Este nyolc órakor az esti zenekar hangbeállásától visszhangzott a tér, ahol a bátrabbak már gyülekeztek a lelátókon, hiszen fél 8 körül megeredt az eső, és úgy tűnt, el is mossa a nyitó programokat.
Kilenc órára aztán mintegy ezer érdeklődő vette körbe a színpadot, ahol a Magma
Színház és a Tűzmadarak előadása nyitotta meg a programokat.
Nézd a sok önző szombathelyit mondta mellettem egy lány, aki hiába ágaskodott,
a sok nyitott ernyő miatt nem sokat látott az előadásból. Az eső közben alábbhagyott,
lehet, hogy Nut istennő lépett közbe.
Nut, az éganya
Nut az egyiptomi mitológiában az ég istennője, a világmindenség megteremtője, aki
minden este lenyeli a Napot, amely reggel belőle születik újjá. Nut nevetése a villám,
sírása az eső, teste az égbolt.
A történetet ismerve megállapíthattuk, hogy az istennő szeszélyes kedvében van, miközben nevetése következtében villámok cikáztak át testén, azaz az égbolton, sírását az eső jelezte.
A színpad előtt bemutatott performance kellően látványos volt, az ősbemutató koreográfiája viszont meglehetősen eklektikusnak tűnt. Miközben a látottak egy része az eredeti mitológiai történetet kívánta felidézni, több betét a közben hallható techno jellegű zene, és az égő eszközökkel való zsonglőrködés miatt inkább cirkuszi produkciót idézett.
A közönség mindenesetre hálás volt, az előadást többször is taps szakította meg, például akkor, amikor az egyik bátrabb lány a városháza előtti szökőkútban folytatta táncát.
A több mint félórás előadás végén aztán a tömeg gyérülni kezdett, valószínűleg az ismét eleredő eső miatt, pedig hátravolt a Shannon.hu együttes koncertje.
Kelta világzene?
A kelta világzene és világtáncként aposztrofált koncert kapcsán ismét le kell írnunk
az eklektikus kifejezést. Igaz, hogy a világzene műfaja a zenei stílusok ötvözését
jelenti, de egymástól ennyire eltérő hangvételű számokat még nem hallottunk egy előadáson
belül. Kezdődött a japán dobosokat felidéző produkcióval, folytatódott egy habkönnyű,
a mai popipar termékeire emlékeztető dallal, majd a francia sanzonok, később a kelta
népzene világába merülhettünk bele.
A koncert legjobb pillanatait kétségkívül a két táncos lány színrelépése
jelentette, előadásukban felismerhetőek voltak a balett-alapok.
Közben sétáltunk egyet a főtéren, ahol, sajnos, még minden zárva volt. Csupán egy szemfüles kemencés lángost árusító pavilon nyitott ki, a gesztust hosszú sor jutalmazta. Többen is sörös üvegekkel a kézben bolyongtak a sátorkezdemények között.
Időközben a színpad előtt tényleg csak az igazi zenekedvelők maradtak, akik közül
többen is táncra perdültek, a legjobb spontán produkciót a tűzzsonglőrök mutatták
be.
Hazafelé indulva egyik fotósunk a táncos lányok erényeit ecsetelte, persze férfiszemmel
nézve. Másik kollégánk megjegyezte, ő egy évet balettozott.
Ezzel azonban nem sikerült minket teljesen megnyugtatnia.
