Már országszerte híre ment, hogy dr. Veres András, a frissen beiktatott szombathelyi megyéspüspök úgy rendelkezett, hogy a Savaria Történelmi Karnevál Színháza nem mutathatja be Hans Sachs négy farsangi játékából összeállított, Karneváli komédiák című produkcióját tavalyi játszóhelyén, az Egyházmegyei Kollégium udvarán. A püspök úr szerint ugyanis az egyik előadni kívánt darab gúny tárgyává teszi a szent gyónást és a papságot, s a többi is közönséges hangvételű mű, amely sértheti a hely szellemét és a hívő nézők érzésvilágát.
Megvallom, elsősorban nem a püspök úr döntése döbbentett meg ez tisztségével járó joga , hanem annak indoklása. Különösen A férj a gyóntatószékben című komédiát ért vádak ébresztették fel bennem azt a gyanút, hogy talán nem ugyanazt a színjátékot olvastuk. Ebben a darabban egy betegesen féltékeny férj azzal kíván végső bizonyságot szerezni erényes és általa alaptalanul vádolt felesége vélt hűtlenségéről, hogy papnak öltözve meggyóntatja őt a templomban. Az asszony azonban idejében fölismeri a férjét, s azzal leckézteti meg, hogy bevall neki egy nem létező bűnt: megcsalja őt a pappal. Itt természetesen az éppen csuklyában és reverendában jelen lévő hites urára gondol, mint azt a játék további részletei ékesen bizonyítják.
Úgy vélem, ez a komédia már csak azért sem sértheti a gyónás szentségét, mert a benne ábrázolt gyónás eleve érvénytelen, s ennek mindkét szereplő kezdettől fogva tudatában van. Továbbá a darab a papságot sem gúnyolja ki bár tehetné, hiszen a katolikus egyház egyes képviselőinek hivatásukhoz méltatlan, a hetedik parancsolatot áthágó viselkedése a világtörténelem során számtalan esetben bebizonyosodott, s a szatirikus irodalom számos alkotásában megörökíttetett , mivel a feleség nem egy valódi papot vádol paráználkodással, hanem a férjével eltöltött pásztorórákra céloz.
Mindezen túl nekem egyenesen úgy tűnik, hogy ez a farsangi játék kifejezetten a keresztény erkölcs mellett tesz hitet. A női főszereplőt a szolgálólány többször is arra bátorítja, hogy ha már az ura ennyire kételkedik a hűségében, adjon alapot a gyanújának, s csalja meg valakivel. Az asszony azonban erre semmiképpen nem hajlandó, mert többre becsüli a férjét és a saját lelki üdvét. Ez pedig a szerző újítása! A filológusok kimutatták, hogy e művének témáját Boccaccio Dekameronjából merítette, a hetedik nap ötödik novellájából. Ott azonban a feleség úgy áll bosszút férje féltékenységéért, hogy egyrészt összeszűri a levet a szomszéd ifjúval, másrészt az álpap leleplezésével szerzett erkölcsi fölényét kihasználva a későbbiekben gátlástalanul meg-megcsalja az urát. A férj a gyóntatószékben példázata pedig ezzel homlokegyenest ellentétes üzenetet sugároz nézőinek.
Hans Sachs (14941576), a derék nürnbergi cipészmester és költő saját megfogalmazása szerint Isten dicsőségére, a bűnök megfékezésére, az erény felmagasztalására, a virágzó ifjúság útbaigazítására, a gyászos léleknek felvidítására írta műveit. Farsangi komédiáit áradó életöröm, a XVI. század németföldi hétköznapjainak kendőzetlen, az érdes helyzeteket is bátran megragadó bemutatása jellemzi. Stílusa helyenként nyers ugyan, de sohasem válik közönségessé. Egyik csodálója, Goethe aki irodalmi elődjének tekintette, és egy nagy versben magasztalta művészetét erény- és bűntörténetnek, vagyis kora erkölcsi térképének tekintette életművét. Richard Wagner pedig olyan emblematikus figurának tartotta, hogy az ő alakja köré építette A nürnbergi mesterdalnokok című operáját.
Hans Sachs kétszáztíz színdarabja közül természetesen könnyűszerrel választhattunk volna olyan opuszokat, amelyek valóban kemény kritikát fogalmaznak meg a katolikus papsággal szemben, illetve sikamlósabb élethelyzetekben mutatják be lazább erkölcsű szereplőiket. De egyrészt egyáltalán nem ez volt a célunk, másrészt pedig méltatlannak éreztük volna, hogy visszaéljünk a korábbi püspök úr, dr. Konkoly István bizalmával, aki a tavalyi évben és idén is amikor a Ferences-kert történelmi témaparkká való átalakítása miatt a Karneválszínház játszóhely nélkül maradt nagyvonalúan engedélyezte, hogy az Egyházmegyei Kollégium udvarán tartsuk előadásainkat. Éppenséggel nagyon is szem előtt tartottuk tehát a genius locit, amikor mostani műsorunkat terveztük.
Meggyőződésem, hogy a jelenlegi püspök úr intézkedésével ellenkező hatást vált majd ki, mint amilyet elérni szándékozott: a tiltásnak nem visszatartó, hanem közönségvonzó ereje lesz. A már nemcsak helyi szinten, de az országos médiában is gyűrűző botrány kirobbantásával akaratlanul is reklámot csinált nekünk, bár erről szívesen lemondtunk volna. Valószínűleg ő maga sem tudta, hogy nem személyes tapasztalaton (amelyet egy próba megtekintésével könnyedén megszerezhetett volna), hanem morális előítéleten alapuló döntésével egy szombathelyi precedens-ügyet fog immár hagyománnyá fejleszteni: két évvel ezelőtt a Karneválszínház Szombathelyi pajzánságok című produkcióját érte hasonlóképpen igaztalan vád, miszerint a ferences szerzetesek erkölcsi kicsapongásait tesszük közszemlére éppen a Ferences-kertben. Ráadásul akkor is olyan közszereplő interpellált a polgármesterhez a városi közgyűlésben, aki nem látta az előadást, így nem győződhetett meg róla, hogy a barátcsuha csak álruha volt, s valójában nem egyházi, hanem világi személyeket takart.
Szombathely, 2006. augusztus 16.
Duró Győző, a Karneválszínház művészeti vezetője
