Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. További információ

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Villamosreform Szombathelyen - Miről szóltak a hírek száz éve? (56. rész)

1908 márciusában kevés lány juttatott a főkötő alá, Olad község templomában új harangot állítottak fel. Hogyan született a Március 15. tér elnevezése? Idézzünk múltat!
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Fantáziánknak köszönhetően nem nehéz elképzelni, hogy egy reggel a rohanó XXI. század helyett az 1900-as évek elején ébredünk. Az ábrándozást megkönnyíti, ha kezünkbe vesszük a korabeli sajtó egy-egy példányát. Rögtön kiderül, mitől is volt hangos a száz évvel ezelőtti Szombathely.

A Szombathelyi Friss Ujság egyike volt azoknak a lapoknak, amelyek az országos hírek mellett napról napra beszámoltak a megyeszékhely fontos és aprócseprő dolgairól. Időutazásra fel! A megsárgult lapok politikai botrányaiból, véres szenzációiból és mulatságos társadalmi híreiből ollózunk hónapról hónapra.

A tisztaság fél egészség
A száz évvel ezelőtti sajtóban sok szó esett a köztisztaságról. Nem véletlenül. Szombathely épp csak kilábalt egy tífuszjárványból, a gyanútlan lakosságra már újra a halálos ragály leselkedett.

„Ujabbi időben többször esett szó a helyi sajtóban is, meg a városházán és a vármegye közigazgatási bizottsági ülésein is városunk egészségügyi állapotairól és nem éppen dicsérő szavakban emlegették egyesek és arra illetékes körök az e tekintetben fennálló viszonyokat.

A szerencsére már mulófélben levő tifuszjárvány is – melynek eredetét, keletkezése tolajdonképeni okát a legbehatóbb vizsgálat során sem tudta kideriteni – elég alkalmat és okot szolgáltatott városunk egészségügyi állapotainak a megbeszélésére, intézményeink, közegészségügyi adminisztrációnk erényeinek és fogyatkozásainak a föltüntetésére s a tagadhatatlanul fönnálló bajok orvoslása módjainak a megjelölésére.
Hogy a vizvezetéket ki kell bőviteni, hogy a megszaporodott vároi lakosság egésszégügyi érdekeinek ellátására kerületi tiszti orvosi állásokat volna célszerü rendszeresiteni, hogy a köztisztaság terén sok a könnyen megszüntethető anomália, azt jóformán minden, arra illetékes faktor elismerte…

Igénytelen vélekedésünk szerint nem kerülne valami elviselhetetlen költségbe a városnak többek között azon kötisztasági gyakorlat meghonositása, hogy az utcasöprés ne a nappali; hanem a hajnali, mondjuk a kora reggeli órákban történjék és az utcasöprést megelőzze az uttest felöntözése…

Mgfoghatatlan, hogy városunk derék, ügybizgó, szorgalmas utcaseprői éppen a reggeli órákban, mikor minden épkézláb ember, minden iskolás gyermek az utcán van s megy a város népe a napi dolgai után, - mondom, éppen ilyenkor söprögetik öntözés nélkül az utca száraz porát, bacillustermelő, miazmáktól terhes szennyét és a fölkavart por sürü gomolyagokban terjeng az utcákon, megszállja a járókelők arcát, tüdejét és bemegy a szellőztetés céljából kinyitogatott ablakokon a lakásokba.
Hány ember szedi magába ilyen reggeli órákban való száraz söprés okozta utcai porral, szenynyel különféle betegségek és a leggyilkosabb kór, a tüdővész nyavalyáját, annak csak a jó Isten a megmondhatója.

Szintén ekként terjeszti a miazmák millióit a reggeli, déli és délutáni órákban, vagyis a nap egész folyamán végzet szemétkihordás is. A nyitott ládákban a szemétkocsikra töltögetett szemetet már a házakból való kivitel alatt széthordja a szél mindenfelé s hogy az utcatisztogatóknak még több dolga legyen, a szemetes kocsis még egy botfélével tüzködi is a kocsiba a nyitott födél által szabadon hagyott szemetet, ugy hogy annak egy jó részét a járókelők viszik haza a ruhájukon, meg a tüdejükben a lakásaikba.

Mindezen pedig olyan egyszerüen, olyan könnyen lehetne, de nemcsak lehetne, hanem kell is segiteni…

Ahoz, hogy valamely város a „modern” város büszke cimére jogot formálhasson, a főfeltétel az, hogy annak a városnak az egészségügyi intézményei, berendezése, a köztisztasági viszonyai kifogástalanok legyenek…”

Fordított arányosság
Az 1908-as farsang nem váltotta valóra a hozzá fűzött reményeket. A házasodási kedv a korábbi évek tapasztalataival ellentétben nem volt túl nagy.

„Karneval és Amor. A bohókás herceg és a szerelem istenkéje szinte elválaszthatatlanok. A kis Amor rendesen Karnevál kiséretéhez tartozik. Ott legyeskedik ő a bálokon is mint mindenütt s a farsang alkalma igen kedvező az ő müveletéhez. Ekkor sikerült neki a legtöbb áldozatot fognia s akiket érzékenyen talált, igyekszik azokat még Karneval uralkodása alatt szorosan egyáshoz is láncolnia. A statisztikából láthatjuk, hogy farsangon kötik a legtöbb házasságot. Az idei farsang azonban ebben a tekintetben nem valami jól viselte magát. Bár jóval tovább tartott az uralkodása, mint tavaly, mégis kevesebb leányt juttatott főkötő alá. Az anyakönyvi hivatal adatai szerint ugyanis a tavalyi farsangon, azaz február 12-ig 51 házasságot kötöttek, most pedig a mai napig 44 pár lépett házasságra. Amig tehát a farsang 20 nappal volt hosszabb, a házasságkötések száma héttel csökkent.”

