A Vas vármegyei Rönökön járunk, illetve a falu külterületén, mert az Árpád-korban emelt templomhoz még négy község tartozott: Borosgödör (Inzenhof), Jakabháza, Rábafüzes és Sándorhegy. A régi rönöki templom épülete 900 évig állt, de 1898 novemberében egy viharban a szél megbontotta a tetőszerkezetét.
Bár a természeti csapás alatt épp istentiszteletet tartottak, a korabeli beszámolók szerint a balesetnek csak sérültjei voltak. A régi templomot azonban 1898 decemberében életveszélyesnek nyilvánították és lebontották.
Leomlott a régi, épülhet az új
Az új templom alapkövét 1902. november 9-én, vasárnap délelőtt tették le, majd az épülő templomrész alapjain misét tartottak a hívek és Baumgarten esperes, aki köszönetet mondott Széll Kálmán miniszterelnöknek, Wlassich Gyula miniszternek és gróf Kornis Emil nyugalmazott miniszteri tanácsnoknak a közbenjárásért.
Az építkezés 100 ezer koronába került, amelyet a vallásalap finanszírozott, a berendezések költségeit pedig az egyházmegye állta. Az új templomot Baumgarten Sándor okleveles építész tervezte, a kivitelező pedig a szentgotthárdi Lang József építőmester volt. A kőfaragó munkákat viszont olasz mesteremberekre bízták.
Az 1904-es felszentelésre elkészült a három harang is, ezek Temesvárról érkeztek és Novotny Antal öntötte őket. A kész templom végül 35 méter hosszú, 15 méter széles és 35 méter magas lett.
A működés azonban csak átmenetileg volt zavartalan, először a trianoni határ került túlságosan közel a templomhoz, ami 1945 után magával hozta a vasfüggönyt, és ezzel együtt a folyamatos konfliktust az osztrák és a magyar határőrök között. 1951. december 9-én a kora esti órákban Kőmíves János plébános a templom mellett húzódó szögesdrótot átvágva kénytelen volt Ausztriába szökni a közelgő letartóztatása elől.
A hányattatott évek és a felemelkedés
A plébános disszidálása után a határőrség vette birtokába a Szent Imre templomot, amit magasfigyelőként használtak, a vandálok pedig kifosztottak és meggyaláztak. 1971-ben a tanács már lebontatta volna, de nem találtak rá embert, 1989-re pedig már csak nyomokban emlékeztetett templomra az épület.
A ‘80-as évek elején a burgenlandiak bizottságot hoztak létre, majd 1986-ban megkezdődtek az első tárgyalások is hatóságokkal. 1989-ben leomlik a vasfüggöny, és még ebben az évben rendszeressé váltak az istentiszteletek a romos templom mellett.
1990-ben végül mindenki megegyezett mindenkivel és létrejött a megállapodás az Osztrák Szövetségi Köztársaság és a Magyar Köztársaság, valamint az eisenstadti és a szombathelyi püspökség között. Még abban az évben megkezdődtek a helyreállító munkálatok, végül a templomtorony keresztjét II. János Pál pápa áldotta meg a szombathelyi repülőtéren tartott miséjén.
1992. szeptember 20-án Dr. Konkoly István szombathelyi, és Dr. Stefan László eisenstadti megyés püspökök több ezer hívő jelenlétében újraszentelték a Szent Imre templomot.
A jelek szerint a következő kisebb tatarozás idén esedékes, amikor ott jártunk, a templom oldalán a feltáró munkák már véget értek és állványok vártak összeszerelésre a fűben.
