ÚJ HULLÁM FILMKLUB

NAPRAKÉSZ MOZI Válogatás a legújabb filmekből

október    1.    JEUNET: AMÉLIE CSODÁLATOS ÉLETE
                        (2000) francia

október    8.    SEIDL: KÁNIKULA
                        (2001) osztrák

október    15.    SODERBERGH: TRAFFIC
                        (2000) amerikai

október    29.    SZABÓ ISTVÁN: SZEMBESÍTÉS
                        (2001) angol-német-francia-osztrák

november    5.    OZON: VÍZCSEPPEK A FORRÓ KÖVÖN
                        (1999) francia

november    12.    SOLONDZ: HELYZETEK ÉS GYAKORLATOK
                        (2001) amerikai

november    19.    HOWARD: EGY CSODÁLATOS ELME
                        (2001) amerikai

november    26.    HANEKE: A ZONGORATANÁRNŐ
                        (2001) francia-osztrák

december    3.    OZON: 8 NŐ
                        (2002) francia

december    10.    PEREIRA: LÁBAD KÖZÖTT
                        (1999) spanyol

Bevezető:
A korábbi évekhez képest idén a hagyományos, a legújabb filmeket bemutató Mai mozival igyekeztünk még frissebbek lenni, ezért is adtuk a sorozatnak a Naprakész mozi elnevezést. A fenti filmek az elmúlt félévben jelentek meg a hazai mozikban, így aztán könnyen előfordulhat, hogy egy-két újdonságunk a megadott időponthoz képest csúszik majd. A nehézségek ellenére igyekeztünk egy izgalmas sorozatot összeállítani. Már első ránézésre is túlsúlyban vannak azok az alkotások, amelyek a testiséggel kapcsolatosak. Válogatásunkból nem hagyhattuk ki az új magyar filmvígjátékot, a Valami Amerikát, de Szabó István idei remekművét, a Szembesítést sem. Újdonság még, hogy a sorozat filmjei nem hétfőn, hanem kedden láthatóak. Ezzel a módosítással valójában azoknak szeretnénk kedd estére igényes szórakozást kínálni, akik a hétvége fáradalmait hétfőn otthon pihenik ki, s nem az Örökmozgó Művészmoziban.

JEUNET: AMÉLIE CSODÁLATOS ÉLETE
Amélie Poulain (Audrey Tautou) végignéz Párizson a padlástér erkélyéről, sejtelmesen belenéz a kamerába, majd felteszi a kérdést: vajon hány embernek lehet most orgazmusa? S miközben egy-egy pillanatra végigpörögnek a párok a képernyőn, Amélie öntelten állapítja meg: 15-nek. Nem feltétlenül ez a film legemlékezetesebb pillanata, de az Amélie csodálatos életének alaphangulatáról sok mindent elárul: a humort, a játékosságot, a rendező részéről pedig az eredetiséget, a vizuális ötleteket, a fantázia pofátlan-gátlástalan szabadjára engedésének vonását. Úgy tűnik, Jeunet a nálunk is vetített Az elveszett gyermekek városa és Delicatessen (még Marc Caroval közös dolgozatai), majd némi hollywoodi bérmunka (Alien 4 - Feltámad a halál) után elérkezettnek látta az időt, hogy a filmes háttérrel jól ellátott hazai vizeken próbálkozzon ismét. Ebből a próbálkozásból az utóbbi évek egyik legjobb filmje született meg. A szép, kedves és romantikus Amélie felszolgálólányként dolgozik egy montmartre-i bisztróban. Nehéz gyermekkora volt, orvos édesapja ugyanis félrediagnosztizálta, szívelégtelenséget állapított meg nála, ezért nem mehetett gyerekközösségbe. Ráadásul a szokásos templomlátogatás után egy öngyilkos édesanyjára zuhan, aki meghal. Ami pedig ezután kezdődik, az tündérmese. Amélie megpróbál környezetében mindenkin segíteni, így az üvegemberen; Madeleine-n, akit a szélhámos férje hagyott cserben; a hipochonder trafikosnőn... Végül Amélie életébe is eljő a szerelem. Nino először nem vesz tudomást rajongójáról, ám jó néhány ötlet, lelemény és baráti segítség után Amélie élete is beteljesedik.

