Ami közel van, kevésbé izgató?
Nem akartam Ádámtól és Évától kezdeni a történetet, de fogom, mert idekívánkozik. A Káli-medencében először közel egy évtizede jártam, először és utoljára, egy munkahelyi kirándulás keretében. A táj annyira lenyűgözött, hogy megfogadtam, amint lehet, visszatérek. Aztán teltek-múltak az évek, sikerült bejárnom fél Európát, de a Káli-medence csak kimaradt a szórásból, ékes bizonyítékául annak, milyen ostobák és sznobok is vagyunk olykor. A mulasztást csak részben magyarázza, hogy ami könnyen elérhető, az kevésbé izgató. A Káli-medence pedig közel van hozzánk. A Tapolca-Révfülöp-Kapolcs által behatárolt, a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkhoz tartozó terület egy jó órás autózással lazán elérhető tőlünk. A táj főbb látnivalóit egy egynapos túra alatt megtekinthetjük, amibe jó szervezéssel egy balatoni gyorsstrand is belefér.
Salföldön érdemes kezdeni
Apró navigációs hiba miatt a Balaton felől közelítetjük meg a területet. Később kiderül, jól jártunk. Ha a 71-es útról Ábrahámhegynél letérünk Salföld felé, néhány kilométer múlva a Káli-medence déli kapujánál vagyunk.
Salföld egy piciny falu, amely azonban szinte mindent megmutat a táj jellemzőiből. Az apró, takaros házakon valami földöntúli nyugalom, csend, időtlenség és mediterrán lustaság ül, éles kontrasztban a balatoni nyüzsivel. A keskeny és kanyargós utcákon autó nem jár, ellenben jó néhány galéria búvik meg. Állítólag főleg külföldiek és pestiek vesznek errefelé ingatlanokat, a világ elől való ideiglenes elbúvási célzattal.
Könnyen lehet, mert a házak mintegy fele felújított, vagy felújítás alatt áll. Salföldön található a nemzeti park központi bemutatóhelye, a "Természetvédelmi Major", ahonnan lóháton és szekéren is be lehet barangolni a környéket. A múzeum sajnos nem egy nagy szám (belépő felnőtteknek 250, gyerekeknek 100 forint), lehet, jobban megéri, ha végigsétálunk a falun, amelynek határában egy darabka kőtengert látunk. (Erről majd később.)
Kékkúton ingyen folyik a kékkúti!
Pár kilométerrel odébb Kékkút a következő megálló. A falu nevét ásványvize tette híressé, állítólag Theodora bizánci császárnő kedvenc itala volt. A róla elnevezett forrásra ma már komoly üzlet épül, de azt kevesen tudják, hogy a tündéri falu határában, a gyár mellett ma is csordogál a kút, a közelben lakók és nyaralók nagy örömére. A 20 literes marmonkannákkal és üveghegyekkel felszerelt "potyázók" állandó sort alkotnak a kútnál, de hála a bő vízhozamnak, néhány perc alatt mindenki sorra kerül. A kékkúti - kereskedelmi nevén Theodora Quelle - mellesleg karakteres ízű, enyhén szénsavas ásványvíz.
Hegyestűről olyant látni, hogy ...
Kékkútról egy merész ugrással a medence túloldalán levő Monoszlóra megyünk. Közben nemcsak két festői településen, Kővágóörsön és Köveskálon megyünk át, de számtalan apró építészeti és természeti csoda mellett is, mindegyik megérne egy órát és egy bekezdést.
Monoszló mellett emelkedik a 337 méter magas Hegyestű. Egyik oldalát egy korábbi kőbánya lefejtette, ami nem természetes, így viszont az 50 méter magas bányafal bepillantást enged nyújtani egy 5-6 millió évvel ezelőtt működött bazaltvulkán belsejébe. A megdermedt láva függőleges oszlopok ezreibe állt össze, a bizarr látvány európai viszonylatban is egyedülálló. Fényképeznek is a németek meg a hollandok rendesen. Mi is. Autóval egyébként majdnem a csúcsig lehet menni, annyiban trükkös az egész, hogy a parkoló táblát követve egy hegytetei sorompóhoz érünk, ahol legombolják rólunk a szokásos díjat (felnőtt: 250, gyerek: 100 forint). Cserébe viszont nemcsak egy geológia bemutatót, hanem egy első osztályú körpanorámát is kapunk, komplett Káli-medencével, háttérben húzódó Balatonnal. Hogy Magyarországon ez az egyik legszebb néznivaló, az tuti.
A kőtenger
A Káli-medence legmeghökkentőbb természeti látnivalója mindenképpen a kőtenger. A tájból kitüremkedő, kisebb-nagyobb homokkövek valaha a Pannon-tenger alját képezték. Ma szanaszét hevernek, mintha óriások hajigálták volna szeszélyesen őket, a bizarr sziklaszirtek kötött ingóköveket találunk, tetejüket alaposan kikezdte az idő, hasadékaikban madáritatóknak hívott minitavak bújnak meg, cserjék, göcsös nőnek fura káoszban.
Bár a kőtenger több falu közelében fellehető, a Szentbékálla határán fekvő részt semmiképpen nem szabad kihagyni. A faluból párperces gyalogtúrával érkezünk a kövek közé, közöttük ösvények kanyarognak. Mivel ellenállhatatlan vágyat érzünk a velük való szorosabb kapcsolatra, megmászásukra, a néhányukon a letelepedésre, ezt a kalandot sem lehet megúszni egy villámlátogatással.
A Káli-medence nem ennyi
A fentieket csak kedvcsinálónak szánjuk, a Káli-medence nyilván messze nem ennyi. A kulturális és természeti értékek egy többhetes felfedezőutat is megtöltenek tartalommal. Én már be is terveztem magamnak, s bízom benne, ez nem halasztódik egy újabb évtizedre.
