"CIGÁNYOK IDEJE"

Roma-történetek mozgóképen

szeptember 30. KUSTURICA: MACSKA-JAJ
                        (1998) német-francia-jugoszláv-görög

október 7. GATLIF: GADJO DILO - BOLOND IDEGEN
                        (1998) francia

október 14. SCHIFFER PÁL: CSÉPLŐ GYURI
                        (1977) magyar

október 28. SCHIFFER PÁL: A PÁRTFOGOLT
                        (1981) magyar

november 4. SZEDERKÉNYI JÚLIA: PARAMICHA, AVAGY GLONCI AZ EMLÉKEZŐ
                        (1993) magyar

november 11. MIHALEANU: ÉLETVONAT
                        (1998) román-francia

november 18. GYARMATHY LÍVIA - BALÁZS JÓZSEF: KOPORTOS
                        (1979) magyar

november 25. GYARMATHY LÍVIA: A LÉPCSŐ
                        (1994) magyar

december 2. SÁRA SÁNDOR: FELDOBOTT KŐ
                        (1968) magyar

december 9. SZABÓ ILDIKÓ: CHACHO ROM
                        (2002) magyar

Bevezető:
A fehér (európai) ember évszázadok óta él együtt a földrészre vergődött romákkal. A sajátos civilizációjú, asszimilálódni nem mindig tudó nép körül mindig vibrált a levegő. "Szálkák a világ szemében" (Rostás-Farkas György). Talán mert nem ismertük-ismerjük őket, kultúrájuk csak felszínes elemekben keveredett a miénkkel? Lassú asszimilációjuk dacára is "idegenek a kocsmában". A "Cigányok ideje" című sorozatunk filmjeiben - ahol románcok mellett gyakran keserű tragédiákkal is szembesülhetünk - valahol mindez tükröződik.
A filmek egy része kifejezetten szórakoztató alkotás. Bennük a rendezők a roma témákat többnyire izgalmas, egzotikus dekorációként használják fel. (Blöff, a megdöbbentő befejezésig az Életvonat) Ettől még természetesen kiváló munkák, de a cigányok életének és gondolkodásának megismeréséhez vajmi kevés segítséget nyújtanak.
Nehezebb feladatra vállalkoztak azok a - zömmel a dokumentumfilm felől érkező - alkotók, akik a beilleszkedés, a hagyományos közösségből történő kiszakadás problémájával foglalkoznak. Elsősorban szociológiai, szociográfiai munkák ezek, az egyedi sorsokon keresztül a nagyobbat, az egészet mutatják meg. (A lépcső, Cséplő Gyuri). A leginkább összetett munkák azok, amelyek művészi eszközökkel belülről próbálják látni és láttatni a cigányságot. A legsikeresebb alkotások létrehozói közül többen maguk is roma származásúak. Sára Sándor önéletrajzi ihletésű filmje, a Feldobott kő a hazai filmművészet sarokpontjai közé tartozik. Hasonló alapmű a francia Tony Gatlif Gadjo Diloja is. Különös színfolt Kusturica Macska-jaja, amelynek szereplői amolyan operett-cigányok ugyan, de gesztusaikban és a körülöttük vibráló balkáni "ájerben" mégis nagyon sok tükröződik abból a roma kultúrából, amelyet csak kevesek tudnak érzékletesen megmutatni.

