A Vasút utcát, a Szövő utcával összekötő sikátorban, a vasúti felüljáró déli lejáratánál található művelődési otthon elődje 1896-ban készült, amikor egy üzemrészt építettek át a szombathelyi vasúti műhelyben dolgozók művelődésének és a dalárda méltó körülmények közötti kiteljesedésének érdekében. (Ebben az évben alapították a Vasutasok Szakszervezetének jogelődjét is, feltehetően az egyezés nem véletlen.)
Az épület színházterme eleinte a Haladás Dal és Önképző Egyesület fellépéseinek és színielőadásoknak adott otthont. A dalárda később országos sikereket aratott és kisebb-nagyobb változásokkal egészen 2012 végéig működött itt, ebben a házban.
A második világháború végén komoly bombatámadásokat elszenvedett „vasúti kultúrt” 1950-ben építették újjá és egyben ki is bővítették.
A sok művelődési csoport közül a képzőművészeti műhely és az 1970-ben megalakult Táncsport Szakosztály voltak a legnépszerűbbek, legnívósabbak, talán nem túlzás azt állítani, jóval meghaladva az adott kereteket.
De – mások mellett – itt otthonra találhattak különböző nyugdíjas csoportok és egyesületek, sportszakkörök, bélyeggyűjtők, zenei és egyéb művészeti formációk. A „Vasgalamb”, ahogyan sokan nevezték, a rock és alternatív könnyűzene helyi fellegvárának számított egy időben, sőt, évtizedekig a város egyik legnagyobb és legfontosabb koncerthelyszíne volt.
Időközben az egykori állami cégek, vállalatok piacvesztésével, anyagi megroppanásával, a dolgozói létszám csökkenésével, a szakszervezetek gyengülésével és szétesésével (később a sokszor vadkapitalistának ható privatizációval, vagy pusztán az átformálódott prioritásokkal) megváltozott a művelődés, a kultúra gazdasági háttere.
A Vasutasok Szakszervezetének járműjavító alapszervezete 1993-ig üzemeltette a házat, miután ezt már a szűkülő anyagi lehetőségei miatt nem tudta megtenni, a folytatás érdekében megalapították a Haladás Művelődési Ház Egyesületet.
Tucatnyi csoportnak adott otthont továbbra is az épület, ám a költségeket a terembérek és az egyesületi tagdíjak, a folyamatos pályázatokkal együtt sem tudták fedezni, a végén már a közüzemi díjakkal is elmaradtak.
Hosszas vergődés után, 2012 október elején az egyesület megszűnt, az akkor már 116 éves intézmény kapujára lakat került, a benne lévő csoportok egy része megszűnt, mások máshol kerestek és találtak új helyet maguknak.
Az ingatlan jelenlegi tulajdonosa a Magyar Állam, a tulajdonosi jogokat az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszter gyakorolja, aki e feladatát az MNV Zrt. tulajdonosi joggyakorló szervezet útján látja el.
Az épület vagyonkezelője a Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút Zrt. A vasúttársaság egy kormányzati döntés értelmében 2011 október elsejétől vette át a szombathelyi vasútállomás üzemeltetését a MÁV Zrt.-től.
A mozdonyok füstje által számtalanszor „megcsapott” kultúrház, a városban csak járműjavítóként, vagy vasjárműként ismert, jelenlegi nevén MVJ Kft. (Mozdony és Vasúti Járműjavító Kft.) telephelyének részét képezi.
Az egykori MÁV-os leányvállalat utódcége (tehát a MVJ Kft.), a terület mostani vagyonkezelőjétől, vagyis a GYSEV Zrt.-től béreli a teljes telephelyet (így abban – a „csomag” részeként – a Haladás Művelődési Házat is). A kör ezzel bezárult.
Az épület felújítása, korszerűsítése horribilis összegeket emésztene fel, hasznosításának lehetőségeit földrajzi elhelyezkedése erősen determinálja, az eredeti funkcióba való visszaállítás sajnos ma már illúziónak, fantazmagóriának tűnik.
Az egykori művelődési ház tehát már rég elvesztette művelődési ház jellegét, mint ahogyan napjainkban egyre több mozi veszíti el mozi, múzeum a múzeum, színház a színház, könyvtár a könyvtár jellegét. Lehetne még folytatni a felsorolást.
A legnagyobb kérdés, hogy mikortól, mitől lehet vagy kell azt mondani, hogy az élet is elvesztette élet jellegét? Észrevesszük-e?
