Mivel már több cikk is megjelent 
Ami nehezebb, mint a szülés: 3 nap a csecsemőosztályon 2013. May 06. 16:31 a szombathelyi szülészetről és újszülöttosztályról, ezért most én is megosztanám a tapasztalataimat. Manapság a negatív tapasztalatait mindenki megírja, én most egy pozitív élményről számolnék be.
Április utolsó napján szültem a szombathelyi szülészeten. Őszintén meg kell mondjam, hogy nem sok jót vártam az ott töltött napoktól, hiszen minden fórumon azt olvastam, hogy mennyire rossz körülmények, lusta nővérek és hanyag csecsemősök dolgoznak az osztályon.
Nos, engem kellemes, pozitív csalódás ért. Már a szülés után, amikor áthelyeztek a szobába, rögtön jöttek és kérdezték, hogy miben segíthetnek? Mondtam, hogy egyelőre csak pihennék. A lelkemre kötötték, hogy ha bármi kell, szóljak, nyomjam a csengőt. Amikor magamhoz tértem, és ki kellett mennem a mosdóba, már az ajtóban „elkaptak”, és kérés nélkül kísértek a mosdóba, nehogy rosszul legyek.
Nem sokkal később megérkezett a kislányom is. A csecsemős, aki hozta, rögtön kérdezte, hogy mikor mutassa meg a pelenkázást, szoptatást stb. Aztán később a fürdetéskor is szóltak, hogy menjek át a másik szobába, megmutatnak mindent, a fürdetéstől a köldökápoláson át a pelenkázásig.
Az ott töltött napok alatt jó néhány nővérrel és csecsemőssel találkoztam, de egy negatív dolgot nem tudnék visszaidézni. Igaz, nem jártam két percenként a nyakukra, de akármi kellett (pl. tiszta hálóing, többszöri huzatolás), kérdés nélkül jöttek és segítettek mindenben. Ha kérdeztem, kaptam rá választ, ha kértem, kaptam. Lehet, hogy nem rögtön, de pár percen belül biztosan. Egyszer nem láttam rosszalló tekintetet, csak megértést és jó szándékot. Sőt, amikor a férjem behozott nekem egy kis házi kosztot, váltóruhát stb., ami csak egy nagyobb táskában fért el, az egyik nővér azonnal jött és kivette a kezemből a csomagot, hogy ne én cipeljem, majd ő beviszi a szobámba!
És mielőtt jönne a megjegyzés,
hogy biztos protekciós volt
vagymert biztos megtömte a zsebüket
: sem az orvosoknak, sem a többi ápolónak, dolgozónak nem adtam egy fillért sem. Nem hiszek a hálapénzben, hiszen mindenki a dolgát végzi. Igaz, távozásomkor az osztály kapott tőlem egy nagyobb bonbont, de ezt is csak a hálám jeléül. Ott is megköszöntem mindenkinek a pozitív hozzáállást, mire a válasz az volt,hogy mi csak a dolgunkat tesszük
. Igen, ez így van, de nagyon nem mindegy, hogy milyen szájízzel távoznak a kismamák a néhány nap után!Több kismamával beszélgettem ott az osztályon, és mindenki arról számolt be, hogy ahhoz képest, hogy milyen rossz híre van az osztálynak, kellemesen csalódtak. Így tehát ez nem csak az én véleményem. Nem rokonom, sem ismerősöm egy ott dolgozó sem. Ezt a levelet csak azért írtam meg, hogy a szülés előtt álló kismamák ne féljenek a kórházi napoktól. Ha nem azt várják, hogy minden percben mellettük álljon egy ápoló, aki csak az ő kívánságait lesi, de mernek segítséget kérni, nem fognak csalódni. Minden segítséget meg fognak kapni a babájuk ellátásához is, és az ott töltött napok nem horrorfilmként fognak az emlékezetükbe vésődni.
Névtelen olvasónk, egy anyuka
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