KUSTURICA: MACSKA-JAJ
Emir Kusturica Macska-jaja - mi másról - a cigányokról szól. A semmirekellő Matko pénzszerzés céljából felajánlja a helyi roma kábítószer-királynak, hogy beveszi őt az évszázad bulijába. Apja halálára való tekintettel - aki persze él és virul - pénzt kap a munka előkészítéséhez. A sikeres ötleten felbuzdulva a férfi a helyi cigány-keresztapának is együttműködést ajánl. Innentől kezdve pedig a "ki kit ejt át" játék újabb és újabb epizódjainak lehetünk szemtanúi. Van itt minden, ami egy Kusturica-filmhez kell. Balkáni virtus, jó szövegek, káromkodás, szerelem, érzéki zene - és egy vonatrakomány benzin (talán a magyar Békés megyéből?). Ha a filmet nem is, a már-már kultikussá lett egyik betétdalát, a Pitbull terriert mindenki ismeri.
Amikor a francia filmrendező, Tony Gatlif 1997-ben bemutatta filmjét, a Gadjo dilot a Locarnoi Filmfesztiválon, 3000 néző ünnepelte őt hangos ovációval. A fesztivál kritikusainak körében is nagy visszhangra talált. Ilyen jelzőkkel illették: autentikus, szenvedélyes, ösztönös, vibráló és élettel teli. Gatlif tökéletesen ábrázolja a roma kultúrát, betekintést engedve a barna bőrű hegedűjátékos lótolvaj nomádok életébe, akik lakókocsi-táboraikban ólálkodnak az "Európa Erőd" pereménél. A Gadjo dilo a francia fiatalember, Stephane egy apró roma közösségbe vezető útját követi nyomon, aki Nora Luca zenéje után kutat. Szalagos magnójával, lerobbant Daciájával járja a környéket, és gyűjti a romániai romák dalait és mítoszait. A dokumentumfilmes elemek (hosszú beállítások, amatőr színészek alkalmazása, egyszerű vágás, statikus háttérjelenetek stb.) tudatos használatával sikerül ezt az utat, valamint a roma kultúra kulisszák mögötti világát életszerűen és változatosan bemutatni.

SCHIFFER PÁL: CSÉPLŐ GYURI
Schiffer Pál dokumentarista játékfilmje egy fiatal romáról, Cséplő Gyuriról szól, aki elhagyja családját, a cigány közösséget, amiben él, hogy szerencsét próbáljon Budapesten. A nagyvárosban elkezdett új élete gyönyörűen rajzolódik ki előttünk, a történet sohasem erőltetett, sokkal inkább tűnik a roma sorsok sajátságos ritmusán alapuló hiteles korképnek. Gyuri szociális felemelkedésének fogvacogtató magány az ára. A jó eszű fiú a cigánytelep szószólója, míg a magyar világban legalja pária. Schiffer Pál, a kínos témák szakértője, munkatársául mint mindig, most is egy jó nevű szociológust Kemény Istvánt választja. A Cséplő Gyuri műfaját tekintve a dokumnetarista játékfilm kategóriába tartozik. Ez egyike az első filmeknek, amelynek módszerét a többi hasonló módon készült filmmel együtt később budapesti iskola elnevezéssel jelölték a külföldi kritikusok. A módszer lényege, hogy amatőr szereplők életük valódi szituációit játsszák el, a jelenetek és a szerepjáték részletei csak részben rögzítettek, az alkotók sokszor csak követik az eseményeket.

SCHIFFER PÁL: A PÁRTFOGOLT
Az 1981-ben készült A pártfogoltban Schiffer Pál az 1970-es Fekete vonat című dokumentumfilmje egyik gyerekszereplőjének, Kitka Jánosnak a sorsát mutatja be. A rendező vonzódását a dokumentarista játékfilmek iránt egyik interjújában így indokolta meg: "Amikor 11 éves voltam, a fél családomat letartóztatták, a másik felét, köztük engem is, leraktak Debrecenbe, egy munkáskolóniába. Gyakran utaztam azon a bizonyos fekete vonaton, ami később egy sikeres produkcióm címe is lett. Megtapasztaltam azt, amiről korábban fogalmam nem volt: hogy vannak, akik éheznek, rosszul tápláltak, rossz körülmények között laknak, betegségektől, megaláztatásoktól szenvednek, és erről az emberek többsége nem tud. Egy elkényeztetett budai úrifiú voltam, és 11 évesen egyszer csak megismertem a valóságot. Óriási csalódás volt számomra. Később felnőtt fejjel azt gondoltam, hogy kell lennie olyan értelmiségieknek, filmeseknek, televíziósoknak, rádiósoknak, akik beszélnek azok helyett, akik nem tudják elmondani a maguk baját." Ehhez az ábrázoláshoz Schiffer a legmegfelelőbb segítőtársakat, a legmegfelelőbb médiumot és technikákat vette igénybe.

