Ha lenne vér a pucájában néhány helyi politikusnak (mint ahogy nincsen), és megfelelő módon, ahogy az elvárható lenne tőlük, még találékonyak is lennének, akkor bizony nem ott tartanánk, ahol tartunk.
A szombathelyi miépeseket (akik érzelmileg lokálpatrióták is egyben), elszomorítja az egyes városvezetők részéről ezügyben tapasztalható hozzáállás és az állampolgárok közönye, amelytől szinte vérszemet kapnak a tömbházak, középületek, középítmények (és vasúti szerelvények) oldalain látható, megyei jogú városunkat elcsúfitó, néha eléggé kezdetleges kivitelezésűnek tűnő vizuális ábrázolások alkotói.
Talán graffittinek nem is mindig nevezhetők ezek a 'műalkotások', amelyekkel a némi képzőművészeti hajlammal 'megáldott', egyes jövőkép nélküli, céltalanul ődöngő fiataljaink lázadoznak vagy éppen öklendezik ki magukból a fogyasztói (gazdasági-politikai) társadalmi berendezkedésünk ellen felgyülemlett minden keserűséget.
Kétségkívül, évente óriási, esetenként akár többszázezres nagyságrendű károkat is okoznak ezzel a létesítmények tulajdonosainak, fenntartóinak. Meggyőződésem azonban, hogy csak a büntetések szigorításával nem lehet számottevő eredményt elérni. Mi hát a megoldás?
Illetékeseinknek talán élniük kellene a már évek óta hangoztatott javaslatommal: A belvárostól nem messze, gépjárművekkel is könnyen megközelíthető területen: foghíjas telken, patakparton vagy egyéb frekventált helyen, 8-10 db, függőleges helyzetbe lebetonozott U-vas keretbe, 3-4 cm-es vastagságú, több m2-es céká lapokat kellene elhelyezni, ahol ingyenes használattal, saját anyagával, saját szerszámjával és saját festékszórójával bárki kiélhetné képzőművészeti hajlamait.
A feltétel velük szemben csak az lenne, hogy ezek az alkotások ne firkálmányok és mázolmányok legyenek, hanem olyan képzőművészeti alkotások, amelyek a város turisztikai látványosságával bírnának.
A graffitti-telep kivitelezéséhez igénybe lehetne venni majd gyártó, kereskedő, szállító és egyéb cégek által felajánlott anyagi segítséget, némi pénzeszközöket.Cserébe a graffitti-telep bejáratánál vagy jól látható helyen egy reklámhordozó óriástáblán fel lehetne tünteni a segítséget nyújtó cégek nevét és címét.
A területet természetesen a városi önkormányzatnak kellene biztosítania, és a telep megnyításáról az írott és elektronikus sajtó útján a város és a megye lakosságát (később pedig a turisztikával foglalkozó vállalkozásokat is) kiértesítenie. 1-2 felügyelő személynek vígyáznia kellene a telep rendeltetésszerű használatára, fogadniuk kellene a turistákat és kettőslétrákat kellene kiadni az amatőr alkotóknak...
Meggyőződésem, hogy az ismertetett módon, csupán egy-két százezer forint önkormányzati pénz beinvesztálásával, terület biztosításával és a cégek anyagi segítségével nagyrészt megoldható lenne a probléma: évente akár többtízmilliónyi forint károkozástól és a tömbházak, középületek és egyéb építmények elcsúfításától nagymértékben mentesülne a város.
A graffitti-telep beüzemelése után aztán már -minden erkölcsi és jogi alapot feltételezve,- lehetne a mégis-rakoncátlankodó fiataljainkat cselekményükért, egy-egy ejnye-bejnyés figyelmeztetés helyett,az okozott kár megtérítésére való kötelezés mellett, még példás büntetés kiszabásával is elrettenteni...
Lakótársainkban, rendőreinkben polgárőreinkben és pedagógusainkban pedig tudatosítani kellene a város értékei megőrzésének szükségszerűségét.
Honfitársi üdvözlettel:
B. Kiss-Tóth László, a MIÉP Vas megyei és szombathelyi elnöke.
b_PONT_kisstoth_KUKAC_vftnet_PONT_hu
