Kint napernyők, alattuk, a délelőttben Moliére hősei rövidnadrágosan és sportcipőkben, szövegösszemondásra készülődnek. Kávázgatás, lassan múlik az idő, az agyafúrt Scapin szerepében Fekete Ernő, itt mindenkinek csak Tibi. (Bennfentesek tudják, muszájból változtatott nevet, mivel a színházi világban a Fekete Tibor név már foglalt volt. Így lett édesapja után a címlapokon Ernő.) Partnere az összeolvasásban: Hollósi Frigyes. Megtudjuk, a tizedik jelenet lesz soron. Bár a darab korántsem kétszereplős, ma délelőtt csak ők vannak soron.
Fekete Ernő-Tibor egyébként Szombathelyről indult, a Nagy Lajos diákjaként. Ferrumos és versmondós múlttal ’88-ban 16 évesen nyert már egy Ki Mit Tud-ot, versmondó kategóriában. Egy országot osztott meg, drukkoltak neki vagy Kálid Artúrnak (a szép hangú fekete fiú akkoriban kuriózumnak számított. Mégis Fekete nyert). „Katonás” lett, ismert arc, „anti-sztár”, csendes, jó színész. Most egyik cigiről a másikra gyújt. Ő lesz a minden lében kanál, a nyelvzseni, a szavak zsonglőre, aki pillanatok alatt képes bárkire ráhangolódni.
Ülő-próbán
Hollósi Frigyessel először felmondják a dialógust, Jordán Tamás, a rendező első körben csak figyel. Szemben velük, az asztal másik végén Duró Győző, a Karneválszínház művészeti vezetője, az előadás dramaturgja. Épp azt magyarázza, hogy a tallár voltaképpen azonos az arannyal, ezért szerepel a darabban hol ez, hol az, mint fizetőeszköz. Ha valaki elakad, Merklin Feri segít, ő az örökös karneválszínházi súgó. M. Kapornaki Rita, a rendező segédje jegyzetel. Az ügyelő szerepében Németh Éva, most csöndesen figyel. Scapin és a feldühített apa, Argante egy ülésben vagy háromszor ismételnek, most csak szöveget.
Senki sem siet, még egy kávé, közben diskurzusok folynak arról, vajon mit érezhet a jelenetben az apa, közepesen feldúlt-e vagy annál jobban, és lehet-e dühös az ember széles gesztusok nélkül. Kívülről apróságnak tűnő részletek: Hollósi hezitál, hány ügyvéd említése a leghatásosabb. Nyolc lesz az aranymetszésben. – Való igaz, ahányszor kimondja, röhögünk mi is.
Hollósi természetessége, személyisége, színpad híján, fél-közelről is magával ragad. Amikor kollégánk fotózza, felveszi a sapkát, félhangosan megjegyzi: ne lássák már az olvasók a frizuráját, amit a minap maga nyírt.
A szünetben Jordán Tamással, a rendezővel diskurálunk
Kezdetben (ha visszaemlékszünk még rá) a tíz éves jubileumát ünneplő Karneválszínház saját, zenés-táncos betétekkel megtűzdelt, sokszereplős bemutatókkal jelentkezett. Először a Ferences kertben, aztán a Megyeháza udvarán. Idén sem lesz ez másként, azonban a Weöres Sándor Színház játszóhelyén, a Hemo-ban ideiglenesen már felállították a díszletet, délelőttönként itt próbálnak.
A színlapra idén került először Moliere. És miért éppen a Scapin furfangjaira esett a választás? Jordán Tamás ezt így indokolja: „Természetes igény, hogy a Karneválszínház előadása könnyed és mulatságos legyen. Nyár van, az emberek szórakozni akarnak. Az előadás időtartama is meghatározó. Karnevál idején nem lehet túl hosszú darabot játszani, ezért is ideális egy egyfelvonásos. Világítás sincs szabadtéren. Sokféle szempontnak kellett hát megfelelni. Vannak visszatérő színészeink, mint Hollósi Frici, Bezerédi Zoli vagy Botos Évi, olyan darabot kerestünk, amiben idén is mindannyian játszhatnak, viszont először lép a karneváli közönség elé a város szülötte, Fekete Ernő."
A darabban szombathelyi társulat művészei is feltűnnek majd: Kálmánchelyi Zoltán, Orosz Róbert, Bálint Éva, Szabó Tibor, Vlahovics Edit és Vass Szilárd.
Jordán fergeteges komédiát ígér: „ A darabnak bohóctréfák sorozatának kell lennie, vérbő, olaszos commedia dell’arte-nak.”
Álló-próba, immár díszletek között
Közben egy taktikai megbeszélés fültanúi lehetünk: Jordán a rendezőasszisztenssel azon töpreng, vajon hogyan is süthet most a nap a Megyeházán, mert ahhoz kell alakítani a szabadtéri próbák rendjét. Fotósunk előveszi GPS-ét, rákeres a helyszínre, így talán könnyebben belőhető a nap iránya.
A Hemo színpadán, az ideiglenesen beállított díszletek között újra csak a tizedik jelentet párosa, most már színpadon, előttük a direktor-rendező navigál. Negyedszerre-ötödszörre már ismerősen csengenek a mondatok… A színpadra Mészáros Tibor könnyed mediterrán környezetet varázsolt, citrom- és narancsfákkal, oroszlános szökőkúttal.
Csendben kiosonunk, de ígérjük, visszanézünk még. A lényeg ki ne maradjon, premier augusztus 18-án, aztán még hat előadásban…
