Szép, nincs jobb szó, ahogy a szurok-sötétben egyszer csak Pécs fölé érünk, mint
darabjaira szétesett erőmű, világít a város. Pécsvárad felé vesszük az irányt,
a távolban, mint jóllakott barnamedve, a Zengő heverész. Minden mellékút Komlóra
vezet, legalábbis annyi itt a leágazás és a tábla kommentálja a sofőr,
miközben egyre csak a Kékesd felé vezető irányt keresgéljük. Merre? Jobbra, igen,
Szederkény felé
A helyi őstermelő fűszeres vörösbora hamar megfőz, jó hely ez a Kékesd.
Más világban ébredtünk: hiányoznak az egyen-tetős veretős újgazdag házak,
helyettük míves régi homlokzatok és tornácos épületek mindenütt. Festői
,komolyan.
A kocsma előtt tumultus, traktor tetején két svájcisapkás gumicsizmás áll, a
villanyvezetékről szedegetik a karácsonyi díszeket: Szép lányok, kik vagytok,
tán déli lányok, de meg
vigyorognak, miközben a lakosság egy tizede (208
lakosból vagy húsz) egyszerre méricskél végig. Fura üdvözlés, csak le ne
csússzanak. Ha tehetnénk, a falut, úgy ahogy a reggelben megláttuk, azonnal
Hungarikummá nyilvánítanánk. Benne a kocsmát is, ahol retro-érzés borzongat (a
gyógyfröccsöt vastagfalú pohárban adják). A kockás abroszos gyermekkor kísértete.
A kávé méregerős szörnyűség, de mit akarunk nyolcvan (!) forintért.
Utcai fessben, méteres sárban a tavacska felé dagonyázunk. A jókora gödör közepén egy erecske csordogál, a vizet leeresztették, a halakat kifogták, maradt a vizenyős fenék. A Mecsek aljában narancs helyett fanyar-finom kökényt szemezünk, a galagonyával barátkozunk. Fent a domboldalon a temető, amott a másik dombon épül az új kápolna. A magaslatról belátni az egész környéket, távol a Mecsek, amott a Zengő, havas a csúcsa
És Harkány, a messze földön híres gyógyfürdő
Bár Európa legészakibb mediterrán területeként aposztrofálják a
környéket, a zimankós szitáló ónos esőben, valahogy nehéz elképzelni, hogy az
évi napsütéses órák száma 2100-2200 lehet. Adunk mi is az érzésnek, gyenge
órányi autózással felkeressük az 1823 óta működő, messze földön híres gyógyfürdőt, Harkányt.
A helybéliek már ismerik a járást, a komplexumot kettő után érdemes megszállni, akkor fele annyiért mérik a pancsolást. A strand több hektáros külső telepéből most csupán csupasz betonteknői, agyonfagyott sziklakertjei, kopár fabodegái köszöntenek. Sehol a pálmafás érzés
Bejárat, aula, mint a reptéri utas-elosztó, meglehetősen
újszerű, legalábbis a komplexum egyes részeihez képest. A rendszer, ha nem A-t vagy
B-t, azaz strand vagy gyógyfürdő-szolgáltatást vásárolunk, hanem mondjuk strand
plusz élmény-fürdős szaunás verziót, felfoghatatlan. Hol, miért, kinek mennyit kell
fizetni vagy felmutatni. Agyba-főbe letéti díjat kérnek, mintha a pincébe működne a
Nemzeti Bank, amíg mi áztatunk, ott kamatozik az időlegesen elkobzott vagyon.
Vegyes az arculat, az SzTK-s kockacsempés, piros műbőr ágyas szocreált jakuzzik,
bugyborékoló, pezsgőfürdős áztatók váltják. Azért feltűnik, a Széchenyi-terv
pancsi-fejlesztő programjából Harkányra alig csurranhatott-cseppenhetett.
A jakuzziban is gyógyvíz csordogál, az átható
klórszagban ezt nehezen hisszük
A jakuzziból kiszállva a tetőtéri ablakából kukucskálunk lefelé,
alkonyodik, kint hatalmas gőzben a gyógymedence, misztikusan szép a télben, a kénes,
ördöngős vízben párok összebújva, és még az úszósapka sem kötelező.
Bevállalunk egy pezsgőzést, bár vendéglátóink válltik
állítják, hogy az élménymedencékben is gyógyvíz csordogál, az átható
klórszagban ezt nehezen hisszük. Egyébként minden korrekt, a szauna, a
gőzfürdőzés, a szokásos herelazító bugyogások. A strandmedencénél már jobban
élvezzük az éttermi zuhanyzót, ahol hamisítatlan töménységben folyik a tűzforró
gyógyvíz
Állítólag remek a mozgásszervi, izületi betegségek
megelőzésében-gyógyításában, sőt krónikus nőgyógyászati gyulladásoknál is
segít, bizonyára, egyet azonban állíthatunk, jó étvágyat csinál.
A katalógus szerint elvileg 20 étterem, 15 büfé közül válogathatnánk, bizonyára
nyáron, mert a szombat délután négy után a tíz darab fonnyadt palacsintán és pár
nyamvadt hambugeren túl semmi sincs, az étterem zárva
A kiszolgálás egyébként minden egységben korrekt, a kabinos-vetkőzés a bükihez
hasonlatos, némiképp ésszerűbb kivitelben, bár a fogasra itt sem fér föl egy
megtermettebb télikabát
Jövet-menet kihagyhatatlan Villány,
a bor-kultúrájáról, -rendjéről, -útjáról, és pincesoráról hírhedt város.
Táblák jelzik hol mi kóstolható. Panziók, igényesen kialakított magánszállások,
éttermek sora, köztük egy pizzéria, biztos ami biztos.
Gere pincészetéhez vezet az utunk, a
világhírű borász fémjelezte panzióban nem csalatkozunk, hamisítatlan minőségben
kapjuk a vörös majd minden árnyalatát. Nőies és könnyed Rosé Cuvée-től
kóstolgatunk felfelé. Kékoportó, majd fél deci a Pince Királyából, a testes és
férfias Kékfrankosból. A harmadik fordulónál már lazán átadjuk magunkat az
illatoknak, tetszetős az Anonymus Cuvée és a Cabernet Sauvignon. Mélysötét szín,
illata mint a szeder. Hozzá kecskesajttal megszórt mogyorót majszolunk. Már csukott
szemmel hörpintjük a ráadást, a Cabernet Sauvignon Barrique-t, íze a szájban
hosszan-hosszan, egészen Kékesdig kitart
Utó-Zengő
Egy hétvége Baranyában? Mi lehet abban havaj? Elhihetik, még a télben is,
amikor hó helyett sár, köd és zimankós semmirevaló az idő, akkor is, ha csak egy
hétvége való pihenőnk van, érdemes ellátogatni a hazai Délre. Semmit tenni egy
villányi pincében, túrázni a Mecsekben, megmászni a Zengőt, barangolni Pécsen,
halászlével küzdeni Mohácson
Kapcsolódó linkek:
http://www.harkanyfurdo.hu/
http://www.gere.hu
http://www.villany.hu
