Az új városi sportcsarnok építése már nem kevés vitát váltott ki a városban. Én azok közé tartozom, akik azért drukkolnak, hogy épüljön valami végre a városban, függetlenül attól, melyik párt uralkodának idejére esik a dolog. Ezért is örültem (volna) a sportcsarnoknak. Ahhoz a korosztályhoz tartozom, aki tudja, hol volt az országzászló, a vursli, aztán hol van a maiak által is ismert Művelődési és Sportház. Az utóbbinak igazán tudtunk örülni, amikor 42 évvel ezelőtt felépült. Ezzel a kellemes borzongással vártam az új sportcsarnokot is.
Az ünnepen, augusztus 20-án jártam Szhelyen. Az épülő sportcsarnokból nagyjából ugyanazt a betonvázat láttam, amit három hónappal azelőtt is lehetett látni. Mint ha nem történne semmi. Áll ott viszont egy nagy tábla, mely az európai szokásoknak megfelelően hirdeti, mi épül itt, ki csinálja, stb. A táblán olvasható, hogy a befejezés határideje 2005. június 30. Már annyi pénz se maradt, hogy a 2005-öt átfesse valaki 3005-re?
Budapestiként megszoktam, hogy a határidőre átadott létesítmények általában működésképtelenek, vagy jó esetben csak beáznak, rosszabb esetben soha el se készülnek (4-es metró), vagy a vágóhídon végzik (Nemzeti Színház). A magyar társadalomban meglévő igény az örökös megosztottságra, és a nagy nemzeti gyanakvásra, a demokráciát valójában a döntésképtelenség szinonímájává silányatotta. Jó lenne legalább helyenként kitörni ebből. Jó lenne, ha elkészülne pl. a sportcsarnok, hogy aztán majd más, nem kevésbé fontos dolgok is megvalósuljanak.
Mindannyiunk örömére, példaként. Remélem, nem fogyott el a pénz, vagy ha nincs is meg, legalább tudja valaki, hová lett...
Borossay Béla
Budapest
belabo_KUKAC_c2_PONT_hu