SZEDERKÉNYI JÚLIA: PARAMICHA, AVAGY GLONCI AZ EMLÉKEZŐ
Glonci Miklóson, az idős cigányemberen orvosi kísérletet végeznek: egy gép segítségével kivetítik az emlékképeit, amelyek egy monitoron láthatóvá válnak. A kísérletről filmet forgatnak, de az orvosok elképzelésébe hiba csúszik, a képernyőn ugyanis egyetlen kép, egy fiatal nő arcképe jelenik meg. Amíg az orvosok vitatkoznak, Glonci letépi a fejére csatlakoztatott vezetékeket és megszökik a kórházból. Magával viszi az értékes gépet is. A készülék a bioenergiát vizuális képpé alakítja, ami a kísérleti alanyban bódító, mámoros érzést kelt, valóságos kábítószeres függést alakít ki. Az orvosok és a filmesek Glonci keresésére indulnak... Szederkényi Júlia Paramicha, avagy Glonci az emlékező című filmje az 1993-as Magyar Filmszemlén a legjobb elsőfilmes rendezés díját nyerte el, majd 1995-ben megkapta a Magyar Filmkritikusok Díját a legjobb első filmért.

MIHALEANU: ÉLETVONAT
A Életvonat egy keserédes vígjáték a Holocaustról. Egy kis romániai faluban játszódik, a deportálásokról elhíresült 1941-ben. Slomo, a falu bolondja egyik nap azzal a hírrel rohan haza, hogy a németek állítólag minden zsidót elszállítanak egy ismeretlen helyre, úgyhogy a falubeli zsidó közösségnek valamit gyorsan ki kell találnia, mert a nácik már a szomszédos településen járnak. A közösség bölcsei erősen törik a fejüket a megoldáson - végül csak arra jutnak, hogy biztos nem is fogják megtámadni őket, mivel ők sem ártanak senkinek. Ekkor Slomo azzal az ötlettel áll elő, hogy a falu deportálja saját magát, szerezzenek egy külön vonatot erre a célra, és megfelelően kitanított, "saját" német katonáik kíséretében feltűnés nélkül hagyják el a falut. A minden előkészítés nélkül megdöbbentő befejezéssel záruló film legjobb talán legjobb jelenetében a zsidók hasonló logikával túlélni akaró romákkal találkoznak és mulatnak a kelet-európai éjszakában. A Benigni agyonajnározott, félig sikerült Az élet szépjével párhuzamosan elkészült mozi francia-román kooprodukció, megjelenése után számos díjat nyert mind a közönségtől, mind a kritikusoktól. Radu Michaileanu, a film író-rendezője még a Ceausescu-rezsim alatt emigrált Galliába. A rendező Los Angelesben megnézte Spielberg Schindler listája című filmjét, és eszébe jutott, hogy megpróbál az üldöztetés tragédiája alapján egy vígjátékot készíteni, amiben megelevenedhetnek a hagyományos zsidó humor elemei is. Szándéka szerint a film az életről szól, egyfajta road movie, amiben az utazás rémisztő és mulatságos egyszerre. A rendező szerint a zsidóságot sajátos humor jellemzi, ami a megpróbáltatásokból fakad, és amit például - szerinte - Woody Allen képvisel autentikusan a filmjeiben. A film sorozatba emelését - vitathatatlan művészi színvonala mellett - a roma és zsidó sors párhuzama indokolta.

GYARMATHY LÍVIA - BALÁZS JÓZSEF: KOPORTOS
Balog Mihály távol otthonától, valahol egy útépítkezés kellős közepén a fortyogó kátrányt figyeli. Sovány ember - még a falubeliek, akikkel együtt dolgozik is csak Sovány Balognak hívják. Miközben azon tanakodik magában, tegyen-e még a tűzre, a brigádvezető röviden közli vele: az asszonya halott, ezért szabadnapot kap, hazamehet temetni. Balog elindul, egész úton hazafelé szép temetésről, harangzúgásról, drága koporsóról, tisztességes papi búcsúztatóról álmodik. Így indul a pár éve elhunyt Balázs József kisregénye, a Koportos (a szó megállót jelent, a temető oldalában épült beállót hívják így), amelyből 1979-ben Gyarmathy Lívia adaptációja készült. A Koportos egy cigánylétből menekülő, cigány társai és a magyarok által is kifosztott, megalázott emberről mesél, aki bár tisztességgel él és dolgozik, ahhoz, hogy megadhassa asszonyának a végtisztességet, "meg kell fürödnie a megaláztatásban, mint Nemecseknek" (Schubert Gusztáv).