SEIDL: KÁNIKULA
Kánikula. Végre egy jó film a sógorokról, egy anti-Ausztria kaleidoszkóp. Bizonyára a bécsi imázs-központ (ha van ott olyan) sem dicséri majd meg Ulrich Seidl elsőfilmes rendezőt, akinek filmjét tavaly a Velencei Filmfesztiválon nagydíjjal tüntették ki. Eddig csak a városunk boltjaiban, fogorvosi rendelőiben és éttermeiben csodálhattuk meg, milyen egy osztrák "pógár", Seidl filmje után kétségünk sem marad: ezek a kis/nyárspolgárok otthon sem jobbak. A rendező az osztrák zöldövezetbe visz el bennünket. Itt éli nyugdíjas hétköznapjait herr Walter nyugdíjas mérnök, akinek fő jelszava a biztonság lehet, mert pincéjében nagy élelmiszer-készleteket halmoz fel (az egyes konzervek súlyát államilag hitelesített mérlegen ellenőrzi, s amelyikből hiányzik egy-két gramm, azt felháborodottan viszi vissza a hipermarketbe). Mások biztonságából él Hruby úr, aki riasztóberendezésekkel házal. Megismerkedünk még Marióval, a hazai sorstársainál nem kevésbé ellenszenves osztrák aranyifjúval, aki szexuális zavarait nagy autóval és szőke barátnője időnkénti megverésével leplezi. Megjelenik még egy gyermekük elvesztését kiheverni nem tudó, kiégett középkorú görög-osztrák házaspár, egy bájgunár fiújának ordenéré erőszakát a szexuális örömök reményében tűrő idősödő tanárnő. Mindez négy centiméteresre vágott és egyenesbe állított, jól szellőztetett pázsit, fényesre suvickolt lakások, tip-top bevásárlóközpontok és hatalmas betonparkolók előterében. Látszólag minden a helyén van. Az egyes embereket pedig összeköti a félnótás stoppos lány, aki sofőrjeit ilyetén kérdésekkel zaklatja: melyik a tíz leggyakoribb/legnépszerűbb halálok; áruházlánc; közösülési póz, hogy ki milyen gyakran él nemi életet. Végig fullasztó a meleg. Kiszolgáltatottság, frusztráció, szorongás és magány: erről szól a felkavaróan nyers osztrák Rövidre vágva. Elkalauzol bennünket a jólét, a bőség Európájának árnyékosabb oldalára. Vajon az osztrákok magukra ismertek a filmben? És mi?

SODERBERGH: TRAFFIC
Az Oscar-díj tavalyi átadásán rendezői díjjal ismerték el Steven Soderbergh Traffic című filmjét. Az amerikai drogháborút bemutató alkotás némi késéssel érkezett a hazai mozikba, de mindez a végén a film producerei elvárásaihoz mégis engedelmeskedő rendező filmjének értékeiből semmit sem vesz el. Megszokhattuk már, hogy Soderbergh nem fércmunkákat készít (szex, hazugság, video című filmjét az Örökmozgóban többször vetítettük). Pedig a történet és a szereplők kiválogatása után (Michael Douglas, Catherine Zeta-Jones) akár hollywoodi sémára is készülhetett volna a Traffic. Soderbergh három szálon futtatja a cselekményt, miközben kézi kamerával dolgozik, és az "ál-dokumentalista" jelleget erősítve a mexikói képek barnás színekben jelennek meg. Minden népnevelő mozzanata ellenére a Traffic jó film, a rendező pedig végig ellenőrzése alatt tartja az eseményeket.

