Délelőtt 9 órakor a hőmérő már harminc fokot mutat. Nem a legideálisabb utazóidő, de nem baj, a tengerparton pont jó lesz – legalábbis mi ezt gondoljuk.
Miután elfoglaltuk cavallinoi főhadiszállásunkat, és a strandot is leteszteltük, első utunk a szomszédos Jesoloba vezet. Akik már jártak itt, felkészítettek minket: ne is gondoljuk, hogy a bevásárlóutca egyik végéből eljutunk a másikba - főleg, ha minden ötödik árusnál leakadunk. Több mint tíz kilométernyi üzlet, étterem és hotel várja a nyaralókat. Ha nem zavar minket a tömeg, szeretünk nézelődni, és a jó olasz kávét sem vetjük meg, akkor ez a nekünk való hely.
5:39. Napkelte. Cavallino.
Hajnali öt óra, az ébresztő csörög, és már nem is olyan biztos, hogy fel akarunk kelni. De aztán mégis összeszedjük magunkat, instant kávé a bögrébe, fényképező a nyakba, és úgy ahogy vagyunk, kicsoszogunk a partra.
Hihetetlen élet zajlik már kora reggel – homokot egyengető gépek dübörögnek, hálóinges kagylógyűjtögető nénik sétálnak, előző estéről ottmaradt, sörösüvegekkel körülvett fiatalok forgolódnak, idővel az elkötelezett futók és horgászok is megjelennek.
A város, amit látni kell
Klisé vagy sem, Velence gyönyörű hely. Olyan város, ahol a Szent Márk tér és székesegyház után cél nélkül bolyongni szinte kötelező, ahol az első zsákutca után tudjuk, nem falba ütközünk, és ahol mindennapos, hogy ebéd közben bekiabálnak az ablakon Paolónak, mert az áruszállító hajó nem fér el a ház előtt parkoló csónaktól.
