A közepe táján tartunk a választási kampánynak, ami azzal jár, hogy tele lesz a város plakátokkal. Hogy ez jó vagy sem, tetszik vagy gyűlöljük, az gusztus kérdése, ha csak a sajátjainké szimpatikus, az már meggyőződés. A plakát üzenet, viszont a plakát drága.
Ezen kívül szólásszabadság is van, így, ha a polgártársnak az a véleménye, hogy Czeglédynek börtönben a helye, ehhez is joga van, mesélheti a kocsmaasztalnál, vagy, ha nagyobb nyilvánosságot szeretne, vehet magának plakátot meg plakáthelyet, és telerajzolhatja az egészet.
Félreértés ne essék, ha ebben a kontextusban Hende plakátjait firkálnák össze, az ellen is szólnánk.
Mert ez nem elegáns. Ráadásul BTK-ba ütköző, de ez a kisebbik baj. A nagyobbik az, hogy ha demokráciának fogjuk fel a NER-t, ami nehéz feladat, akkor ez azzal jár, hogy tiszteljük az ellenfelet, ő is minket, a véleményünket is, cserébe mi pedig az övét.
A jelszavak világában ez talán kevéssé érthető, így egyszerűbben: a plakát nem a választópolgár tulajdona, nem birizgálja, firkálja és tépkedi, hanem más módot talál nemtetszése kifejezésnek.
A legegyszerűbb, ha nem a gyűlölet tárgyára szavaz, ha szólít az urna, de ez mintha feledésbe merülne, egyszerűbb ordítani. Mert valahol a firkálás is ordítás, ha jól belegondolunk.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
