Habár a Kisfaludy Sándor utcában található, romjaiban is csodálatos homlokzatú, Rauscher Miksa által tervezett, 1890-ben épült eklektikus bérház is megérne egy önálló fejezetet, azonban a mai részben azt tárjuk fel, hogy
mit rejt az épület ma már kissé nyomasztó hangulatot árasztó, kovácsoltvas oszlopokkal tagolt gangos udvara,
mely a szombathelyi ipartörténet mára szinte teljesen elfeledett fejezete.
Történetünk főszereplője, bizonyos Perlesz Róbert zsidó vállalkozó, aki 1908-ban vette bérbe a Szombathelyhez közel fekvő Söptéhez tartozó Kozármajort. A jó üzleti érzékkel rendelkező, szorgalmas földbérlő irányítása alatt a birtok jelentős fejlődésnek indult, ahol különösen nagy figyelmet fordítottak a tejgazdálkodásra. Néhány év alatt elérték, hogy akár heti több ezer liter tejet is képesek lettek a majorból a vasi megyeszékhely piacára szállítani.
Perlesz hallgatva az idők szavára, felfedezett egy piaci rést: Szombathelyen nem volt akkoriban modern központi tejcsarnok. Így az 1910-es évek elején, a Kisfaludy Sándor utca 19. szám alatti épület udvarában, hátul egy gépesített telephelyet hozott létre, melynek tervezését Surányi Viktor budapesti illetőségű okleveles gépészmérnök végezte. A helyszín kiválasztásában (a telephely átnyúlt a Kisfaludy Sándor utca 17-es számhoz tartozó hátsó telekrészre) feltehetően az akkori piac és a belváros közelsége is döntő szerepet játszott.
Ennek kapcsán érdemes tudni, hogy Magyarországon a 19. század közepétől kezdődően indult meg a tejipar fejlődése. Ekkor jöttek létre azok a tejgazdaságok, melyek friss tej értékesítésével foglalkoztak. Az 1870-es években létesült tejgazdaságokban már vaj- és sajtkészítés is folyt.
A 19. század nyolcvanas éveit megelőzően a városi lakosság a tejet még főleg a helyi tehéntartó gazdáktól közvetlenül, vagy kofáktól, kisebb tejárusoktól vásárolta: többnyire taligákról, szekerekről, vagy egyszerűen a földön árulták. A tej nagy része gyenge minőségű, vagyis vizezett volt.
Talán sokan nem tudják, de
Magyarországon az első tejüzemet Szombathelyen hozták létre 1882-ben,
ám a Szombathelyi Tejszövetkezet által alapított üzem néhány év múlva megszűnt.
A magyar tejipar fejlődését két fontos tényező indította el: a tejkezelés és a feldolgozás ipari módszereinek kialakulása, valamint a tejszövetkezeti mozgalom megindulása. Azonban a 20. század elején a tejszövetkezetek eladási nehézségekkel néztek szembe, a nagyobb birtokok nem vettek részt a szövetkezeti mozgalomban, a kicsik pedig lemorzsolódtak. A szövetkezetek nem mindig tudtak összefogni, apró üzemeik korszerűtlenek, manufaktúra jellegűek maradtak, termékeik minősége sem volt mindig kifogástalan és viszonylag drágán termeltek.
Emiatt a tejet, illetve az üzemeket gyors profittal számoló kisvállalkozóknak adták bérbe, akik nem mertek, vagy akartak tőkét invesztálni fejlesztésre. A tejszövetkezetek száma így később lesökkent. A tejszövetkezet a tejgazdaság történetében mégis olyan, a magán- és az állami szektorhoz képest alternatív megoldás volt, amely egyszerre biztosította a vidéki legelőgazdálkodást, a folyamatos ellátást és az ellenőrizhetőséget.
Perlesz Róbert modern üzeme gőzfejlesztővel, elektromotorokkal működtetett vajköpülővel, fölözőgéppel, pasztőrözőgéppel, tejszivattyúval (mely az átvételi tejtartályból átszűrve juttatta a tejet a pasztőrözőbe), palackozóval, hozzá tartozó gépi üvegmosóval és tejhűtővel volt felszerelve, ahová a jégpincéből vételezték a megfelelő mennyiségű jeget.