Az új harang mindenkinek szól – ha tetszik, ha nem
„Olad község katholikus templomában uj harangot állitottak fel. Ennek költségeit természetesen a lakosságra vetették ki bizonyos arányban. Már hónapok óta hivja a harang a jámbor hivőket az isten házába s e magasztos hivatásának teljesitése közben arra a prozai sorsra jutott, hogy pernek fogja tárgyát képezni. A lakosság egyrésze ugyanis nem fizette le a kivetett hányadot s itéletileg fogják az adósokat kötelezni arra, hogy a harangílletéket fizessék le.”

Teret a 48-as forradalomnak!
Szalay Lipót városi képviselő Párizsban járva tapasztalta, hogy a francia főváros egyik utcája egy dátumot - Szeptember 4. – visel neveként. A rácsodálkozás után első gondolata az volt, hogy a vasi megyeszékhelyen is utcát nevezzen el ilyen módon. Az emlékébresztő dátum természetesen Március 15. lett volna.

„Nálunk általában az a szokás, hogy nemzetünk nagy férfiairól, valamelyik városról avagy köségről nevezzük el utcáinkat. A városi képviselő Párizsban szerzett tapasztalatát Szombathelyen is megakaván honositani, március 15-én rendezett nemzeti ünnep alkalmából felszólalt s azt az inditványt terjesztette elő, hogy Szombathely város képviselőtestületét kérjék fel arra, miszerint az egyik utcát Március 15-iki utcának keresztelje el. Nagy nemzeti napot örökit meg ez a név és valamint a párizsiak minden év szeptember 4-én történelmi jelentőségü esemény évfordulóját ünnepelik, azonképen a hazafias szombathelyi közönségnek nemzeti érzületét csak fokozni fogja, ha gyakran ajkára veszi hazánk történelmébe aranybetükkel beirt „Március 15-ikét”. Szalay Lipót városi képviselő inditványát az ünneplők nagy lelkesedéssel magukévá tették s Szalay, városunk tekintélyesebb vezető férfiai által aláirt inditványát irásban is benyujtotta a képviselőtestülethez.”

Szalay Lipót ötlete néhány éven belül valóra vált. A városi jegyzőkönyvek 1911-től nevezték Március 15-e térnek a Kőszegi és Király utcák közötti területet, majd 1925-től 1948-ig hivatalosan is ezt a nevet viselte a mai Mártírok tere. 1948 után a korábban Színház, majd Hitler térnek hívott, s ma Március 15-e térnek nevezett közterület vitte tovább az 1908-ban Szalay Lipót által megálmodott nevet.

Villamos-reform Szombathelyen
A városi forgalom gyorsítása érdekében 1908 márciusában több változtatást is kilátásba helyezett a villamost üzemeltető társaság.

„A szombathelyi forgalmi viszonyok megkivánják, hogy a pályaudvaron állandóan várakozzék villamos kocsi, mert vonatérkezéskor akárhányszor előfordult, hogy a villamos kocsi a menetrend betartása okából néhány perccel a vonat berobogása előtt kénytelen volt elindulni és az utasoknak hosszabb ideig kellett várakozniok villamos kocsira. A vasút igazgatósága ennélfogva elhatározta, hogy a forgalom gyorsitása, illetve a menetközök megröviditése érdekében egy további kocsit iktat be a menetrendbe, olyformán, hogy egy kocsi mndenkor a pályaudvar előtt fog várakozni és csak akkor indul, amikor a város felől jövő villamos kocsi a pályaudvar elé érkezik. Igy tehát a közönség mindig fog kocsit találni a pályudvar előtt és a várakozási idő is kisebb lesz.

A villamos központban a nagyobb kocsiforgalom lebonyolitása céljából a társaság uj 100 lóerejü gépet állitott fel, tetemes beruházási tőke áldozata mellett; a vasúti személyzetet szaporitotta, a régi személyzet fizetését is megjavitotta, s végül elhatározta, hogy a Kálvária végállomástól a kioszkig, esetleg a Jókai-utca végéig a vonalat meghosszabbitja és az épitési engedély iránt a lépéseket megteszi. E mellett új kitérők épitését is fogja kérelmezni, hogy a forgalmat a jövő évtől kezdve 5-6 kocsival 6-7 perces menetközökkel lebonyolithassa.

Régen érzett hiányokat fog pótolni a kioszki uj vonal, mert a Kioszk és a park látogatói rossz időben azonal villamos kocsira ülhetnek és különösen, ha a menetközök is megrövidülnek, a villamos közlekedés teljesen meg fog felelni a közönség igényeinek.

Mindezen újitások tekintélyes áldozatokat követelnek a társaságtól, mely most arra határozta el magát, hogy a vasuton érvényben lévő szakaszjegyeket eltörli és a menetjegyek árát egységesen 16 fillérrel állapitja meg, olykép azonban, hogy a városi közönség részére, amely a vasutat gyakrabban és állandóan igénybe veszi, 10 jegyet tartalmazó füzeteket bocsát ki, 1 korona 20 filléres árban, vagyis jegyenként 12 fillérért, mely jegyek az egész vonalra érvényesek, ugy, hogy a városi közönség a vasurat az eddigi 12 filléres árban foga használni és a menetdij egységesitése tulajdonképpen csakis az idegenekre terjed ki, akik azonban ezt a mérsékelt emelést nem érzik. A mérsékelt áru menetjegy-füzetek minden dohánytőzsdében kaphatók lesznek.”

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@nyugat.hu
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Múltbanéző

Hirdetés