A Rigó utcai nyelvvizsga követelményeit kritizáló cikk írójának részben igaza van de mondanivalóját egyoldalúan, a Rigó utcai intézménnyel szembeni elfogultságával, közelíti meg.
A probléma gyökere mélyebb, így nem rovom fel a hivatkozott cikk szerzőjének a teljesség hiányát, hiszen a probléma összetett és szerteágazó, melyet nem egy cikkben, de több fórumon sem lehetne maradéktalanul feldolgozni. A megoldásról nem is szólva. A gondot csak fokozza az oktatáspolitika néhány bravúros butasága.
Hosszú múltra visszatekintő gyakorlatom alapján megerősítem a cikk azon megállapítását, hogy a nyelvvizsga és a tényleges nyelvismeret, tehát az idegen nyelv megbízható gyakorlati alkalmazása, köszönő viszonyban sincsenek egymással.
A statisztikák többször szembesítettek bennünket azzal a ténnyel, hogy nálunk kevés a diplomások és az idegen nyelvet beszélők aránya. Ennek a relatív lemaradásnak a behozására alapvetően két megoldás kínálkozott. Az egyik kemény munkával jár, és hosszú időt vesz igénybe. A másik, gyors és látszólag egyszerű. És itt lépett be az oktatáspolitika. A rossz statisztikákat jó statisztikával lehet feledtetni.
Nosza, hadd tanuljon az is középiskolában, majd főiskolán, egyetemen, aki korábban ? objektív és szubjektív tényezők bonyolult együtthatása miatt - csak szakiskolában bontakoztathatta volna ki képességeit. Ehhez persze engedni kell a középiskolai követelmények színvonalából. Nem baj, ma úgy is az USA a soros követendő példa, tehát vegyük át az ottani rendszert.
Kevés az idegen nyelvet beszélő? Megoldjuk, hisz az egész ország tudja, milyen tehetséges a magyar! Előírjuk, hogy az érettségivel szerezzen a diák nyelvvizsgát is. Magyarul járjon az érettségihez a nyelvvizsgapapír. Egy csapásra máris az európai élmezőnyhöz tartozunk! Statisztikában. Aztán elkezdtük gyártani a papírokat és a javuló statisztikákat.
Az már a kutyát sem érdekli, hogy ma olyan ismerettel is középfokú nyelvvizsga bizonyítványhoz juthat bárki, amivel mondjuk tíz évvel ezelőtt még az alapfokért is izzadnia kellett. Ha itt megint felidézzük a hivatkozott cikk azon megállapítását, hogy a nyelvvizsga nem azonos a nyelvismerettel, akkor már nem is olyan meglepő a helyzet.
Bevallom, én annak idején nem tudtam volna fizikából érettségizni. Egyszerűen nem ment. És az énekhangom is rossz volt. Másoknak pl. az idegen nyelv okozott alig legyűrhető akadályt. Maholnap ilyen képességbeli probléma már nem gond. Előírják, hogy legyen és kész.Legfeljebb megint engedünk a színvonalból egy kicsit, hogy sikerüljön.
Volt egy általam rendkívül nagyra becsült, kiváló nyelvtanár kollégám, aki egyszer félig viccesen kioktatott: Nem úgy van ám az, hogy csak úgy buktatgatunk! Ha buktatsz, rossz az osztályátlag, mérges a szülő, haragszik a gyerek. Ha meg ötöse van, jó az osztályátlag, büszke a szülő, boldog a gyerek. Az meg igazán senkit nem érdekel, hogy mit tud a tanuló.
Az akkori humor, ma már nem vicc. A felsőoktatási intézményekből özönlenek a végzősök, első és másod diplomájuk mellett nyelvvizsga bizonyítványokat lobogtatnak. Büszke a szülő és boldog a gyerek. Aztán felháborodva emelik fel hangjukat, hogy diploma és a nyelvvizsgapapír ellenére nem kap megfelelő állást a végzős. Abba meg már senki nem gondol bele, mit is érnek a paírok, mit tud valójában a volt diák!
Végül, észrevételeim fenntartása mellett, megkövetem azokat a diákokat, akik bármely iskolarendszerben valós értékű diplomát és használható nyelvismeretet szereznének, mert egyszerűen tehetségesek! Örülök, hogy sokkal találkozhattam!
ersek_KUKAC_savaria_PONT_hu
Szombathely
Vonatkozó cikkünk:
Rigó utcai nyelvvizsga: A nyelvtanítás bazinagy kerékkötője
