2004-ben volt egy nagyon súlyos rosszindulatú daganat műtétem. A műtétet követte néhány, - a műtéttel összefüggő - nem kívánt baj.
Orvosaim mindent elkövettek a rendelkezésükre álló eszközökkel, hogy mindezt megszüntessék. Önhibájukból kifolyólag mindezt nem tudták elhárítani, pedig szinte elviselhetetlen fájdalmakat éltem át, amit kívánok a fejlesztést megakadályozó személynek, vagy személyeknek, sőt ennél tovább mennék, és ez elég rosszul hangzik, de leírom: A legkedvesebb hozzájuk tartózónak is! Nem állt rendeltetésükre a legalapvetőbb eszköz, és ami nem elhanyagolható, anaszteológus sem.
Ekkor megfogadtam egy ismerősöm tanácsát, és jelentkeztem a pápai kórház illetékes orvosánál, aki rendkívül készségesen és barátságosan nagyon rövid időn belül berendelt a kórházba, Pápára, és fájdalommentesen elvégezte a szükséges vizsgálatot, majd a szükséges beavatkozást, amivel az óta sincs semmi gondom.
Képtelen helyzetnek találom, hogy egy egyetemi oktató kórházban nincs olyan alapvető eszköz, mint ami abban a kis pápai kórházban megvolt!
Schäffer István
schaffer_KUKAC_chello_PONT_hu
