Az évek jöttek, mentek…
, kezdi Juhász Gyula Anna örök című versét. A mi Annánk esetében ekképpen igaz: az évtizedek jöttek, mentek, az Apátistvánfalvához tartozó Balázsfalu községrész vegyesboltjának megnyitása, 1966 februárja – azaz pontosan félszáz esztendő - óta Doncseczné Németh Anna áll a pult mögött.
Cédulával a kezükben érkeztek a Szentgotthárd és Vidéke Áfész boltjába a mindenkori gyerekek, hogy az önállósodás rögös útján megtegyék első lépéseiket: ők már tudnak egyedül bevásárolni!
Anna néninél (nekik az marad máig s mindörökké) megérezték az otthonosság) melegét. A dicséret kijárt nekik a boltban, utóbb pedig - a megpakolt szatyrokat hazacipelve - odahaza is. Lehet-e ezt valaha feledni?
A legidősebb generációkból álló vevőkör sem csak a mindennapi betevőért jár(t) Annuska boltjába. Itt meg lehet – egyenesen: szabad – osztani a gondokat-bajokat, de az örömöket is.
Hosszú út vezetett a kisboltig
Ama bizonyos 1966-os februári boltnyitó (pénteki napon volt, 14 órakor) máig emlékezetes. A tanács építtette az üzletet, s talán nem meglepő: azon a telken, amelyet az akkor huszonkét éves Anna szülei adtak ajándékba.
Addigra már a Németh család is megjárta a hadak útját. Még 1952 májusában történt, hogy az ávósok – mivel kuláknak bélyegezték őket - dörömböltek a házuk ajtaján. Mindössze egyetlen órát adtak a pakolásra, aztán irány Szentgotthárd! Ott bevagonírozás; Közép-Kelet-Európában, s ez mélyen szomorú, hagyománya van az ilyesminek… Az alföldi Lászlómajorban kötöttek ki; összezsúfolták őket más családokkal. S bár Anna már iskolakorú volt, mégis
otthon
kellett maradnia naphosszat öccsével együtt.Később visszaszállították őket a Dunántúlra, Vépre; ott már szabad volt tanulnia. A forradalom idején jöhettek haza, a régi házba. Anna (a kényszerű csúszás miatt) tizenöt évesen végezte a nyolcadikat, majd néhány évig a szüleinek segített.
A boltnyitás előtt – 1965 októberétől – a nem messzi máriaújfalui áfész-boltban tanult be, miközben a szombathelyi
MESZÖV-iskolában
kereskedelmi-vegyesbolti eladónak készült. Kapuváron vizsgázott, de akkorra már javában bejáratta a balázsfalui üzletet.Annuska megszerez mindent, ami kell
Reggelente hol biciklivel, hol meg busszal igyekezett hentesáruért Szentgotthárdra, hogy nyitásra visszaérve legyen miből választani az embereknek.
Ügyesen be tudott szerezni mindent, ami csak kell egy háztartáshoz. Bárki, bármit kért, megrendelte, nem kellett sehová se menni
, dicséri Annácskát az egyik törzsvásárló, Mesics Sándor.Vagy harminc éve mosógépet, centrifugát, porszívót is ő intézett
.
Vasárnap és hétfőn szünnapja van, ám csak papíron. Még akkor és akár sötétben is fut le a fönti, innen nem messzi lévő házából, ha valakinek gázpalackra van szüksége
, jegyzi meg sógornője, Némethné Margit.Számítógépe ma sincs Annuskának (jó-jó, a pénztárgépe természetesen
NAV-osított
, azaz a nagy rendszer része…), az internetet hallomásból ismeri. Mobilt már régebb óta használ ugyan, de jobbára a vonalason keresik meg az üzletkötők azzal, miből, mikor, mennyi árura van szüksége.A munka feledtetni tudta a tragédiát
Annuska többször is kiérdemelte a kiváló dolgozó kitüntetést. A boltja is sorra-rendre megkapja a nívós minősítést.
1979-ben férjhez ment. Babát vártak. Halva született a fia.
Üzentek a vevőim, jöjjek már vissza, itt s velük jobb lesz nekem. Igazuk lett. Nincs köztük olyan, akivel ne találnám meg a hangot. Kedvesek, jók az emberek. Ez a bolt nem „csak” munkahely, menedék is egyben. Mondhatni: frissítő.
A férjem utóbb már csak, mint vásárló járt ide… A szüleim meghaltak, öcsémet tizenöt éve tüdődaganat vitte el. Engem a bolt segített át a nehézségeken. A keresztgyerekeim s az övéik az én családom. Mindenben számíthatok rájuk. A ház körüli teendőknél is.
Annuska egy etalon
Annuska maga a derű, mosolya: napfény. Még a legszürkébb februári hétköznap is, amikor vigasztalanul szemerkél az eső a környező dombokon, hajlatokon.
Egyszerű, barátságos. Nem rejti véka alá a véleményét
, jellemzi főnöke, Hetényi Miklós, a Szentgotthárd és Vidéke Áfész elnöke.Ötven év ugyanabban a boltban, ez szinte hihetetlen. Még cégtáblát sem kellett cserélni. Etalon!
Szép volt, jó volt, de elég volt
, mosolyodik el Annuska. Szemében huncutság:Tanítom ám be az utódomat, a huszonnégy éves Némethy Jankát! Nem, nem fogok unatkozni otthon. Ott van a kert, no meg Szamanta, a kutyám! Őt is úgy dobták ki a boltnál, mint korábban Hektort, meg a többit is. Mindig befogadom őket.
Ahogy a falu is befogadta Annuskát a szívébe. S ahogy Juhász Gyula az ő Annájáról írta, mely minden bizonnyal a mi hősnőnkre – s talán a bennünket megtartó örök Anná(ink)ra - is rá illik:
élsz és uralkodol örökkön. Ámen
.
