Márkus Józsefnek Budapest főpolgármesterének húga, a Színitanoda elvégzése után 1877-ben a Nemzeti Színházhoz szerződött, amelynek 1928-ban örökös és tiszteleti tagja lett. Ő volt Paulay Ede társulatának egyik erőssége.
Széles skálájú művészként minden szerepet egyforma átéléssel játszott.
Sikereihez hozzájárult sokáig megőrzött szépsége, hangja és beszédművészete. Hajkoronájáért fénykorában „szőke csodának” becézték.1921-ben Greguss-díjat kapott. 1882-ben Pulszky Károlynak, az Országos Képtár igazgatójának, majd annak halála után Párdány Oszkárnak lett a felesége. Ő volt a a szecesszió nőideálja. Parfümje – Krúdy Gyula szerint – „dühös hímoroszlánokat ejt csapdába”.
Egész életében kacérkodott mindenkivel, díszletmunkástól miniszterig, villanyszerelőtől a nagyváradi püspökig.
Imádták a férfiak, szerelmesek voltak belé, ostromolták, kezét olyanok kérték meg, mint Jókai Mór és Csiky Gergely. Tehetsége egyformán érvényesült a klasszikus drámákban és társadalmi színművekben. Játszotta klasszikus drámák lírai-, és nagy hatással alakította modern drámák hősnőit is. Igazi területe azonban a századvégi francia dráma volt. Szerepet kapott az 1901-ben forgatott „A tánc” című első magyar némafilmben. 1932-ben nyugdíjazták, de még 10 évig játszott a Nemzetiben. Zilahy Lajos „Házasságszédelgő” című darabjában, volt az utolsó premierje. Életének kilencvenedik évében, Budapesten halt meg.
További érdekességeket az egykor ünnepelt színésznőről itt talál... Parfümje dühös hímoroszlánokat ejtett csapdába - Márkus Emília, a Nő 2011. February 20. 09:41
