Nyugat-túraajánlat: Keleten a helyzet...

Az egzotikus kelet
Kelet-Magyarország lassan, de biztosan egzotikusabb lesz a nyugati határszélen tengődő honpolgárok számára, mint Horvátország, Olaszország és Ausztria együttvéve. Alapjáraton nagyon kevesünknek van dolga arrafelé, messze is van, a közlekedés is körülményes, így az ottani történésekről szinte kizárólag ismerősöktől vagy sajtóhírekből értesülünk, amelyek maximum arra jók, hogy könnyen kezelhető közhelyeket alakítsunk ki magunkban. Az anyagi lehetőségek és a véletlenek összjátéka folytán úgy alakult, hogy idén sikerült két hetet egy Dél-Kilián lakótelepi kölcsönlakásban töltenem, s azt bázisként használva bekalandozni a környéket. Nem bántam meg.

Az összbenyomás
Kezdjük talán Miskolccal. A város soha nem volt egy ékszerdoboz, miért pont most lenne az. A hatalmas lakótelepek közé szorult családi házas utcák szinte észrevétlenek. Az új épületek, építkezések, felújítások meglehetősen gyérek, a lovas kocsi még nem kopott ki teljesen a divatból. Első látásra kissé nyugtalanító, hogy a lakótelepi háztömbök első egy-két szintjét szigorú vasrácsok védik, így az erkélyek olyanok, mint megannyi nagyméretű madárkalitkák, s az egy négyzetméterre eső grafiti-felület is magasan veri a hazai átlagot.

Mindazonáltal a közbiztonságot nem éreztük kritikusnak, hacsak nem számoljuk ide a szomszédos koszos, sötét, ám annál kisebb választékkal előrukkoló szocreál típusú ABC zsebmetsző árait. A kelet-magyarországi olcsó árak közhely amúgy sem feltétlenül igaz. Inkább arról van szó, hogy a szolgáltatások és az árak közötti viszony kevésbé tűnik egyenesen arányosnak. Egy közeli, kosztól ragadó lakótelepi pizzériában egy pizza 900 forintot kóstál, ami pénzből viszont vígan kaptunk egy minőségi egytálételt is a város egyik legelegánsabb éttermében. A belváros, ha nem is olyan csillogó, pörög rendesen, és jóval dinamikusabbnak tűnik, mint a nyugati határszél kissé álmosító levegőjű nagyvárosai.

Álljunk meg egy szóra a városban is
Az egyszerűen nem igaz, hogy Miskolcon nincs mit csinálni. Habár a megyei - alaposan eldugott - Tourinform irodában morcosan fogadják a turistákat, máshol rábukkanunk egy Miskolc Info-nak nevezett ragyogó ingyenes önkormányzati kiadványra, amelynek segítségével más színben látjuk a várost, s amelyet érdemes lenne Szombathelyen is lekoppintani. (Van nálam egy példány.)

Lillafüredről felesleges szólni, továbbra is gyönyörű, a Palotaszálló felújítva, de itt van például a turisták rohamainak csak mérsékelten kitett Herman Ottó Múzeum, abban is elsősorban az őskori gyűjtemény, amit kár kihagyni. Az utóbbi években megújult a miskolctapolcai barlangfürdő is, valami csoda az, kérem, kristálytiszta vízzel, egy rakás új járattal, élménymedencékkel, s jövőre tovább turbózzák az egészet. A belépő viszont már most turbós: 1200 forint. A Diósgyőri vár immár idegenvezetős, panoptikumos. De egy látogatást megér a színészmúzeum, a fatemplom és az avasi pincesor is.

Tokaji és Sárospataki gyorsfénykép
Borsodban vannak kötelező programok. Kettő biztosan. Először is Tokaj, ugye, a hazai borturizmus egyik központja. Nincs is vele különösebb baj, viszonylag kiglancolt belváros, borbárok és pincék doszt, plusz japán hátizsákosok, valami mégis azt súgja, hogy ebből azért többet ki lehetne hozni, beleértve a  harmadosztályú múzeumot is.
Korábbi látogatásainkkor mintha a település hangulata is jobb lett volna, bár erre objektív bizonyítékunk nincs.
Mint ahogy arra sincs, mitől olyan elbűvölő továbbra is Sárospatak. Folyó, vár, palota, régi iskola, történelmi nevek, templom, virágok máshol is vannak, a legendás Makovecz-épületeknek is alaposan megkopott a fényük, mégis, mindezek a komponensek együtt az egyik legszerethetőbb magyar várost eredményezik, ahová úgy lehet elvonulni néhány napra a világ szeme elől, hogy közben nagyon is benne maradunk.

Eldugott kincsecskék
Ha ránézünk a térképre, rögtön látjuk a problémát: a Miskolctól észak-keletre fekvő területek mindenféle turista főcsapástól távol vannak. Egy miskolci nyaralásnak legnagyobb előnye éppen ezen távoli területek becserkészése.
Például Monok a Kossuth-szülőházzal, s ettől alig pár kilométerre Vizsoly, ahol az első magyar nyelvű biblia született. Néhány hónappal ezelőtt bejárta a hír a médiát, hogy ellopták az itt őrzött példányt. Nos, a bibliát közben egy másikkal pótolták, de a falu apró református templomában nemcsak ezt, hanem egy apró magyar bibliatörténeti kiállítást is megnézhetünk.
Ha pedig echte magyar várromra vágyunk, itt van a festői Boldogkőváralja, úgy beékelve a zempléni hegyek közé, hogy az már közel giccses. És ha már bóklászunk, ne hagyjuk ki a Kazinczy-emlékhelyet Széphalomban. Ez utóbbi arra is lehetőséget ad, hogy a számunkra világvége Sátoraljaújhelyre is eljussunk, ahol meglepetten konstatálhatjuk, hogy a "távol-keleti" város semmivel sincs rosszabb állapotban, mint az általunk ajnározott, a nyugat egyik ékkövének tartott Kőszeg.

Bizony, bizony, egy belföldi kirándulás is tud alapos meglepetéseket okozni.

A Nyugat ajánlata: A Káli medence