Keretbe foglalta az esőzés az idei karnevált

Ezúttal nem a lét volt a tét
A hét utolsó napjának délelőttjén Kassai Lajos lovasíjász bemutatójának végére érkezünk, hogy némi cirkuszra vágyva részt vegyünk a Szent György lovagrend véresnek ígérkező gyalogos lovagi tornáján, ám kicsit csalódunk, mikor kiderül, hogy a lovagiasság szabályai szerint ezúttal is csupán a győzelem megszerzése, és nem az életek kioltása lesz a főszerepben. (No sebaj, így legközelebb jobban élvezzük majd a gladiátorok kevésbé sportszerű, ám a – Savariai – népnek méginkább tetsző élet-halál tusáját.)

Azért így is van mire üríteni poharunkat, a küzdelem elején ugyanis Savaria pórnépe egy-egy tagjának adományozzák a királyt, illetve a királynét megillető, ugyancsak megtisztelő címét. A kiválasztottak korhű ruhában helyet is foglalnak a trónszékeken, és kiválóan játsszák szerepüket.

Kis ember nagy íjjal jár
Hamar kiderül persze, hogy azért vér híján is egészen jól érezzük magunkat, főleg a tíz év körüli apród magabiztos íjhasználatánál és hajítótüske dobásainál tapsolunk.

A lovagok nem egyszer bizonyítják, hogy tökéletes a bizalmuk egymás felé: egy-egy elhibázott lövés (amikor a céltárgy a lovagtárs kezében, hátán, vagy a feje fölött található) akár halált is okozhatna. A lovagrend tagjai szerencsére nem vétik el a célt, és persze mi sem bánjuk, hogy megússzuk a vér látványa nélkül.

A lovagok bemutatói közben a Primavera táncegyüttes középkori összeállításain – és persze a hölgyek bájain – pihentetjük szemünket, majd nagyokat ámulunk a királyi solymász látványos produkcióján.
Bizony még el is kiáltjuk magunkat, amikor a méretes ragadozómadár csupán centikre húz el a fejünk felett, majd megkönnyebbülve („jól betnított madár ez!”), mosolyogva káromkodunk egy rövidet.

Sok a néző, mégis visszafogott hangulatú a menet
Három óra környékén ismét felvonulunk, ám ezúttal a szombat estinél jóval kisebbnek tűnik a jelmezesek száma – nem úgy a nézőké –, így a menet az egy nappal korábbinál jóval gyorsabban elhalad előttünk.

A tömeg a korábbi években megszokotthoz hasonlóan visszafogott, nem igazán hajlandó felszabadultan ünnepelni „őseit”. Azért egy-két helyen már találkozunk makacsul tapsoló renitensekkel, jövőre talán egy kicsivel több lesz belőlük.

Kora este már fekete felhők kíséretében nézünk ki a Gayer parkban helyt kapott Kalandvárba, ahol sok gyerkőc szaladgál, és a játékos tűzoltás, a kézműves foglalkozások, valamint a humoros bábjáték is nagy népszerűségnek örvend.

Boban Markovic bandája idén is varázsolt
Az égiek este bizonyítják, hogy kiválóan megtervezték az idei karnevál időjárásának koreográfiáját: a péntek délelőtti eső után másfél napig némileg kellemesebb idővel örvendeztettek meg minket, ám az utolsó napon újabb félnapos zuhéval foglalják keretbe a három napos rendezvényt.

A kitartó esőzés miatt a Boban Markovic Orkestar koncertje is veszélybe kerül, ám a szerb fúvószenekar végül fellép a Városháza előtti színpadon, és meghálálja a szép számú közönség kitartását.

Ezúttal mintha egy kicsit felszabadultabbak lennének a szombathelyiek, legalábbis többen vígan éneklik: „Djindji-rindji bubamaro, sa o raomalen phuchena, bubamara sose ni ckelel. Devla, devla mangav la o' lake meka merav