GYARMATHY LÍVIA: A LÉPCSŐ
Rostás Árpád apátlan, anyátlan cigánygyerekként különböző intézetekben nőtt fel. Álmodozó, nagyravágyó ember, egyébiránt tehetséges asztalosmester, akinek példaképe a nagy Michelangelo. Vágya, hogy egyszer majd az ő keze-munkáját is évszázadok csodálják. Egy nap megbízást kap, felelősségteljes feladatot: egy volt főúri kastély auláját kell felújítania. A munkát azonban nem képes egyedül teljesíteni, segédeket kell fogadnia, anyagot beszerezni, szerződést kötni, a megbízókkal és a helyi önkormányzattal tárgyalni. Árpiból hirtelenjében vállalkozó lesz, aki kénytelen a rendeletek, az előírások, a finanszírozási megállapodások zavaros vizein, kusza örvényein tájékozódni. Vajon elég lesz-e a megmérettetéshez az istenáldotta szorgalom és tehetség? Erre keresi a választ Gyarmathy Lívia és hőse, az 1990-es évek elején készült televíziós dokumentumfilmjében, a Lépcsőben. A film az 1995-ös szemle dokumentum-kategóriájának rendezői díját, ugyanabban az évben, a lipcsei fesztiválon az Egon Erwin Kisch-díjat szerezte meg.

SÁRA SÁNDOR: FELDOBOTT KŐ
Sára Sándor operatőrként indult, már túl volt a Sodrásban (Gaál István), A Tízezer nap (Kósa Ferenc) és az Apa (Szabó István) című remekeken, amikor maga is rendezésre adta fejét. Művészetének egyik legjelentősebb szakasza a Balázs Béla Stúdióban zajlott, ahol nem az számított, hogy kinek milyen diplomája van, hanem az elképzelés és az ötletek, amikkel az egyes alkotók előálltak. Itt készült Sára néhány rövidfilmje, itt sikerült elkészítenie a Feldobott kő címu filmet. "Tulajdonképpen világszerte a levegoben volt, hogy mindenki megcsinálja a maga szerzői filmjét, hát megcsinálták a kollégák is. Én is úgy gondoltam, van elegendő élményem, megélt tapasztalatom ahhoz, hogy egy ilyen jellegű filmet elkészítsek, mert valóban, ami a Feldobott koben megfogalmazódik, az a személyes sorsom, még ha nem is pontosan így történt minden. De nagy vonalakban igen, mert ugye igaz, hogy nem vettek föl a foiskolára, igaz az, hogy elmentem geodétának, és igaz, hogy ott összetalálkoztam egy volt görög partizánnal. Annyiban változott a történet, amennyiben ezt egy dramaturgiai szerkezet megkívánja, mert egy műalkotásban mégis csak megvannak a komponálás szabályai. De azért ez az elso film elég természetesen jött." Sára alkotása a magyar filmművészet mérföldkövévé vált, többek között a roma sorsok ábrázolásának mintájává. Cigány-betétének első változatát (a Cigányok című 1962-es lírai dokumentumetűdöt) művészmozink már többször vetítette.

SZABÓ ILDIKÓ: CHACHO ROM
1849. A szabadságharc elbukik. Józsi - egy cigány honvéd - az utolsó vesztes csata után megmenti egy sebesült Habsburg herceg életét. Hazaviszi családjához, a lóváró kumpániához. Az úton ölnek egymásért. A hálás herceg őszintén megkedveli megmentőjét, de aztán mindketten a vajda lányába lesznek szerelmesek, és ez a kibékíthetetlen ellentét generációk életének alakulását határozza meg, mely egészen a II. világháború cigány holokausztjáig tart.... A Chacho Rom annyit jelent: igaz ember. "A film érdekes dramaturgiával meséli el az egy évszázadot átívelő történetet. Szabó Ildikó eddig olyan filmeket alkotott, melyek joggal tekinthetők a magyar film történetének egyes mérföldköveiként." - hangsúlyozta a film producere, Sipos Kornél.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt , vagy facebook messengeren ide kattintva . Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Ajánló