Jól megérdemelt kitüntetést kapott prof. dr. Gadányi Károly, aki fáradhatatlanul munkálkodott azon, hogy a vezetése alatt álló intézmény megőrizze régi értékeit. Sikerült megakadályoznia például, hogy a patinás főiskola elnevezés egyetemre változzon. Működése alatt viszont az intézmény elvesztett egy szót: a nevéből eltűnt a tanárképző jelző, és várható, hogy rövidesen elillan az iskola, aztán a fő, és végül az egyházashetyei költő is megvonja nevét a cégtől.
Nem lesz itt se hallgató, se akkreditáció és más ilyen huncutságok. Maradnak falak között a jól lehorgonyzott íróasztalok a hozzájuk nőtt tisztségviselőkkel, és maradnak a hagyománytiszteletből húsz éve ugyanazt oktató, magyarul jól beszélő oktató-kollegák. Azt, hogy az intézmény nem bocsát ki több diplomát, senki nem fogja észrevenni: most tömegével adja ki a végzettséget igazoló papírokat, és ezt sem veszi észre kutya sem: értékén kezelik őket.
Egyszóval nevetségesnek tartom Gadányi Károly (dr. prof.) Szent Márton napi városi kitüntetését! Felháborodásom vezetett arra, hogy egy ötletet adjak a Nyugatnak, hirdesse meg a Szent Márton napi liba-totty díjat, amelyet városlakóként azon Szombathelyen tevékenykedő polgároknak adományozhatnám, akik akarva-akaratlanul, sokat ártottak városunknak.
Kaphatna kitüntetést például Drazsé alias Draskovits Tibor is, aki elérte, hogy ha rövid időre is, de az ország odafigyeljen városunkra. (Utoljára ezt Drazsé úr egykori barátja és kedvelt interjúalanya, a most ellene valló nyelvzseni érte el.) Drazsé Úr feledhetetlen oknyomozó újságírói munkássága mellett tudott időt szakítani arra is, hogy megújítsa a bulvár-újságírást csakúgy, mint a magyar nyelvet. Nem véletlen, hogy e nagyformátumú személy barátjának mondhatja a közelmúlt helyi politikai elitjének színe-javát. A maradékot pedig az ellenségének. És valamilyen módon az összeeset az üzlettársának
Vonatkozó cikkünk:
Wagner András posztumusz díszpolgár lett
