Rengetegen élünk ebben a városban, akik ha küzdősportban élő-égő társainkkal beszélgetünk, és valaki kimondja azt a nevet, hogy Győző, senki nem kérdezi, hogy milyen Győző. Nem ok nélkül becsüljük ezt a nevet, amelyhez számtalan legenda fűződik, akár az éjszakából, akár a ringből. Sokan utálják, még többen kedvelik, de mindenki becsüli. Hogy is lehet ez? Akihez kegyes volt a sors, és vegytiszta, mesterséges, képmutató világunkban volt alkalma felállni küzdeni őseink hagyománya szerint puszta kézzel egészen az utolsó erőfeszítésig, az tudja becsülni annak a harcosnak az életútját, aki szemébe nevet a fájdalomnak és a félelemnek, és mindennél többre tartja a bátorságot és a keménységet.
Sokan szeretnénk magunkénak tudni ezeket a tulajdonságokat, azonban én csak saját példámon okulva, egy-egy sérülés és kudarc után csodálattal adózok azon mestereknek, akik titánokként tudnak felülemelkedni a halandó harcosok esendőségén. Arról pedig, hogy Győző mögött mennyi edzésmunka van, talál nem egy nevesincs pistinek kellene találgatásokba bocsátkoznia, akinek még annyi vér sincs a pucájában, hogy felvállalja a véleményét. Talán csak nem azért, mert legrosszabb rémálmaiban sem merne felállni Győzővel szemben?! Nos pistikém, majd ha képes leszel pihenés nélkül végig zsákolni másfél órát, akkor talán lesz némi segédfogalmad a Győző-féle edzésmunkáról. Ja, és még egy apróság: a ketrecbe nem csak be kell tudni menni, onnan ki is kell tudni jönni!
Azt viszont nagyon remélem, hogy aki kick boxos, az pistihez hasonlóan a választja szót nem ? válasszának ? írja, mivel az némi intelligenciabéli hiányosságokra enged következtetni, ami nem előny még a kick boxban sem!
Tiszteletem, és megbecsülésem minden igazi harcosnak, elsősorban sensei Horváth Győzőnek!
Osu
Dr. Szendrő-Németh Tamás
drsznt_KUKAC_yahoo_PONT_com
