A csaknem százéves, historizáló és modern homlokzati elemekkel egyaránt tarkított „kevert”, vagy más néven neoeklektikus stílusú épületet ifj. Riedinger Károly gazdasági mérnök, a büki és a sárvári cukorgyárak egykori igazgatója építtette a szombathelyi Rákóczi Ferenc utcában. Tervezője Brenner János volt.
Riedinger lányának, Erzsébetnek, a Bárdossy család egyik sarja, a szombathelyi királyi ügyészség vezetőjének fia, Bárdossy Aladár honvéd ezredes, később földműves-szövetkezeti adminisztrátor lett a férje. (Aladár második unokatestvére a szombathelyi születésű, 1946-ban kivégzett Bárdossy László egykori miniszterelnök volt.)
Riedinger unokája - Erzsébet és Bárdossy Aladár fia - Bárdossy György Széchenyi-díjas geológus, a bauxit kutatásának nemzetközi hírű tudósa, György öccse László 56-os disszidens pedig a keleti irodalom által ihletett író volt. (Nem összekeverendő a korábbi miniszterelnökkel!)
László kapcsolatba került az Egyesült Államokban Bárdossy Pál volt testőr főhadnaggyal és feleségével, Kölcsey-Kende Klárával, vagyis Claire Kenneth-el, a híres írónővel. (A házaspár szintén 1956-ban hagyta el Magyarországot.)
Klárát Amerikában eleinte harmadik férje, Pál tartotta el, majd modellkedett, később itt is kiadták könyveit. (A 40-es évek elején, ugyanezen az álnéven, teljes inkognitóban már Magyarországon is jelentek meg kötetei mégpedig hatalmas sikerrel).
Az USA-ban neves ismerősökre, barátokra tett szert. Köztük volt például Arthur Miller, Marilyn Monroe, Zilahy Lajos, Tony Curtis, vagy Greta Garbo. Nagy tisztelője volt, a 30-as, 40-es évek magyar bálványa, a szintén emigrációban élő Karády Katalin is. A könyveiért rajongó második Erzsébet brit uralkodótól kitűntetést vehetett át. 1989 után ismét felfedezték őt és regényeit hazánkban. Claire, mikor látogatóba hazatért Magyarországra, tiszteletét tette az egykori szombathelyi Riedinger-házban is.
Akit kötél általi halálra ítéltek
Az épület másik híres, tragikus sorsú lakója Matók Leó volt. A Rákosi-rendszer által kivégzett fiatal antibolsevik ellenálló, családjával 1935-ben költözött a vasi megyeszékhelyre Budapestről, miután folyamőr katonatiszt édesapját ide vezényelték. A papa a 2. világháború végén már őrnagy volt, utána szolgálaton kívüli állományba helyezték. A rendszerváltás után rehabilitálták.
Leó általános iskoláinak első osztályát Budapesten, a többit Szombathelyen, a Püspöki Elemi Iskolában végezte. A Szombathelyi Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnázium első évének elvégzése után - az első évet önkéntesen ismételve - 1939-ben, 11 éves korában felvételt nyert a kőszegi Hunyadi Mátyás Honvéd Középiskolai Nevelőintézetbe. Miután 1911-ben apja is ebben az intézetben kezdte meg katonai tanulmányait, az ő mintáját követve mindvégig „a hazáért való áldozathozatal készségét” is magában foglaló hivatásnak tekintette a katona életpályát. Osztálytársai "oroszlánnak" becézték. 1943-ban Marosvásárhelyen folytatta tanulmányait. Innen a Vörös Hadsereg elől Németországba menekítették a katonaiskolát.
Matók Schleswig-Holsteinben került angol hadifogságba. 1946 októberében tért vissza Szombathelyre, tanulmányait a Premontrei Gimnáziumban folytatta. Miután végzett, származása és múltja miatt egyetemre nem mehetett - bár irodalom terén komoly tehetség lakozott benne. Alkalmi segédmunkákat végzett, majd 1949-től a szombathelyi kórház ideg-elme zárt osztályán lett ápoló, 715 forint havi jövedelemért. 1949-ben kapcsolatba került az Antibolsevista Gárdával, amelyben - főleg röpcédulák forgalmazásával és terjesztésével - a mozgalom propagandistájaként tevékenykedett. Az ÁVH 1951. január 23-án hajnalban tartóztatta le, szintén ebben a házban, amellyel kezdetét vette 9 hónapos kálváriája.
A vizsgálati fogságban - a belőle erőszakkal "kivert" - vallomását a későbbi bírósági tárgyalások során ugyan visszavonta, a vádpontokban ártatlannak vallotta magát, azt azonban elismerte, hogy fegyvert birtokolt családi otthonában. Egyesek szerint egy házban lakó „beszervezett” személy csempészte be azt hozzá, ez azonban sem Matók vallomása alapján, sem más módon nem nyert később bizonyságot. Leó nem tett erre való utalást kihallgatásán, feltehetően azért nem, mert nem akart mást is belerántani az ügybe.
Matókot, a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés, valamint hűtlenség bűntette miatt bűnösnek találták és kötél általi halálra ítélték. Nem élt az utolsó szó jogával, helyette a következő versét mondta el:
"A földgolyó akárhogy fordul,
Üzenet lesz egy gyáva korbul,
Van még becsület, van marok,
Vannak még bátor magyarok."
Az ítéletet jóváhagyták, Matók Leót 1951. október 13-án reggel 6 és 7 óra között kivégezték. A tiszteletre méltó család, immár a szeretett fiú nélkül, a Riedinger-ház komor falai között élte le hátra lévő éveit.
Szombathelyen utcát neveztek el róla, így adózva a város a fiatal áldozat emlékének.
