A vasút veszélyes üzem. Úgy néz ki, egyre veszélyesebb. Ezt abból gondolom, hogy az a legendás színházgyors 1970-ben éppen három és fél óra alatt ért fel Pestre, pont annyi idő alatt, mint a kedves levélíró említi. Közben eltelt 35 év, villamosították a vasutat, most alig pár perccel tart tovább az utazás Veszprémen át Budapestig.
Régen nem ütött el annyi autót a vonat. Egyszerűen azért nem, mert régen kevesebb autó volt. Nem azért, mert gyorsabban, vagy lassabban ment volna akár az autó, akár a vonat, egyszerűen azért nem, mert kisebb volt a valószínűsége, hogy találkoznak az átjáróban.
Amúgy az autó is veszélyes üzem. Régen az volt a jog elve, hogy ha két veszélyes üzem találkozik, úgy kell eljárni, mint ha egyik se lenne az. Ha két mentő találkozik egyenrangú kereszteződésben, most is a jobbról jövőnek van elsőbbsége. A vasút esetében ezen változtatni kellett, mert a vasút képtelen volt biztosítani azokat a feltételeket, melyek a veszélyes üzemből következnek. Vagyis a vasút jogi értelemben ma már nem veszélyes, hanem a legveszélyesebb üzem.
A vasút egész filozófiája olyan, mint ha 100 éve megállt volna az idő. Régen a bakter leengedte a sorompót, ezzel a dolog el volt intézve. Ma nincs bakter, van fénysorompó. Vagy működik, vagy nem. Ha működik, ha nem, a jog védi a vasutat. Ebből következik, hogy a vasútnak soha semmi felelőssége nincs, így érdeke sem fűződik ahhoz, hogy az átjárókat biztosítsa. Hogy meghal évente 100 ember, az a mai világban senkit se érdekel.
Ha a kedves levélíró azt helyezi kilátásba, hogy majd hét óráig tart az út Pestig, bizonyára mindenki hanyatt-homlok rohan a pénztárhoz vonatjegyért. Igaz, a vonaton derékig áll a húgy a vécében, az ablakon nem lehet kilátni, mert évente egyszer, vagy egyszer se mossák le, néha kicsit késik is a vonat, mert a kereszteződésben eléhajt egy autó, Csornán 20 perc alatt cserélnek mozdonyt, amit 40 éve Győrben 10 alatt tudtak, szóval a vasút veszélyes üzem.
Azt hiszem, rájöttem miért. A műszaki feltételeken túl azért a szemléletért, amin a vasutasok képtelenek túllépni.
Tisztelettel:
Borossay Béla
belabo_KUKAC_c2_PONT_hu
