Czeglédy Csaba, aki a Vas megye 1.számú választókerületben Hende Csabától szenvedett Megvan a szombathelyi (Vas 1-es) választókerület végleges eredménye 2022. April 09. 18:04 vereséget, megvonta a végső mérleget, és Facebook-oldalán kimerítő elemzést ad az eredményről, az elkövetett hibákról és a lehetséges jövőről. Akkor tesszük a legjobbat, ha változtatás nélkül közöljük. Íme:
„A jövő itt van és sose lesz vége!”
Szombaton véglegessé vált a választás eredménye, megszámolták az összes leadott szavazatot. Kötelességemnek érzem az eredmény értékelését.
20.771-en keresték meg a nevemet a szavazólapon, és húzták be rám az ikszet. Köszönöm a bizalmukat! Ez annak ellenére erősíti a lelkemet és ad erőt a következő évekre, hogy ellenfelem 25.792 szavazatot kapott. Az ő döntésüket természetesen tiszteletben tartom.
A 20.771 szavazat nem csupán az én érdemem, hanem a helyi ellenzéki közösségé is. Nem magányos farkasként küzdöttem, hanem a közösség tagjaként. Külön köszönöm a kampánystáb tagjainak fáradhatatlan munkáját, nélkületek semmire nem jutottam volna.
A szavazás napján mindenki szabadon választhatott, azonban a négy évenkénti országgyűlési választás nem egy napból áll. Nem egyenlő és nem tisztességes versenyben kellett a Fidesz jelöltjeivel szemben megmérkőznünk. Egy végtelenül torz választási rendszerben folyt a küzdelem, miközben a választókra folyamatosan ömlött az adófizetők pénzéből működtetett propagandából a töménytelen hazugság. Sok millió emberhez nem jutnak el a valós hírek, az információk és a hazugságok cáfolatai.
Szombathely és térsége a négy azon választókörzet egyike a 106-ból, ahol a Fidesz nem erősödött a négy évvel korábbi támogatottságához képest. Ellenfelem nem érte el az 50%-ot, Szombathelyen a szavazatok csupán 48%-át kapta (én 42%-ot). Az ellenzéki listára leadott szavazatokhoz képest 1.538 szavazattal kaptam többet, míg ellenfelem a Fidesz-KDNP listájához képest 1.336 szavazattal kevesebbet. Ez azt jelenti, hogy sokan bár a Fideszre szavaztak listán, egyéniben rám. Ennyivel tudtam szűkíteni a különbséget. Sajnos, ez is kevésnek bizonyult.
A magam felelősségét abban látom, hogy még többet kellett volna dolgoznom. Mindig lehet még többet tenni. Végig lelki teher volt számomra, hogy az ellenzéki közösségnek árthat az engem érő állandó „bűnözőzés”, azonban a rám leadott voksok alapján ezt végleg zárójelbe tehetjük. Az a 20.771 ember, aki rám szavazott, az ellenem folyt, folyó ügyek minden részletét ismeri, nem hatott rájuk a propaganda. Akik pedig velem kapcsolatban még mindig ezt emlegetik, azok döntő többsége úgyis fideszes szavazó.
Ellenfelem gyakorlatilag ugyanannyi szavazatot kapott, mint négy éve. Ez megfelel az előzetes várakozásnak, ugyanis végig azt mondtam, hogy kapni fog 25-26.000 szavazatot, ha esik, ha fúj. A kérdés az, hogy kapok-e én eggyel többet. Nem kaptam. Megdőlt az az elmélet, hogy össze lehet adni a négy évvel ezelőtti, különböző ellenzéki pártokra leadott szavazatokat, ugyanis a 2018-as eredmény szerint ez alapján 47% körül kellett volna szerepelnem (40,23%-ot kaptam). Az is látszik, hogy a Jobbik volt szavazói nem kértek az alapvetően baloldali ellenzéki összefogásból (négy évvel ezelőtt MSZP-PM 30,5%, Jobbik, 12,5%, LMP 3,5%, Momentum 1%).
