„A magyar közönség számomra a legkedvesebb”

– Önök szinte már hazajárnak Szombathelyre. Minek köszönhetjük, hogy a Boban Markovic Orkestar rendszeresen tiszteletét teszi városunkban?
– Az emberek valószínűleg szeretnek engem, és ezért hívnak vissza újra meg újra.

– Együttese a legismertebb a szerb fúvósok közül. Zenéjük Európában, sőt, a világ többi részén is nagyon népszerű. Miért éppen Önöket szeretik ilyen sokan?
– Örülök, ha úgy látják, hogy enyém a legnépszerűbb szerb zenekar a világban, hiszen nagyon sokat dolgoztam azon, hogy ilyen zenénk legyen. Soha nem gondoltam volna, hogy a miénk lesz a legkeresettebb délszláv zenekar, de ha így van, akkor boldog vagyok.
A sikerek természetesen nem jöttek maguktól, nagyon sokat dolgoztunk értük. A zenébe fektetett munkát soha nem sajnáljuk, arra pedig kifejezetten büszkék vagyunk, hogy a céljainkat mindig meg tudjuk valósítani.

– A „Macskajaj” című Kusturica film óta elsősorban ezzel az alkotással, illetve a „Bubamara” című számukkal azonosítja a közönség az orkestart. Nem zavarja, hogy mindenkinek ez az egy szám jut eszébe a zenekaráról?
– Nem gondolom úgy, hogy a Bubamarától lettem volna közismert. Úgy vélem, hogy a gucai sikereim (a zenekar többszörös nyert nagydíjat az ismert szerb fúvósfesztiválon – a szerző) tettek népszerűvé, emellett több filmnek is mi készítettük az aláfestését.
Ha minden összejön, akkor hamarosan egy magyar alkotás zenéjét is mi fogjuk készíteni. A whisky-s rablóról szóló, Dobrai György rendezésében készülő filmről van szó. Bízunk benne, hogy hamarosan eleget tudunk tenni ennek a felkérésnek.

– Legutóbbi szombathelyi látogatásukkor Markovic úr nem tudott eljönni, így fia, Marko vezette a zenekart. A koncert kiválóan sikerült, a rajongók nagyon jól érezték magukat. Emellett nemrég kiadtak egy „Boban i Marko” (Boban és Marko) című albumot is. A fentiek azt jelentik, hogy a fia már megérett a zenekarvezető szerepére?
– Mint a vasárnapi koncerten is látható volt, Marko az igazi szólista a zenekarban. Az együttest átadtam neki a tizennyolcadik születésnapján, és tudom, hogy ő is ugyanúgy el tudja majd vezetni a bandát, mint ahogy én.
Biztos vagyok benne, hogy a zenekar a későbbiekben nélkülem is működni fog. Már most Marko az orkestar vezetője, én pedig megmaradtam a banda egy fontos tagjának. (nevet) Azt is el kell ismernem, hogy a fiam jobb szólista nálam.

– Tehát akkor ez már egy Boban és Marko Markovic Orkestar?
– Igen, ez már lassan egy éve így van.

– Koncertjeiken a közönség néhány szám után általában belelkesedik, és onnantól együtt él a zenekarral. Ez a tudatos felvezetésnek köszönhető, vagy önmagában a zene teszi?
– Nagyon nehéz feladat a közönséget ilyen szintre felhozni. Ez nekünk összejött, jól tudjuk kezelni a hallgatóságot. Amíg nem hozzuk eksztázisba a közönséget, addig nem engedünk: nagyon fontos, hogy jó hangulatban érjen véget a koncert.
Biztos, hogy emiatt is szeretnek minket, mi ugyanis tényleg így dolgozunk, a végsőkig fokozzuk ezt az érzést. A koncertünkre érkezők így kiélvezhetik a zenét, igazi élményekkel térhetnek haza.

– Gazdag karrier áll a háta mögött: számos fesztiválsikert elért, rengeteget koncerteznek, és filmzenéik is nagyon népszerűek. Mi az, amire pályafutásából a legbüszkébb?
– Talán arra vagyok a legbüszkébb, hogy van egy fiam, Marko, aki jobb, mint én. Boldogsággal tölt el, hogy ő bizonyára nagyon sokáig fogja majd vezetni ezt a zenekart. Korábban nem is hittem volna, hogy ez az egész ilyen szépen ki fog kerekedni, de az idők folyamán kiderült, hogy a fiam jobb trombitás, mint én.

– Marko a trombitálás mellett a vezetéshez is kiválóan ért. Ennyire sokoldalú tehetség?
– Markóval kapcsolatban el kell még mondanom, hogy a fiam a zenélés mellett egy szerb film főszereplője is volt. A Dusan Milic rendezésében készülő, főként zenei témákkal foglalkozó film producere Emir Kusturica, a címe pedig „Szerelmi történet Gucában”.
Az alkotást nemsokára a Velencei Filmfesztiválon fogják bemutatni, és várhatóan jó kritikákat kap majd a filmszemléken. Sőt, egyesek szerint akár díjakra is esélyes lehet.

– Szinte mindent elért már, ami ebben a műfajban lehetséges. Honnan nyeri az energiát és a motivációt a további munkához?
– Egyrészt nagyon szeretem, amit csinálok, másrészt nagyon fontos is nekem. Emellett azonban egyáltalán nem könnyű a feladatunk, hiszen nagyon sokat utazunk, így roppant gyors az életünk: hol itt vagyunk, hol máshol villanunk fel. Persze azért így is nagyon szeretem ezt az életmódot.
Büszke vagyok rá, hogy viszonylag fiatal tagokból áll a zenekar, akik tele vannak energiával, és bírják az önmaguk által diktált tempót.

– Szinte mindent tudunk a Boban Markovic Orkestarról, de a magánemberként nem nagyon ismerjük Önöket. Milyen Boban és Marko Markovic a magánéletben?
– A horgászat a mindenem, így ezzel foglalkozom, ha csak tudok. A Vlaszinai hegységben, az otthonomhoz közeli tavon, pecázással töltöm legszívesebben az időmet, ez jelenti számomra a kikapcsolódást. Marko pedig minden szabadidejét a barátnőjével tölti.

– Van valami, amit még szívesen megosztana olvasóinkkal?
– Rövid leszek, csupán egy mondatot szeretnék még elmondani: az biztos, hogy a magyar közönség számomra legkedvesebb.