SZABÓ ISTVÁN: SZEMBESÍTÉS
"Meddig lehet elmenni a hatalommal kötött kompromisszumok útján?" - teszi fel ismét, sokadszorra a kérdést Szabó István új filmjében, a Szembesítésben. A rendező, mint ahogy életművének utóbbi két évtizedében szinte végig (Mephisto, Hanussen, Redl ezredes, legutóbb pedig A napfény íze), úgy a Szembesítésben is sajátos közép-európai morális dilemma elé állítja nézőit. A film Wilhelm Furtwängler, kora méltán legtöbbre tartott karmesterének a náci hatalomhoz való viszonyát vizsgálja. Máig híres kép, ahogy a karnagy a színpadról kezet nyújt Hitlernek. Inter arma silent musae - tartja a cicerói mondás, miszerint háborúban, fegyverek közt hallgatnak a múzsák. De vajon miért nem hallgatott el Furtwängler, miért muzsikált a náci vezéreknek, vagy miért nem menekült el? Vajon szabad-e egy művészt elítélni azért - s ne feledkezzünk meg a témához nem távolról kapcsolodó Leni Riefenstalról, vagy az aczéli kultúrpolitika számtalan filmes közkatonájáról sem! -, mert bizonyos értelemben kiszolgált egy bűnös rezsimet? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Szabó István, miközben az amerikai vallatótiszt (Harvey Keitel) a maga nyers, amerikai modorában izzasztja meg a karmestert, gyűjti a bizonyítékokat. Az amerikai őrnagy teljesen érzéketlen a finom európai különbségtételekre. Leginkább arról nem tud - és egy másik szempont szerint teljesen érthetően: nem is akar tudni -, milyen együtt élni egy diktatúrával.

OZON: VÍZCSEPPEK A FORRÓ KÖVÖN
Németország, az 1970-es évek. Az ötvenes éveiben járó kereskedelmi ügynök, Léopold megismerkedik a 19 éves Franz-cal. Meghívja magához, s szerelmi történet kezdődik köztük. Franz Leopoldhoz költözik. Egy napon azonban óhatatlanul bekövetkezik az a vita (valami banális dologban nem jutnak dűlőre), amiből nyilvánvalóvá válik, hogy a kapcsolat megmérgeződött. A zárt térben játszódó, fojtó hangulatú melodráma, kamaradarab különös, akár a címe (Vízcseppek a forró kövön). A rendező, Francois Ozon nem véletlenül idézi fel benne a mestereként tisztelt Fassbinder világát, annak kedvenc témáit, a homoszexualitást, a másikon való uralkodást, valamint a szadomazochista kegyetlenséget egy párkapcsolaton belül. "Régóta szerettem volna egy filmet készíteni egy párról. Arról, hogy milyen nehéz az együttélés és a hétköznapi rutin elviselése" - nyilatkozta. A forgatókönyvet egy korai, életében soha be nem mutatott Fassbinder-dráma alapján írta. A film perverz tanulmány a szexuális játékokról, tele váratlan történésekkel és hangulatváltásokkal, a vége felé egy jelenet erejéig a német mestertől szokatlan iróniával. A rendező ragaszkodott a színpadi struktúrához és miliőhöz, ezért a filmet is négy felvonásra osztotta, a történet pedig mindvégig egy enteriőrben játszódik.

