Hétköznap délelőtt, hol máshol, mint a legrégebbi, ráadásul női szentély szomszédságában, az Iseumról elnevezett irodaházban, egy kávézásnyi időre futunk össze a frissen alakult karitatív nőszervezet két tagjával. A két sikeres üzletasszony, Pataki Brigitta (elnök) és Csendesné Kóbor Ildikó (alelnök) amellett, hogy elismert és befutott szakemberek, családanyák, és saját egyéni sikereiken túl másokért is szeretnének tenni. Ritka hitvallás. Szeptember végén hivatalosan is működésbe lépett a „Soroptimist International Club Szombathely Colonia Savaria”. A tervekről beszélgettünk:
Kinek az ötlete volt, hogy szabadidejüket feláldozva csatlakozzanak egy karitatív nőszervezethez, a Soroptimist International Clubhoz?
Brigitta: Három éve kezdtük a szervezést, onnan indult, hogy mindketten üzleti kapcsolatban állunk az osztrák klub egyik tagjával. Ők immár tizenkét éve működnek Ausztriában, ők a Soroptimist International Club Südburgenland Stegersbach. Az osztrák tagok a tizedik évi jubileumukra szerették volna, hogy saját maguknak ajándékként egy magyarországi klubot is alapítsanak - valahogy így indult.
Ildikó: A szervezési munka már évekkel ezelőtt elkezdődött, de maga az egyesület hivatalossá csak a napokban vált, pontosan szeptember 27-én, amikor az Iseumban szervezetileg is megalakultunk. A szombathelyi ünnepség fényét igazán megadta, hogy az alapító okiratot az Iseumban szervezett alapító ünnepségen Ulla Madsen, a Soroptimist International európai föderációjának elnöke adta át. A szombathelyi klub ettől a pillanattól kezdve a Soroptimist International-nak, (www.soroptimistinternational.org) a karitatív céllal tevékenykedő nők egyik legnagyobb szervezetének tagja lett.
Erről a világméretű női hálózatról ezidáig nem sokat hallhattunk. Működik még társklubjuk Magyarországon?
Brigitta: Sopronban, Budapesten és Szegeden igen, így lettünk mi a negyedikek az országban. Szombathelyen egyébként húsz taggal alakultunk meg.
Ildikó: Ez egy klubhálózat, amely a világ minden tájáról összefogja azokat a nőket, akik tenni szeretnének saját, illetve tágabb környezetük javításáért, saját képességeik és szakmai tudásuk felhasználásával. Fontos kihangsúlyoznunk, hogy mi politikától, vallási, világnézeti hovatartozástól függetlenül működünk. A világon több mint háromezer klubunk létezik, közel kilencvenezezer taggal, százhuszonegy országban. Működésünk hasonló a Lions Clubéhoz, a Zonta Clubéhoz vagy a Rotary Clubhoz, csak fontos kihangsúlyozni, hogy kizárólag nőket várunk tagjaink közé.
Brigitta: Szervezeti szinten szingli klubnak minősülünk, mivel egy országon belül hét klub alakíthat ki egy közös uniót. Mivel Magyarországon még csupán négy klub létezik, így nagyobb egységként közvetlenül az európai föderációba tartozunk. A földrészek szerinti megosztásban pedig a világon négy föderációnk működik, így áll össze globálisan a szervezet. Súlyát pedig mi sem jelzi jobban, mint hogy a Soroptimist International (SI) tanácskozási joggal jelen van az ENSZ ülésein.
Az élet mely területi azok, amiben nőként segíteni szeretnének?
Brigitta: Sorolhatnánk az oktatáson, a kultúrán, a kulturális örökségen át a környezet- és az egészségvédelemig. Fontosak számunkra a nők és a gyerekek jogai, a és a rászorultak, elesettek támogatása. A nőkre, családokra szabott programokat, kulturális és zenei előadásokat szeretnénk szervezni, szakmai segítséget és támogatást nyújtani azoknak, akinek erre szüksége van, felhasználva a klubtagok sokszínűségét, a különböző szakmák képviseletét. A klub évente tart egy nagyobb partner- és klubtalálkozót, ennek és egyéb programjainak jótékony színezete van, hiszen a már futó projektek anyagi fedezetét teremtik elő.
„Ne halat adj a szegénynek, hanem tanítsd meg hálót szőni, hogy tudjon halat fogni!”
Kikből áll egy-egy klub? Kik a nőtársak?
Brigitta: A szervezet olyan nőket próbál tagként megnyerni, akik sikeresek, van kapcsolatrendszerük, és gazdasági erejük ahhoz, hogy segítsenek azokon, akik hiányt szenvednek. És persze azokat várjuk, akik céljainkkal azonosulni tudnak.
Ildikó: Fontos azonban kihangsúlyozni, hogy a jótékonykodásnak egy célirányosabb formáját képviseljük, mert nem az a cél, hogy pár ezer forinttal kisegítsünk egy rászoruló családot, hanem, ahogy a Bibliában is olvashatjuk, nem „halat”, inkább „hálót” szeretnénk a kezükbe adni. Hogy hosszútávon megoldódjanak a problémáik.
Konkrétan hogyan?
