Magyarország csatlakozása az Észak-Atlanti Szerződéshez egy hosszabb előkészítő folyamat eredményeként történt meg 1999 márciusában. Arról azonban nem feltétlenül szólnak majd a történelemkönyvek, hogy ezt gyorsította és teljes mellbedobással támogatta az Egyesült Államokban élő, de magyar szülőktől származó Nicolas J. Szasz. Meg arról sem, hogy ő szombathelyi gyökerekkel bír.
Édesapja, Szász Ernő ugyanis itt volt újságíró-lapszerkesztő, a Független Kisgazda–, Földmunkás és Polgári Párt Vas vármegyei szervezetének politikai titkára volt. Nem véletlenül kellett 1945 után üldöztetést elszenvednie, végül nem is úszta meg a börtönt.
Mivel idehaza kilátástalannak látta a jövőjét, akkori feleségével, egy magas rangú katonatiszt lányával 1950-ben sikerült Ausztriába disszidálnia, ahonnan végső lakhelyükre, a Chicago melletti South Bandbe telepedtek át. Három fiúgyermekük született. Miklós, - aki jelenleg már hivatalosan nyugdíjban van - katonai pályára lépett, ami szépen ívelt felfelé (Szasz-t a Facebookon is megtaláltuk, ott is elég szép karrier-lajstrom tündököl a neve alatt).
Páncélos hadnagy, ejtőernyős, mesterfok külügyből, az alelnök tanácsadója
A Notre Dame egyetem elvégzése után páncélos hadnagyként avatták fel. Ejtőernyősnek is kiképezték. Magyar nyelvtudása révén áthelyezték az amerikai hadsereg külügyi karába, ahol az aktív szolgálat mellett továbbtanult. Megtanult oroszul is, mesterfokozatot szerzett külügyi tanulmányokból, és a hadi tudományokból. Az amerikai hadsereg Előrehaladott Hadiiskoláját is elvégezte, ahogy Washingtonban az attasé iskolát is. Háborús bevetésen Panamában és az Öböl-háborúban vett részt. Pályafutása során szolgált alelnöki katonai tanácsadóként is. Öccse, László is igyekezett nyomdokába lépni, ő az FBI szervezetében tevékenykedett.
Szász Miklós akkor került kapcsolatba a NATO csatlakozásra váró országokkal, köztük hazánkkal, amikor a NATO európai hatalmak belgiumi legfőbb parancsnokságánál működő, közép-európai országokkal kooperáló katonai irodáját vezette. Nem véletlenül tartotta szívügyének Magyarország mielőbbi csatlakozását az észak-atlanti szervezethez.
A katonapolitika a nagypolitika része, nem lehet mereven szétválasztani az érdekeket. Stratégia szempontból igenis fontos a közép-európai országok, elsősorban a visegrádi négyek csatlakozása. A NATO kiterjesztése ugyanis szűkítheti a válságövezeteket... Igen jó a kapcsolatom a magyar hadvezetéssel, azokkal a tisztekkel, akik a katonai főparancsnokságon szorosan együttműködtek velem a csatlakozás előkészítésében
– mondta annak idején.
Azzal is tisztában volt, hogy Oroszországnak nem tetszik a NATO bővítése, de azt is tudta, hogy Oroszországgal mint katonai nagyhatalommal továbbra is számolni kell. Sőt, nem zárta ki annak a lehetőségét sem, hogy Oroszország, az egykori szovjet tagállamok és az észak-atlanti katonai szövetség a távoli jövőben közeledjenek egymáshoz.
Aranyérmet kapott érte
Szász Miklós alezredes 1995. április 18-án Budapesten vehette át Magyarország NATO csatlakozásának előmozdításáért a Keleti György honvédelmi miniszter által adományozott, a magyar hadsereg első osztályú szolgálati aranyérmét, amit Deák János vezérezredes, a magyar honvédség parancsnoka tűzött a zubbonyára. A díszebédre meghívást kapott a kitüntetett családja és az édesapja is, de ott volt az eseményen az FBI-nál dolgozó László öccse is, aki éppen akkor tartózkodott hivatalos ügyben Budapesten.
A kitüntetési ünnepség előtt Lászlón kívül a Szász család többi tagja is látogatást tett Szombathelyen, ahol Miklós először járt. Virágot vittek a nagyapa, idősebb Szász Ernő - aki 1995-ben, több mint 45 év után lépett ismét magyar földre - Jáki úti temetőben lévő sírjára, s meglátogatták távoli rokonaikat is. Az elhunyt nagypapa korábban többször kijelentette, hogy soha többé nem látogat szülőföldjére, de a rendszerváltás és fia kitüntetése miatt eredeti szándékát megváltoztatta. El is képedt attól, mekkorát fejlődött szülővárosa az évtizedek alatt.
Szász Miklós a kitüntetési ünnepség után így nyilatkozott:
Büszke vagyok rá, hogy eddigi tevékenységemet ilyen magas rangú kitüntetéssel ismerték el. Külön öröm a számomra, hogy a budapesti ünnepségen a kitüntetést felségem, lányaim, csaknem ötven év után hazalátogató édesapám, és László öcsém jelenlétében vehettem át.
Az eseményről egyébként képes tudósításban számolt be 1995. május 20-ai számában az amerikai Magyarság nevű újság is.Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
