Hihetetlen szellemi mélységbe hatoltak azok a hozzászólások, melyek egy rendezvényről írott újságírói véleményre reagálnak. Tartalmuk mellett stílusuk, helyesírásuk is hajmeresztő. Csak néhány példa a legutóbbiból: "Száradjon el a kezed, hogy ilyet lemersz írni..." Az ősi (kisbetűvel, és nem naggyal, mint a becses levélíró véli) átok szerint nem el-, hanem leszárad a bűnös kéz, a "lemersz" pedig két szóban írandó. Majd: ássad helyett ásd, jegyezzed meg helyett jegyezd meg a megszokott forma, hogy csak a csúnyább hibákat említsem.
Érdekelne a "ha már áttelepültetek" vélelem eredete is. Honnan? Kik?
A demokráciában élők joga - márpedig a tisztelt gyalázkodó beírogatók demokratáknak tartják magukat, - hogy szabadon nyilvánítsanak véleményt rendezvényekről, helyzetekről, bármiről, ami a világban, a "mi kis hazánkban" zajlik. Ez a jog bizony a sajtó munkatársait is megilleti. Ezt a véleményt vagy ha úgy tetszik, hozzállást nem kell követni, megfogadni, de parlagi stílusban, személyeskedve, átkozódva gyalázni sem. Vagy elfogadom, vagy elsiklok felette, vagy válaszolok rá. Az újságíró nem egyetértést vár, hanem tájékoztat, közli a véleményét. Az ellenvéleményt is meg lehet - meg is kell - írni, de jó lenne vagdalkozó indulatok helyett kulturáltan érvelve. S hogy sokaknak nincsenek érveik, az nem a nyugat hibája.
Az úgymond ősi magyar zászlóról pedig honfitársaink millióinak a magyar történelem egyik legsötétebb korszaka jut eszébe, ami persze ehhez ismerni kell(ene).
A magyar nyelv egyébként értelmezi a "magyarkodást": a Magyar Értelmező Kéziszótár (Akadémiai Kiadó, Bp. 1992)
881.oldalán: főnév, pejoratív értelmű: magyar voltunk fitogtatása.
Némi intelligenciát várunk, mi olvasók, Hölgyeim, és Uraim! S mivel személyesen nem ismerjük, egymást, maradjunk ha lehet, az udvariasan magázódó, vagy inkább Önöző formánál. Így talán a stílus és a mondanivaló is emberibbé válik.
Üdvözlettel,
Eck Zsuzsa
Eck-Varga Zsuzsanna
susyeck_KUKAC_gmail_PONT_com