„A gyűjtőedényből, önműködő szerkezettel egyszerre tíz palack telik meg a legtisztábban kezelt tejjel, melynek minőségét zsírvizsgáló gépek állapítják meg, úgy hogy a tej kellő zsírtartalmát a vállalat garantálja.” – áll a Vasvármegye 1912-es tudósításában. Jelentős újításként, a telep joghurt, vagyis bolgár aludttej előállításra szakosodott.
Perlesz 1916-ban az országos sajtó kereszttüzébe került egy korábbi peres ügye miatt. A Pesti Hírlap tudósítása szerint: „Perlesz Róbert 1911 június 6-án bíróilag megítélt 3863 korona 40 fillér követelésének kielégítésére bírósági zár alá vétette adósának, Garai (Grün) Ármin cukorgyári hivatalnoknak két darab autóját. A kiküldött bírósági végrehajtó, mikor 1914 január 9-én az árverés megtartása céljából megjelent a végrehajtást szenvedőknél, a lefoglalt két darab autót nem találta meg, mert azokat időközben Garai eladta. Följelentésére a királyi ügyészség sikkasztás büntette miatt emelt vádat Garai Ármin cukorgyári hivatalnok ellen. A bíróság, dr Szandtner királyi ügyész vádbeszéde és dr Saár Kornél védő meghallgatása után, Garai (Grün) Ármin vádlottat sikkasztás bűntettéért tíz hónapi börtönre ítélte. Tekintettel arra, hogy a vádlottnak jelenleg nincs állása, s hogy a bíróságot hamis okirattal meg akarta téveszteni, letartóztatásba helyezte.”
1917-ben már Perlesz volt a megvádolt fél. A Vasvármegye szerint egy tejrazziát követően a kozári tejgazdaságból a gyermekkórházba szállított tej bevizsgálását követően megállapították, hogy a tejmennyiség 45 százaléka vizet tartalmazott. Ez kimerítette a hamisítás fogalmát.
Perlesz a következőképpen védekezett a sajtóban: „F. hó 3-án megjelenő becses lapjukban, Tejrazzia cím alatt egy cikk jelent meg, mely gazdaságomra vonatkozik. Miután én Kisfaludy Sándor utcai telepemet Hacker N. Antal szombathelyi tejkereskedőnek bérbe adtam, miután továbbá én tejet tisztán a katonai kórházba és privát helyre szállítok és a gyermekkórházzal semmiféle összeköttetésben nem állok, cikkük gazdaságomat illetőleg tévedésben van, miért is kérem, szíveskedjenek a helyreigazitásnak becses lapjukban helyet adni.”
Magyarország kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági címtára 1924-ben már Miklósy Józsefet jelöli meg a szombathelyi tejcsarnok üzemeltetőjének. Perlesz 1925-ig bérelte a söptei gazdaságot, majd őt a tejcsarnokkal együtt elsodorta és elfeledtette a történelem és a könyörtelen idő.
A Kisfaludy Sándor utca 19. pincerendszere 1944 decemberétől 44 férőhelyes óvóhelyként szolgált, mely sikeresen mentette meg 1945-ben sok szombathelyi ember életét.
A vasi tejipar későbbi felvirágoztatását, majd „kivégzését” már valaki más fogja megírni.
Abban pedig – talán sok szombathelyi lokálpatriótával egyetemben – csak reménykedhetem, hogy a míves ornamentikájú homlokzattal rendelkező, helyi védelem alatt álló, jelenleg főleg szociális és sima bérlakásokként funkcionáló épület megmarad az eljövendő generációk nagy örömére, ebben a különleges, keserédes hangulatú, nagy történelmi múlttal rendelkező utcában.
Légy része az igazságnak! 2023. november 27-től december 11-ig tart támogatás-gyűjtő kampányunk. Ennek során 3 millió forintot szeretnénk összegyűjteni. Minden forint számít!
