Szombaton végre eljött a nap, melyre, annyira vártam és délután elindulhattunk a fesztiválra. Rengeteg rock rajongó gyűlt már akkor is össze, úgy 6 óra tájékán.
Deák Bill Gyula készülődött éppen a színpadon. A dalok ismerősek voltak, néhány pedig kimondottan a kedvencem. Az óra sajnos elrepült hamar, és mindjárt utánuk a Rice lépett színpadra Feró vezetésével. Őrült fazonok kerültek a színpad elé, táncuk félelmetes volt, nem is mertünk a közelükbe menni, így a szélén is el eltapostak bennünket. Feró nagyon érti, hogyan fokozza még a hangulatot. Énekeltük teli torokból a dalokat. Profi műsor volt. Végre elérkezett a számomra várva várt program, hisz Vörös Pisti csapata lépett a színpadra. A dalok összeválogatása profi volt. A zenészek egyszerűen fantasztikusak, Pisti pedig a közönséget bevonva elvarázsolta a publikumot. Teli torokból szólt a dal, a közönség tombolt. Ez a koncert egyszerűen felülmúlhatatlan volt. Sajnos az ő idejük is hamar lejárt, pedig még újra és újra hallgattuk volna a dalokat.
Ami ezután következett az maga a rémálom. Pistiék után hurcolkodás és én, aki nem ismertem a Las Minute zenekart /igaz már más koncerten hallottam őket/ nem hittem, hogy nem a Lord következik. Az első sorban már hatalmas harcok, már-már feladtam azt, hogy egyáltalán ne menjek ezen el, összenyomva lökdösődve vártuk Misiéket, ehelyett még "végigélvezhettük" az együttes műsorát. Az én hangulatom ekkor már elszállt, már ekkor nem is igazán vártam semmire. Az élvezet után Misi bejelentése, hogy fél órát játszanak ma nekünk különböző okok miatt... Mit is mondhatnék most erre, amit éreztem az egyszerűen elmondhatatlan. Felcsendültek az első dallamok, Tombolhat szél... bennem is tombolt valami ez biztos. Rögtön ezután Egyedül... a közönség tombolt, hátamon éreztem már szinte több száz embert, élvezetes volt... Élj, érezzél engem... imádom a dalt, persze más körülmények között. Misi arcát látva, nem volt vidám hangulatban, egyszerűen szétrobbant a dühtől. Ilyen állapotban ott fent a színpadon sem lehetett könnyű, jött a gyönyörűséges Virágdal, majd Nekem elég... Szégyellem de nekem is lassan elég volt ebből az egészből. A Kábulat alatt, elkábultunk rendesen. Gödike előadása a Szóljon a rock fergeteges lett, volna, de rajta is látszott, hogy ez nem az igazi. A zenészek profin játszottak, ez tény, a hang tökéletes volt, Misi fantasztikusan énekelt, csak éppen bennem akkor már valami elveszett. A Vándor c. dallal véget is ért a műsor. A dalnak ez az előadásmódja viszont nagyon tetszett. Ez így valami fantasztikus érzés volt.
Elindultunk megkeresni a páromat, és még csak el sem mondhattam igazán mit is, érzek, hisz nem volt könnyű rávenni, hogy Pestről elinduljon a koncertre. Pistit kezdtem hát dicsérni, mert Ő volt az, aki nem hagyott cserben, Ő volt az, aki fantasztikus bulijával újra és újra megadja azt, amire vágyom. A Lord szuper volt, de fél óra... ha ennyi időt tervezek, akkor szuper lett volna, hisz voltam én már fél órás bulin is és irtó jól éreztem magam, de ezen az estén azt gondoltam enyém lesz a világ. Hazafelé ahogy mentünk volna az autónk leállt, még tologattuk, elindult, de a Határőr Igazgatóságnál le kellett állnunk. Oda toltuk el. Ott voltak olyan kedvesek közölni velünk, hogy innen el kell mennünk. Meg is kérdeztük, hogy amiig ez a több ezer ember jön, addig hogyan is gondolja, hogy áttoljuk az út másik oldalára? 2 körül aztán mégis áttoltuk az út másik oldalára a parkolóba. Ott éjszakáztunk, reggel összetörten irány a Tesco egy aksiért és így reggel 8-kor irány haza.
Mit is mondhatnék? Lehet nekem jobb, lenne megmaradnom a pesti buliknál? Valahogy ezek az utak számomra nem túl szerencsések. Miért kell nekem annyira maximalistának lenni, hogy két szuper kedvencem koncertjét akartam habzsolni? Így jártam. A szervezőknek "köszönöm".
Találkozunk itt Pesten.
Csillag
zenebolond_KUKAC_freemail_PONT_hu
Vonatkozó cikk:
Félresikerült rock-ünnepély
