A hagyományokat tisztelni kell. Az, hogy a magyar magyaroknak az állatkínzás a hagyományuk, legfeljebb pechnek mondható. Ennyit tudunk. Nyilván ilyesmivel is meg lehet osztani a közvéleményt - más célja pedig nem nagyon lehet az igazi magyar magyar médiának -, ahogy a kérdésben a Vas Népe már meg is ragadta a kezdeményezést.. Biztos vagyok benne, hogy Szent György ünnepe ürügyén senki nem mer feljelentést tenni. Az igazi magyarok, a hagyományőrzők, ünnepeltek egy kicsit. Nem történt semmi, hiszen ha a birka túlélte volna a nyírást, akkor is a bográcsban végezte volna. Így két legyet sikerült ütni egycsapásra. Volt cirkusz is, meg kenyér is. Ha ünnep, akkor kell egy kis vér, egy kis erőszak. Ezt követeli a nemzet. Volt már rá példa szép számmal az elmúlt hónapokban. A hagyományőrző, művészeti rendezvényekre kilátogató gyerekek meg legalább szokhatják a magyar magyar valóságot. Az állatkínzó művészek és hagyományőrzők éppúgy a magyar magyarság alapvető igényeit elégítik ki, mint a köveket dobáló és gyújtogató magyar magyarok. A törvény elméletileg bünteti az állatkínzást is, és a gyújtogatást is, a gyakorlatban azonban inkább az ellene fellépőket fenyegeti. A gyújtogatóknak és kődobálóknak amnesztia jár, az ellenük fellépőket pedig ideje lenne börtönbe zárni. Ezek a magyar magyarok igényei. Lenézzük Európát, hiszen magyar magyarok vagyunk, megvannak a hagyományaink. És nagyon fel tudunk háborodni, hogy még egy koszos fociebét se rendezhetünk. Pedig mekkora ünnep lenne.
Tisztelettel:
Borossay Béla
belabo_KUKAC_c2_PONT_hu
Budapest
Vonatkozó cikkünk:
Véres dráma a Múzeumfaluban
