Bár a vasúti munkák nyugdíjas állásnak számítottak, a túlhajtottság miatt rengeteg - olykor halálos - baleset történt a dolgozók körében. Éppen ezért az 1900-as évek elején felmerült egy vasutas árvaház megépítésének ötlete, amelynek megvalósítására 15 város jelentkezett. Az 1911. december 11-én tartott titkos szavazást végül Kőszeg, szabad királyi város nyerte el.
Az építkezés 1912. július 15-én kezdődött meg, és október 15-én be is fejeződtek a munkálatok. Az eleinte 120 férőhelyes épületet 1953-ban bővítették 180 férőhelyesre, és innentől kezdve csak fiúk lakhattak benne, annak ellenére, hogy egy évvel korábban 263 általános iskolás lánynak fiókiskolát nyitottak ugyanitt.
Ezzel pedig el is érkeztünk ahhoz a korszakhoz, amikor Baráth Endre nevelő is részese volt a kőszegi intézmény életének. Több évtizeden át dokumentálta a nevelőotthon mindennapjait, így az itt látható cáki kirándulást is.
A kőszegi intézmény pezsgő életet biztosított diákjainak, akik gyönyörű természeti környezetben tölthették mindennapjaikat. Ám még innen is volt hová kiszakadni, például a szintén Vas megyei Cákra. A kirándulásról képek is fennmaradtak: IFA teherautóval utaztak, tábori konyhát állítottak fel, birkóztak és a fűben heverésztek.
Bár a fotók fekete-fehér filmre készültek, egyértelműen látszik, hogy a nevelők minden tőlük telhetőt megtettek azért, hogy a fiúk jól érezzék magukat, és felejthetetlen élményekkel gazdagodjanak ezen a kiránduláson.
A kirándulások nemcsak kikapcsolódást jelentettek, hanem a közösségépítés fontos részét is képezték. A diákok megtanulták, milyen egy csapat részeként együttműködni, miközben a természet szépségeit is felfedezhették. Az ilyen alkalmak segítettek abban is, hogy a gyermekek a bentlakásos intézményben otthonosabban érezzék magukat, és szorosabb kötelékeket alakítsanak ki egymással és nevelőikkel.
