Tisztelt Horváth Balázs!
Ne haragudjon meg, de egyszerre négy munkahelyen dolgozni az egy érdekes perspektíva. Nem árulta el a munka milyenségét. Tudja, Ön még fiatal lehet, így lehet hogy a munkahelyek számát fontosabbnak tartja. Sokan vagyunk, akiknek az egy munkahely is éppen elég, igaz, azt nem egy-négy órában műveljük, mint ahogy Önről feltételezem munkahelyenként. Azt azért árulja el, hogy lehet egyszerre négy munkahelyen minőségi munkát végezni? Na mindegy, most nem Ön a téma.
Éjszakánként 2-3 órát alszik, írja ezt is. Rosszul teszi, de ezt úgysem hinné el nekem, erről majd beszéljünk 15 év múlva. Már ha megérjük. Engem a dümm-dümm visz el, önt meg nagy valószínűséggel egy szívinfarktus, vagy agyvérzés. Mindketten változtathatnánk, de nem tesszük. Lakást cserélni mindenesetre nem olyan egyszerű, mint napi 6-8 órát aludni.
Önnek szüksége van a szombati tombolásra. Ez eddig a magánügye. De miért van szüksége arra, hogy pihenni vágyó emberek ablaka alatt tomboljon? Miért nem jó Önnek és a többi bulizónak a városban szombaton nyitvatartó 6-7 különböző stílusú szórakozóhely, amelyek még egységenként is több különböző zenei irányzatot prezentálnak? (Például az agyonhirdetett Papaya három szinten öt teremben ad alkalmat a tombolásra) Ezek hajnali 5-ig nyitva vannak, van amelyiknek kerthelyisége is van. Ezt magyarázza már meg valaki. Miért lakóövezetben akarnak tombolni és zajongani, amikor van más lehetőség is?
Ön nem keveset csúsztat, amikor engem szappanoperanézőnek próbál beállítani, holott korábbi levelemben azt írtam, szeretnék beszélgetni a családommal, TV-t nézni (ez nem egyenlő a szappanopera nézéssel, de tudtommal szombat este csak a speciális adókon van ilyen)és legfőképp pihenni. Negyvenkét évesen talán majd Ön is eljut odáig, hogy nem elég napi 2-3 óra alvás. Mivel egészségügyben dolgozom, amúgy is kétkedéssel fogadom szavait. Tudja, egyszer-kétszer a fiatal szervezet is elviseli ezt, de huzamosabb ideig - ahogy Ön állítja- nem. De akkor sem lenne semmi, ha történetesen brazil szappanoperákat szeretnék nézni saját lakásomban szombat esténként. Azt hiszem ez nem egy különleges igény.
Amit Ön ír -ne haragudjon meg érte- egyszerűen hülyeség. Összehasonlítható Ön szerint az utcán több ezer wattal bömbölő zene azzal, amikor én otthon TV-t nézek a lakásomban? Ne nevettesse ki magát. Ön nem azért nem hív engem 10 percenként, mert toleráns, hanem azért mert fogalma sincs arról, hogy én TV-t nézek. Tényleg nem érzi a különbséget?
Az alkoholról: lehet hogy nincs egyedül az évi kétszeri ivással, de az is biztos, hogy kisebbségben van, mégpedig nagyon. Próbálja megcáfolni!
Kedves Horváth Balázs!
Ugye elhiszi, hogy én is tudnék örülni apró dolgoknak is? Például a végigrobotolt, stresszes hét után egy nyugodt napnak és éjszakának. Lehet hogy trendi általánosítani, de kérem olvassa vissza, milyen butaságokat hordtak össze az előttem szólók. Tudom, Ön szerint valószínűleg főleg csak én írtam butaságokat, de a bulipártiak csak üres közhelyeket lövöldöznek és keményen általánosítanak. Próbálja ezt szem előtt tartva elolvasni a leveleket.
Levelének vége nem vall főiskolás érettségre.
Ön szerint mindenki ott él, ahol jól érzi magát? Az lenne ám a jóléti társadalom. Beszélt már ön azzal a százezernyi emberrel, akik komfort nélküli "házban", "lakásban", magyarul putriban élnek? Beszélt már azokkal a családokkal, ahol több generáció él egy szűk panellakásban, de ott is reszketve, mikor kapcsolják ki a gázt, villanyt, mikor költöztetik ki őket? Ők mind ott érzik jól magukat.
Elárulná, kibe kötöttem én bele? Csak nem az számít kötözködésnek, hogy írtam egy levelet? Mert én nem harcoltam a hangos zene ellen, nem hívtam a rendőröket, nem szúrtam ki a kocsik kerekeit, hanem csendben, mérgesen és bosszankodva vártam, hogy talán megjön a buliszervezők józan esze, holott tudom, hogy erre várhatok.
Azt is áriulja el, kedves Horváth Balázs, ha egyszer 22 óráig volt engedélyük a szervezőknek, akkor miért nem tudták úgy szervezni, hogy 22.01-re csend lehessen?
Sok kérdés ez egyszerre, remélem a négy munkahelye mellett jut idő válaszra.
Jó éjszakát!
