A Faludy György szombathelyi látogatásával kapcsolatos cikket olvasva sajnáltam csak igazán, hogy egyéb dolgaim miatt most nem mentem el a Cinema Cafe-ba rendezett találkozóra. Így nehezen tudom megitélni, hogy vajon milyen érzéseket keltett a közönségben a költő személye.
Így arra hagyatkozom, ami velem történt meg tavaly áprilisban Sümegen a vele való találkozásomkor. Sümeg 2005.04.20. Hétköznap este 18.00 óra. A kisváros színházterme tele - minden szervező álma ez - Gyurka bácsi ugyan késik, de a közönség türelmes és csak megérkezik. Tihanyi Laci hozza őket, ő az, aki már vagy 30 éve énekeli a Villon átköltéseket Faludytól (már akkor, amikor ez nem volt tetsző dolog). Faludy mellett ülök a színpadon - hisz közreműködőként veszek részt az esten - és figyelem őt. Közben néha én énekelek egy verset a "a barátjától", József Attilától, majd ő mesél róla. És én érzem, hogy a teremben ott van az egész XX. század. József Attilával, Recskel,az emigrációval, a rendszerváltással és min dennel.
Gyurka bácsi pedig maga a szellemi frissesség, a humor és bölcsesség. Átdübörgött rajta vagy négyféle rezsim. De ettől nem lett sértődött, hőzöngő, tetteire most oly büszke ember. Aztán a rendezvényt követően a közös vacsora vele és a szervezőkkel. Ott - mellé ülve - éreztem csak igazán jól magam. Anekdoták, történetek emberekről, akiket mi már csak könyvekből ismerünk.A sok-sok vicc,évelődés, zsörtölődés Fannyval (mint egy igazi házasságban...)
Istenemre mondom: jó volt ott lenni.
A cikkhez mellékelek egy képet is.
Joós Tamás
Énekmondó
enekmondojoos_KUKAC_freemail_PONT_hu