SOLONDZ: HELYZETEK ÉS GYAKORLATOK
A Helyzetek és gyakorlatok két különálló történetet dolgoz fel, melyek a tegnap és a ma középiskolai és egyetemi berkeinek szomorúan komikus keretei között játszódnak. Todd Solondz, az Isten hozott a babaházban és a Boldogságtól ordítani rendezője ebben a filmjében előző munkáihoz hasonlóan provokatív, sokkoló, tabukat döntögető és bővérű, fekete humorban sem szűkölködő filmet rendezett. A Helyzetek és gyakorlatok szerkezetileg két részre bontható. Az első a nyolcvanas évek egyetemi diákvárosában játszódik. Központi figurája egy diáklány, aki viszonyt kezd irodalomtanárával. Tapasztalatait egy házi dolgozatban használja fel. A film második része jóval hosszabb, és szélesebb területet ölel fel. Egy tehetségtelen, de ambiciózus független dokumentumfilm-rendező erőfeszítéseit követhetjük nyomon, amint megpróbál egy tipikus amerikai tinédzsert találni filmjéhez. Így jut el Scoobyhoz, egy széthulló középosztálybeli család sarjához. A filmet Cannes-ban vegyesen fogadták, a rendezőt sokan azzal vádolták, hogy szándékosan keresi a vitákat és provokatív történeteket. A Helyzetek és gyakorlatok viszont éppen attól lenyűgöző, hogy a XXI. század emberiségét olyan kritikusan és szélsőségesen ábrázolja, hogy senki nem kerülheti el, hogy a rendező felkínálta tükörbe pillantva ne kelljen kicsit magába fordulnia.

HOWARD: EGY CSODÁLATOS ELME
1947-et írunk, amikor ifjabb John Forbes Nash, a titokzatos nyugat-virginiai zseni megérkezik a Princetown Egyetemre, hogy matematikát tanuljon. A különc fiút csak egy dolog érdekli: az egészen eredeti ötlet megtalálása. Egy este a helyi bárban figyeli meg, hogy a többi fiú mennyire verseng a szőke lányért, és az ötlet, amely régóta kísérti, megfogan. Megírja dolgozatát a játékelméletről, a versengés matematikájáról, mely szembeszegül a modern közgazdaságtan atyjának doktrínáival. Később, a hidegháború idején titkos kódokat kell megfejtenie. Az Egy csodálatos elme Nash életének megtörtént eseményein alapul. Annak a férfinek a biográfiáján, akit elmélete a matematika csillagává tett, ám aki skizofrénia miatt hosszú évekre eltűnt. A hidegháború klasszikus korszaka után csak 1994-ben bukkant fel újra, amikor Nobel-díjat kapott. "Megpróbáltam felhasználni Nash életének szerkezetét - a zsenialitást, a skizofréniát, a Nobel-díjat -, és ezekből egy félig fikciós történetet összerakni." - nyilatkozta Ron Howard rendező (egyebek között Apollo 13). Az álomgyári kismesterek sorába tartozó alkotó semmit nem bízott a véletlenre: a forgatás előtt meghívta Nasht, hogy a stáb tanulmányozza a stílusát, megértsék a gondolatait. A főszerepet pedig a stúdió az utóbbi évek legtehetségesebb, sokat foglalkoztatott átváltozó-zsenijére, az ausztrál Russel Crow-ra bízta.

HANEKE: A ZONGORATANÁRNŐ
Még a lelkiekben erőseknek is felkavaró alkotás Michael Haneke A zongoratanárnő című filmje, amellyel a nálunk csak kevesek által ismert osztrák rendező ismét botrányt okozott. A történet Bécsben játszódik, miközben semmi nem mutat arra, hogy a zongoratanárnő tényleg az osztrák fővárosban fogadja tanítványait. Talán tudatosan emelte ki a rendező Közép-Európából a történetet. A téma miatt viszont a vetítés alatt és után sokaknak Freud jut eszébe (a neves pszichiáter és Bécs elválaszthatatlanok), meg talán az a zongoratanárnője gyerekkorából, aki bekapcsolt golyóstollal böködte ujjperceit a rossz ujjrend miatt. Az Elfriede Jelinek regényéből adaptált történet hőse, a negyvenes éveiben járó, érzelmek nélküli zongoratanárnő kegyetlen egyszerűséggel zsarolja tanítványait, miközben állandóan az erotikán jár az esze. A zongoraórák után szex-shopokban pornófilmet néz, szagolgatja a mások által itt elhasznált zsebkendőket, az autósmoziban pedig szeretkező párok orgazmusára élvez el ő maga is. A diákjait ridegen tartó tanárnő önpusztító viselkedése ellenére beleszeret egy nála 20 évvel fiatalabb fiúba, akitől vágyai valóra váltását követeli. Haneke lassú tempóban, sokkhatásokon keresztül kalauzolja nézőit Kohut tanárnő énjének rejtett zugaiba, torzult világába. Isabelle Huppert a tanárnő szerepében fantasztikusan játssza el a filmben szinte mindvégig álarcot viselő szenvtelen tanárnőt. Ebben egyenrangú partnere a szerelmét alakító Benoit Magimel, valamint a zsarnok és kétségbeesett mamát játszó nagyszerű Annie Girardot.