Ildikó: Amit szakmámban, cégvezetőként és közgazdászként elértem, azt a tudást, amit ezidáig megszereztem, szeretnénk karitatív módon, másokon segítve kamatoztatni. Oly módon, hogyha például egy nőnek gazdasági, anyagi, ügyintézési vagy lelki problémája van, nem pénzt szeretnék a kezébe adni, mert az nem oldja meg a probléma gyökerét, hanem olyan iránymutatással, életvezetési, szakmai tanácsokkal ellátni, megfelelő, emberileg és a szakmájában már bizonyított szakértőkhöz irányítani, amely számára hosszútávon új perspektívákat és biztonságot adhat. Nekem ez a szívügyem.
Brigitta: Van olyan társunk, akinek az édesanyja súlyos beteg, és gondozásra szorul. Neki a szívügye az idősek felkarolása és segítése. Csapatunkban épp ez a nagyszerű, hogy mindenkinek más az érdeklődési köre, mindenkinél más az a terület, amiben jó. Egy tagunk már eddig is rendszeresen kijárt a Gencsapáti Gyermekotthonba, és elvitt magához egy-két gyerekeket a hétvégékre. Neki ez a szívügye. Mindenkinek megvan a saját feladatköre, mint annak idején az úttörőőrsökben. Mindenki olyan pozíciót választ magának, amiben jónak érzi magát, senkire sincs rákényszerítve semmilyen feladat.
Ildikó: A hivatalossá válásunk előtt is szerveztünk már egy-két eseményt. Kétszer is elvittük a gencsapáti gyermekotthon gyerekeit egy-egy kirándulásra, megnéztünk egy biotájházat, gyalogtúráztunk, élményt szerettünk volna adni nekik. Ezek az alkalmak nagyon jól sikerültek, mindenki jól érezte magát, és vittük a saját családjainkat is.
Brigitta: Másrészt nagyon megható volt, hogy ez a kapcsolat mennyire sokszínű, és kölcsönös. A gyerekek is adni szerettek volna nekünk, és év végén falinaptárt készítettek illetve egy műsorral is készültek.
Ruhát, élelmiszereket is gyűjtetek?
Brigitta: Mi elsősorban nem anyagi segítségre gondoltunk, nem ruhát vagy játékokat szeretnénk a gyerekeknek adni, hanem élményt.
Ildikó: Ezek a gyerekek szeretetet, figyelmet igényelnek, ezért is érezzük fontosnak a közös együttléteket. Mert ki emlékszik arra, hogy tavaly karácsonyra mit kapott ajándékba, de arra már igen, hogy együtt volt-e a család?!
Milyen konkrét programokat szeretnének a közeljövőben megvalósítani?
Brigitta: Elindítottuk a „Démétér” névre keresztelt projektünket, amiben a gyermeküket egyedül nevelő anyákon kívánunk segíteni. Sajnos nagyon sok egyedülálló, nehéz sorsú anyát ismerünk, de közeli, személyes ismeretségi körünkből kiemeltünk egy hölgyet, akinek a projekt keretein belül elkezdtünk segíteni.
Nem csak anyagi segítséget szeretnénk nyújtani, hanem az időnkből is szakítunk, hogy besegítsünk a hétköznapjaiba, a bevásárlásba, házi munkába, azért hogy legyen ideje tanulni, tovább fejlődni, hogy gyermekének a lehető legjobb körülményeket, és anyai biztonságot tudjon adni. Úgy gondoljuk, több éven át fogjuk támogatni Őt és gyermekét. Ezzel a projekttel mi is tanulunk, fejlődünk, életutakat tudunk nyomon követni. Célunk, hogy a jövőben minél több egyedülálló anyának tudjunk segíteni, utat mutatni és minőségi életet adni.
Ildikó: De például Ausztriában, az ottani klub már létrehozott egy olyan házat is, ahol a családon belüli erőszak áldozatai találhatnak menedéket, hasonlóban mi is gondolkodunk, persze hosszútávon.
Ildikó: „Amoveo Solis - Segítő Napsugár” elnevezésű projektünkkel pedig zenei tehetséggel megáldott, fogyatékkal élő gyerekek hangszeres tanulását kívánjuk segíteni. Konkrétan a Napsugár Egyesület zenekarának hangszer-vásárlásához szeretnénk adományokat gyűjteni.
Miből finanszírozzák a programjaikat?
Brigitta: Van tagdíj, de próbálunk majd szervezetten is pályázni pénzekre. Cégek, patronáló tagként kívülről is támogathatnak bennünket. Másrészt a családjaink hálaköveket is készítenek, amelynek éppen az a lényege, hogy bárki – tetszőleges adományként - megvásárolhatja őket. Az ebből szerzett adományokból finanszírozzuk a gencsapáti „Eszter” projektünket, amiből a gyerekotthonban élők segítéséért tervezzük.
Ildikó: Ez a hálakő egy valódi kő, amire arany betűkkel ráfestjük (Soroptimist rövidítéseként) az SI feliratot. Ez egy pici és lapos kő, amit ahányszor megfogsz, az kell, hogy eszedbe jusson, ami iránt hálát érzel, amiért köszönetet tudsz mondani, ami boldogsággal tölt el. Ez a kő rád, a körülményeidre fog visszahatni, mert egyre többször fogsz mosolyogni, ezáltal jó rezgéssel töltődsz fel, ami bevonzza a sikert.
Brigitta: Egyébként mi is nagyon meglepődtünk azon, hogy ilyen kis ötlet is mennyire sikeres.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