Fontos tanulság, hogy ne keressük tovább a kiábrándult fideszes szavazókat. Nincsenek kiábrándult fideszesek. A választások előtt másfél héttel Szombathelyen a részvételüket biztosan ígérők 9%-a még nem tudta, kire fog szavazni. Ez közel 5000 választót jelentett. Ellenfelemmel ekkor még fej-fej mellett álltunk. Az ún. bizonytalan szavazók döntő része aztán úgy határozott az utolsó napokban, hogy Orbánra szavaz. Helyben ez döntötte el a végeredményt.
Az előválasztás szükséges, innovatív és népszerű volt. Azon lehet vitatkozni, hogy a miniszterelnök-jelölt választásra szükség volt-e, és ha igen, kellett-e vagy sem kétfordulós választás, azonban badarság minden olyan állítás, hogy el volt csalva a második forduló.
Karácsony Gergely elárulta az ellenzéki közösséget azzal, hogy visszalépett, így nem tudhatjuk, hogy végül ki nyerte volna meg a második fordulót, ha mind állva maradnak. Azonban ne hánytorgassuk már fel utólag Márki-Zay Péternek, hogy élt a lehetőséggel. Momentuma volt abban a pár hétben, nagy kár, hogy nem tudta tavasszal megismételni. Az a személyes teljesítménye volt, hogy előbb lenyomta Jakab Pétert, majd visszalépésre késztette Karácsonyt, majd legyőzte végül – sajnos – Dobrev Klárát. Érzékelhetően népszerűvé vált abban pár hétben, és tényleg főleg a fiatalok körében. Szombathelyen ott voltam a választási sátraknál, és legalább 20 fiatal kérdeztem meg a szavazásuk után, kit támogattak. Mind MZP-t mondták. Csillogó szemű, fiatal ellenzékiek voltak. Igen, osztálytársak beszélték meg egymás között, hogy élnek az előválasztás adta jogukkal, és tanítás után elmentek együtt szavazni, Márki-Zay Péterre.
Tény, hogy fiatalok nagyobb része az ellenzéket támogatta. Ahogyan is tény, hogy – régi kifejezéssel élve – a Fidesz egyre inkább a munkásosztály pártja lesz. Vagy másképpen megközelítve: Kádár népének nagy része is leszavazatott a Fideszre. Jól mutatják ezt a szombathelyi lakótelepi eredmények: a saját önkormányzati körzetemben (Derkovits-lakótelep) több száz szavazattal kellett volna nyernem, ehelyett egy szavazattal kaptam csak többet.
Elfogadom, hogy Orbán Viktor érti a magyar embereket. Kádár János is értette. Ha 1985-ben valami csoda folytán szabad választások lettek volna, azon ellenzéki pártok indulhattak volna, akkor is Kádár János is nyert volna. Fölényesen.
Bár minden egyre drágább, van még valamennyi pénz az emberek zsebében, így az olcsó hús, olcsó fűtés ígérete hatott. Ahogyan a béke és biztonság ígérete is. A kitört háború szintén a Fidesz malmára hajtotta a vizet. Az emberek inkább elhitték Orbánnak, hogy megvédi a magyarokat, mint a nem integráló személyiségű MZP-nek, aki ráadásul kimondta azt az (ön)gyilkos mondatot, amire a Fidesz pillanatok alatt felépítette a kampányát. Az utolsó hetekben a terepen már csak magyarázkodtam: nem, nem küldünk katonákat Ukrajnába, nem zárjuk el a gázt.
A háborús bűnös Putyinhoz tizenkét éven át dörgölőző és állandó harcban álló Orbán békegalambnak lett maszkírozva. Az emberek többsége pedig imádta ezt. Ez ellen minden hatástalan volt.
Ami pedig a legfontosabb: nem volt kormányváltó hangulat. Én utoljára ezt az előválasztás idején éreztem. Régen volt. Az emberek többségének jó az, ami most van. Ezt tiszteletben tartom, bár meggyőződésem, hogy keserű lesz az ébredésük. Nekünk, ellenzékieknek pedig ismét fel kell állnunk, össze kell szorítanunk a fogunkat és tennünk kell tovább a dolgunkat.
„Mocskos idők, kezdjük újra!”