Tisztelt Oláh Úr!
Most, hogy felvállalta becsületes nevét, szívesen szólítom meg a fenti módon,
mivel amennyiben a Pisti megnevezést barátai vindikálják maguknak, úgy én semmi
esetre sem szeretném e körbe tudni személyemet. Tekintettel arra, hogy leveléből úgy
láttam, nem egészen érti, hogy miért fontos az, hogy valaki írása tartalmát ne csupán
keresztnevével fémjelezze, engedelmével megvilágítanám röviden e kérdéskört. Talán
nem tévedek, ha azt feltételezem, hogy nem Ön az egyetlen István nevű Úr
Szombathelyen, illetve a megyében, sőt, talán még a Nyugaton is írt már azonos
keresztnevű személy hozzászólást, arról nem is beszélve, hogy ha az Ön által
hivatkozott emil címben feltüntetett warrior szót lefordítjuk magyarra, akkor nem az
Oláh megfelelőt kapjuk. A beazonosíthatóság pedig nem azért szükséges, hogy én
tudatában legyek annak, hogy kit takar a név, mivel be kell vallanom, hogy nem igazán
érdekel. Úgy gondolom, hogy amennyiben valaki megnyilvánul valamely fórumon, akkor saját
önbecsülése (már ha van) érdekében szükséges becsületes nevének a feltüntetése,
és egyben véleményének a köz előtt való felvállalása, ami sajnálatos módon
egyre kevésbé jellemző társadalmunkra.
Azt pedig egyéb iránt szánalmasan gyenge próbálkozásnak tartom, hogy írásában
megpróbálta azt a látszatot kelteni, mintha én mesternek tartanám magamat, különösképpen
azért, mivel írásomban csodálatomat fejeztem ki a küzdősportok mesterei felé,
melyet ez úton is szívesen megismétlek. Ha már itt tartunk, én magamat még a több
éves küzdősport hátterem ellenére sem illetném az Ön által használt emil címben
feltüntetett warrior, azaz harcos szóval, és bár nem szeretném végképp elkeseríteni,
de a helyesírási kéziszótár mellé egy angol nyelvű szótárat is ajánlanék a szíves
figyelmébe, tekintettel arra, hogy a warrior szó 2 db r betűvel írandó.
Továbbá amennyiben Ön járatos a budoban, úgy azt is tudnia kell, hogy a mestert a tanítványai
hívják senseinek és nem pedig a mester önmagát.
Kívánságának megfelelően megpróbálom kiragadni írásának lényegét ?
melyre az alábbi észrevételeket tenném: amennyiben saját bevallása szerint
alapszinten foglalkozik a harcművészetekkel; akkor nem vagyok benne biztos, hogy túlzottan
sok jogalapja lenne minősíteni Horváth Győzőt, aki többek között kick-box low-kick
Európa-bajnok. Itt szeretném megjegyezni azt is, hogy ha már egyszer idézni próbálta
Győzőt, akkor azt csak pontosan-szépen illett volna, ugyanis az Ő megjegyzése a light
kontakt kategóriára vonatkozott, amit Ön nagyvonalúan elfelejtett idézni.
Talán az még Önnek is feltűnik, hogy Győző fenti eredményének tükrében nem túl
valószínű, hogy saját magát hülyézte volna le.
Bár nem feltételezem, hogy mérvadó a véleményem a témában, Győző véleményét
figyelembe véve talán érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy mit is tartunk valójában
küzdősportnak, ami tényleg megállja a helyét az utcán, a mindennapi életben. Nem
vagyok benne biztos, hogy azok a küzdősportágak, ahol védőfelszereléssel bebagyulált
sportolók arra törekednek, hogy sikerüljön megérinteni az ellenfelet, minél több
pontot begyűjtve, majd jó messze elszaladni, túlzottan életképesek lennének egy
igazi küzdelem során. A szomorú csupán az, hogy vannak olyan edzők, akik elhitetik
tanítványaikkal, hogy az utcán nem a kő kemény küzdelem az úr, hanem a pantomim.
Remélem, hogy sikerült megfelelnem az Oláh Úr által támasztott elvárásoknak válaszlevelemben,
így talán más szemszögből is tudja értékelni álláspontomat.
Tisztelettel:
Dr. Szendrő-Németh Tamás
drsznt_KUKAC_yahoo_PONT_com