OZON: 8 NŐ
Egy környezetétől elzárt vidéki kastélyban éppen a Karácsonyra készülődnek, amikor is a szeretet ünnepe helyett szörnyűség történik: a ház urát vérbe fagyva találják szobájában. A jelenlévő nők, akik rokonok vagy alkalmazottak, mindannyian kötődtek valamilyen módon a férfihez. Elkezdik a nyomozást, melynek során kiderül, hogy a gyilkosság időpontjában senki sem azt tette, amit először vallott. Senki sem olyan, mint amilyennek addig mutatta magát. Az sem marad titokban, hogy a ház urához való viszonyok tekintetében mindenki mást gondolt és tudott a másikról. 8 nő. A film alapjául egy klasszikus műfajú krimivígjáték szolgált. Ozon - mint láttuk azt a Vízcseppek a forró kövön esetében - imádja a színdarab-alapokat. A teátrális kereteket igyekezett is végig megtartani. Az Agatha Christie Tíz kicsi négerét idéző bűnügyi szálat mint mézesmadzagot húzza el orrunk előtt, valójában arra kíváncsi, a nyolc nő hogyan viselkedik a szituációban. A filmet rendkívüli mértékben emelik a jó színészi teljesítmények (Catherine Deneuve, Isabelle Huppert, Emanuelle Béart, Fanny Ardant, Virgine Ledoyen, Danielle Darrieux, Ludivine Sagnier, Firmine Richard), amit berlini zsűri Ezüst-medvével jutalmazott. Amúgy könnyed, szórakoztató, de nőiességről, társadalmi viszonyokról, valamint családi titkokról mégis elgondolkodtató filmet láthatunk.

PEREIRA: LÁBAD KÖZÖTT
Ilyen egy nő lábai között lenni? - tesszük a fel a kérdést Pereira filmje után, s mielőtt a mindenkori megkérdezett válaszol, mindjárt helyesbítenünk is kell. A kérdést nyilván általános szinten közelítjük ezúttal, miközben megállapítjuk, hogy a spanyol rendező ott folytatja, ahol Bigas Luna, vagy Hispania fenegyereke, Pedro Almodóvar abbahagyta. Vagy ahol a nagy öreg, Bunuel elkezdte. Úgy tűnik, a katolikus hagyományairól ismert országban továbbra is lehet, vagy kell a tabukat döntögetni. S ez alól nem kivétel a Lábad között sem. A cím pontosan mutatja, hogy a film szexuálisan mennyire túlfűtött. A ház ura késő este, miközben kint tombol a vihar egyedül marad a házvezetőnővel. Mi sem természetesebb, minthogy egymásnak esnek, de aztán megjelenik a gyerek is, aki apját egy szíjjal kezdi el ütlegelni... A filmes erotika egyik legavatottabb magyarországi ismerője, Bikácsy Gergely véleménye szerint mára a világ filmművészetében szinte kizárólag Spanyolhon képcsinálóinak munkáiban jelenik meg a szexualitás nyers, de mégis bensőséges, mélységeket sejtető, ám mégis otthonos ábrázolása, amely egykor a világban oly sokfelé tudott titok volt.
Sorozatszerkesztők: Berta Norbert, Tóth Csaba és Mayer Rudolf

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt , vagy facebook messengeren ide kattintva . Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Ajánló