcello Rubini (Marcello Mastroianni) kalandjai kötik össze. Marcello pletykalapok riportere, aki bebarangolja egész Rómát, eladható történetek után kutatva. Lefekszik egy milliomos lányával (Anouk Aimée), megmutatja a várost egy amerikai filmcsillagnak Sylviának, amiért aztán annak férje alaposan összeveri. A "romlott" nagyváros szimbóluma, Sylvia (Anita Ekberg), a szőkén pompázó, nagykeblű amerikai világsztár, a szex, a mámor "pogány" istennője. Fellini másik újítása ugyanis éppen a gazdag asszociációkra lehetőséget adó jelképek halmozása: Sylvia, a profán istennő; óriási Krisztus-szobor Róma felett; vagy éppen a tengeri szörnyeteg a befejező képsorban. Marcello kalandjai azonban folytatódnak: szeretője öngyilkosságot kísérel meg, tudósítást küld egy olyan helyről, ahol állítólag megjelent Szűz Mária, végül pedig arról értesül, hogy a barátja megölte a családját és önmagát. Anita Ekberget ez a szerep egy csapásra világhírűvé tette. Fellini így nyilatkozott róla: "Amikor először láttam az újságban Anita Ekberg fényképét, úgy éreztem, mintha az egyik rajzom kelt volna életre. Halvány fogalmam sem volt, ki játszhatná el Sylviát, de Anita pontosan úgy nézett ki azon a képen, ahogy Sylviát elképzeltem... Rögtön tudtam, hogy meg kell szereznem a filmhez."

ZWART: ÉRZÉKI CSALÓDÁS (LIV TYLER)
Párducmintás mini, spagettipántos top, világoszöld körömcipő, kárminvörös ajakrúzs - ilyen egy kisvárosi famme fatale. Döglenek is érte a pasik. És hogy mi kell egy ilyen nőnek? Szép ház, jó kocsi és egy nagyképernyős tévé DVD-vel. Vagyis Harald Zwart Érzéki csalódás című filmje szerint. Randy (Matt Dillon) csapos fiú egy bárban. Éli unalmas mindennapjait, míg egy nap be nem toppan Jewel (Liv Tyler), hogy kiforgassa sarkaiból a világot. Például rögtön bemelegítésnek kinyírják a lány korábbi pasiját. De Jewel semmitől sem riad vissza: mohó, nagyravágyó, és mindent megtesz azért, hogy elérje a célját. Amit pedig nem kaphat meg az egyik fiútól, azt megkapja a másiktól. Randy; Carl, az unokabátyja; egy intézkedő rendőr (továbbá a fél város) is a vörös ördög lábai előtt hever, és nincs az a dolog, amit meg ne tennének érte. Ők hárman a történet szenvedő alanyai, akik mindannyian máshol gyónják meg bűnüket: a nyomozó egy papnak, Carl egy pszichiáternek, Randy pedig egy bérgyilkosnak... Michael Douglas is feltűnik a vásznon, akit ennyire csúnyának már régen láttunk, ellenben Liv Tyler teljesen új, eddig csak felületesen érintett magaslatokba emeli a "bámulatosan vonzó nő" fogalmát. Ezáltal pedig nem csak a film szereplőit, hanem a nézőtéren ülőket is egytől egyig elbűvöli. Az elmesélt történetet a három férfi szemszögéből háromszor nézhetjük végig. Mindhárman elmesélik a maguk szemszögéből teljesnek hitt történetet, de hogy valóban mi az igazság, és hogy igazából mire megy ki a játék, azt csak a démon tudhatja, ő azonban nem beszél. Csak teszi a dolgát, azaz elcsavarja mindenkinek a fejét, aki csak betéved valahova. Aztán jöhet a szép ház, jó kocsi és a nagyképernyős tévé DVD-vel...

POLANSKI: ISZONYAT (CATHÉRINE DENEUVE)
Cathérine Deneuve mindent el tud játszani. Nem véletlen, hogy a világ legjobb rendezőivel dolgozott együtt: Bunuel, Ferreri, Demi. Roman Polanski 1965-ben, első külföldön készített filmje, az Iszonyat főszerepét bízta rá. Carol, a belga-francia lány egy londoni szépségszalonban dolgozik. Nővérével közös lakást bérelnek, ahol gyakori vendég nővére szeretője. Carol gyűlöli a férfit, aki elszakítja tőle testvérét. Mikor ők elutaznak Pisába, és Carol egyedül marad a lakásban, elszabadul a pokol. Magánya, elszigeteltsége, idegensége egyre nyomasztóbbá válik számára. Undorral gondol a szomszéd szobából áthallatszó szeretkezésekre, undorral hallgatja a nők történeteit a férfiakról. Undorodik saját testétől is. Mindent, ami az élő, eleven hússal kapcsolatos. Ugyanakkor naponta ebbe ütközik: munkahelyén érintenie kell az embereket, az utcán leszólítják (hiszen gyönyörű nő), de ezt látja a tévében, ezt olvassa az újságban. Lázas képzeletében mindez megelevenedik. Lelkének középpontjában a szexuális undora, testiséggel szembeni félelme áll. E félelem előhívja az ember külső és belső démonait. A lélek velük folytatott harca szükségszerűen vezet az (ön)gyilkossághoz. Polanski mint tárgyilagos horrorfilm-tanulmányt forgatja filmjét, amelyben sokkoló hatású, erőszakos jeleneteket és a szorongást mutatja be. A jeleneteket nem magyarázzák meg, a történéseket sem elemzik. A néző a kamerán keresztül közvetlenül a labilis lelki egyensúlyú főszereplőnő szemszögéből láthatja a társadalom mélyebb bajait is jelképező eseményeket.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt , vagy facebook messengeren ide kattintva . Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Ajánló