Te Kedves Nő/Édesanya/Társ/Barát/Családtag/Kolléga!
Ne add fel, ha:
– káosznak tűnik a látkép az íróasztalodról
Csak te tudod, hogy mindennek helye van! Mert minden egyes papírfecni fontos/pontos infót jelez, amit csak te tudsz értelmezni.
– az ebéd utáni bögre kávét harmadszorra melegíted újra
Nem kell annyi koffein, elég a placebo: ilyen adrenalinnyomás alatt különben is, minek a plusz serkentés? Pattanj inkább lótuszülésbe, mantrázz néhány ommm-ot, aztán máris itt a nyugivilág.
– elveszel a feladatok tengerében
Gondolj inkább az igazi tengerre! Napfény, kékség, sós illat – máris könnyebb, mert van cél. Írd újra a teendőket! Egy másodszorra átgondolt lista a még elvégezendőkkel megmentheti a délutáni hangulatot. A régivel meg kukába, ne hagyd, hogy lehúzzon: ha tiszta papíron virítanak ugyanazok a jelentéstartalmak, sokkal jobb az érzet. Mintha meglenne a pipa. Ami ugye egy-egy befejezett projekt után jár.
Csak szép lassan, sorjában: ne kattogj már azon, hogy egy kolbászképű agresszor sofőr majdnem kirántott a kormány mögül, mert finoman jelezted (csak 1 dudálás volt!), hogy a 4 órai csúcsforgalomban nem kellene egy sima balra kanyarodáshoz két sávot stoppolnia alsó hangon is három lámpaváltás idejére, s ne járjon már ott az agyad, hogy mindjárt mehetsz a gyerkőcért a suliba, mit adsz neki uzsonnára/vacsorára, vajon tudsz-e ma minőségi időt tölteni vele (vagy majd a szalagavatóján tutulgálsz, hogy mennyi mindenről lemaradtál a munka miatt…), mit kell venni a boltban, mikor lesz fent a téli gumi a kocsin, lesz-e időd a postán csekkezni, kiakadnak-e a szomszédok, ha soros takarítónőként éjjel nyalod fel a lépcsőházat, lesz-e erőd az esti meseolvasás és összebújás után befejezni azt a munkát, amit most azért tolsz, mert ezt írod itt.
Szóval: KITARTÁS, ERŐ, SZERETET MINDEN NŐNEK, AKINEK TÖBB HELYEN KELL MEGFELELNIE! Miénk a világ, rajtunk áll, hogy mennyit engedünk be belőle!
