BDF Főiskolai Tanácsa
tagjainak
Tisztelt Kollégák!
A BDF Főiskolai Tanácsa 2004. május 24-én 14 óra előtt néhány perccel úgy döntött, hogy nem támogatja Prof. Miszlivetz Ferenc egyetemi tanárrá való kinevezését, hogy a BDF-nek nincs szüksége arra, hogy a nevezett egyetemi tanárként dolgozzon tovább főiskolánkon.
Az előzményeket mindannyian ismerjük, de ennek ellenére szeretnénk itt fölsorolni a legfontosabbakat, mert beszédesek: A BDF Főiskolai Tanácsa három egyetemi tanári pályázatot írt ki, az egyiket azért, hogy a törvényben előírt címmel rendelkező vezető igazgathassa az Európa-tanulmányok Intézetet és láthassa el a nemzetközi tanulmányok szak szakgazdai teendőit. A három egyetemi tanári pályázatból a Magyar Akkreditációs Bizottság, mely szakmai szempontok alapján értékeli a pályázatokat, két pályázót elutasított, Miszlivetz professzort támogatta. A BDF Pályázat-előkészítő Bizottsága a Főiskolai Tanács ülése előtt tárgyalta és, szokásos módon, pontozással minősítette az előterjesztést. Az eredmény: 23 pont, a maximálisan adható 24-ből.
Hogy a nem támogatók milyen megfontolás alapján hozták meg döntésüket, nem tudhatjuk. A teremben ülők csupán egyetlen elutasító felszólalást hallhattak, de ebben sem körvonalazódtak olyan érvek, melyeket az elutasítás racionális alapjának lennének tekinthetők. A többiek hallgattak. Nyilván nem azért, mert úgy gondolták, hogy döntésük nem szorul indoklásra. Miszlivetz Ferenc hozta létre a BDF legnagyobb és legpiacképesebb egyetemi szakját, világhírű tudósok sorát látta vendégül Szombathelyen, legfőképpen neki köszönheti a főiskola és a város, hogy a püspöki palotával szemben nem egy omladozó betonkolosszus éktelenkedik, szakmai tevékenységéről pedig ítéletet mondtak a MAB arra fölhatalmazott, tudományos kompetenciával rendelkező tagjai. Így aztán csak sejthetjük a hallgatás okát: Talán nem voltak olyan érveik, amelyeket hangosan ki mertek volna mondani? (Egyiket-másikat talán maguknak sem merték megfogalmazni?) Arra ugye nem hivatkozhat senki, hogy túlságosan sikeresnek tartja a másikat; arra sem, hogy gondolkodásmódja, ambíciói irritálják őt; és arra sem, hogy a publikumra nem tartozó érdekei esetleg csorbát szenvedhetnek.
De nem is a nemet mondók motivációja a fontos. Ennek a döntésnek a szavazók vélekedéseitől függetleníthető jelentése és következményei is vannak (s ezzel Önöknek, a Főiskolai Tanács valamennyi tagjának tisztában kellett lenniük, minden bizonnyal tisztában is voltak vele): Miszlivetz Ferencet most bármelyik magyar egyetem kinevezheti egyetemi tanárnak, hiszen a MAB engedélye már megvan ehhez. S aki ismeri a magyar felsőoktatást, tudja, hogy az egyetemek sorban állnak és harcolnak az egyetemi tanárokért. Biztosra vehető, hogy heteken belül több kérő is jelentkezik. A döntéshozók azt is pontosan tudták, hogy Miszlivetz professzor erre alkalmas munkatársai szolidaritást vállalnak igazgatójukkal, senki nem fogja közülük "átvenni" a szakot, s így könnyen megeshet, hogy a BDF legnagyobb egyetemi szakja egy másik intézményben folytatja működését.
Azt is tudták az elutasítók, hogy egy egyetemi szak szakgazdájának egyetemi tanárnak kell lennie, s hogy 2005-ben kerül sor a nemzetközi tanulmányok szak újbóli akkreditációjára. Tehát: vagy nem tartották fontosnak, hogy döntésük következtében az egyik kardinális akkreditációs követelmény nem fog teljesülni, s ez akár a szak további működését is kétségessé teheti, vagy - de erre ne is gondoljunk -, egyenesen ez volt a szándékuk.
Valóban egyetemet kívánnak építeni, akik ezt a döntést meghozták, vagy csupán
azért állítják ezt, mert pillanatnyi érdekeik így diktálják? Ha nem akarnak
egyetemet - hanem, éppen ellenkezőleg, igyekeznek elfojtani az egyetemi törekvéseket
-, akkor hogyan képzelik a főiskola jövőjét?
Mindannyian tudjuk, a 2005/06. tanévtől kezdődően tanári oklevelet csak egyetemi
szakot végzettek kaphatnak, a legtöbb főiskolai szak nem fog piacképes végzettséget
adni, csupán asszisztensségre jogosít. (Pedellusságra - ahogyan az egyik érintett
kollégánk, éppen Miszlivetz professzor "leszavazása" előtt, jól érezhető
keserűséggel és aggodalommal fogalmazott.) Komolyan gondolják-e az elutasítók, hogy
hasonló létszámban kívánnak az évről évre csökkenő számú érettségiző
fiatalok pedellusi oklevelet szerezni, mint most tanárit? Vannak-e elképzeléseik az
apadó hallgatói létszám miatt elbocsátásra kerülő kollégáink jövőjéről? Vagy
csak sajnálkozni fognak, és másokat, a "külső körülményeket" okolják
majd?
A levél aláírói minden érintettől a BDF nyilvánossága előtt várnak választ ezekre a kérdésekre, ezúton adnak hangot felháborodásuknak a történtek miatt és aggodalmuknak a főiskola jövője felől.
Dr. Láng Gusztáv
főiskolai tanár
Prof. Lőrinczy Huba
főiskolai tanár
Prof. Nagy Endre
egyetemi tanár
Prof. Pusztay János
egyetemi tanár
Prof. Simon Róbert
egyetemi tanár
Dr. Sümegi István
főiskolai docens
Prof. Szabó Máté
egyetemi tanár
Prof. Tallár Ferenc
egyetemi tanár
Dr. Tóth Ferenc
főiskolai docens
Vonatkozó cikkünk:
Pedellusképzés Szombathelyen? A Berzsenyi főiskolának nincs szüksége egy egyetemi tanárra?
