A múltkor a meséknél hagytam abba, de még mielőtt ígéretem szerint visszatérnénk hozzájuk, íme, egy kis nosztalgia az aranykor magyarországi „klasszikusairól” (Delta, Kék fény, Híradó), amelyek ma már kezdenek feledésbe merülni...
A múltkor az Esti meséknél hagytuk abba, és a sikerre való tekintettel a mai kitérő is ezekről szól. Az idén ünnepli ugyanis 50. születésnapját a csehek Esti meséje, ha hiszik, ha nem, csaknem változatlan formában!
A szomszédok esti meséje még mindig ugyanaz
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kor, ma úgy mondjuk, átkos, amikor még nem volt nagy választék semmiben, így tv-csatornákban sem. Sőt – ha hiszik, ha nem, de még tv-távirányító sem volt! Így aztán, ha a tv-készülék nem ment oda a gazdájához (ilyenről legfeljebb a mesékben hallottunk), hát a gazda kellett hogy odafáradjon a tv-készülékhez, már ha kapcsolni akart. És a hetvenes években már erre is volt lehetőség – leginkább a csehszlovák csatornán! És mert ott előbb kezdődött a mese, a szemfülesebb szülők és gyermekek akár két esti mesét is élvezhettek egymás után! (Nem beszélve arról, hogy a „csehszlovákoknál” ekkor már a Fantomast is vetítették!)
Igazi csehszlovák fíling volt ez, talán kevesen tudják, hogyan is osztozott a két, azóta ismét különvált nép a gyakorlatban: hihetetlen történet, akár a mesékben. Az ottani híradóban az egyik hírt csehül, a másikat szlovákul mondták be, felváltva, egyiket a másik után. És az esti mesék is így voltak: az egyik sorozat csehül, a másik szlovákul. De hogy még bonyolultabb legyen a dolog: az egyes mesebevezetők sem voltak egyformák! Mindkettőnek Večerníček volt a neve (ami nagyjából esti mesét jelent, netán kisestit), de a tartalom, az nagyon is más volt.
A szlovák Večerníček, ha valaki nem emlékezne, évszakfüggő volt:
tavasszal:A cseh Večerníček mindenesetre idén ünnepli fél évszázados fennállását, tehát nagyjából egyidős a magyar TV-macival – de mivel a mai napig változatlanul hagyták, ma már egész Európa legrégebbi televíziós Esti mese-bevezetőjének számít! Grafikai „atyja“az a Radek Pilař, akit mi, magyarok egyebek mellett a Rumcájsz című cseh rajzfilm-figura megálmodójaként is ismerhetünk.
Kezdetben hetente egyszer, fekete-fehérben jelent még csak meg a papírcsákós kisfiú, aztán 1973-tól már naponta láthatták a nézők, ekkor már természetesen színesben. Északi szomszédainknál is nagy hatással volt a műsor, kicsikre és nagyokra egyaránt – ha népszerű mesét sugároztak, a felnőttek is a képernyő elé ültek, és ha már ott voltak, megnézték a híradót is – így aztán statisztikailag is kimutatható volt, mely sorozatok igazán kedveltek, a felnőttek körében is. Csak néhány ízelítő közülük: Rumcájsz, Moha és Páfrány, Bob és Bobek, Kisvakond, Spejbl és Hurvinyek... Ugye ismerős nevek?
Végezetül még pár érdekesség: a cseh Večerníčekben bemutatott mesék szinte kizárólag hazai készítésűek, a külföldi báb- vagy rajzfilm ritka, mint a fehér holló. A Cseh Televíziónak immár három éve van egy gyermekcsatornája is, amely reggeltől koraestig sugároz, és itt is el kell érnie a hazai műsorok arányának legalább a 60 százalékot. Az adó aztán este nyolctól kulturális csatorna lesz, hajnalig. Ugyancsak érdemes szólni a cseh társadalom „gyermetegségéről“ – nemzeti és egyéb ünnepnapokon az állami és a fő kereskedelmi csatornák is szinte megállás nélkül, reggeltől estig ontják a mesefilmeket, a nézettség pedig óriási, nem csak a gyermekek körében. És ami számomra is különösen kedves: persze itt is egyre több az amerikai mézesmáz, de minden évben levetítik a „klasszikus“ szovjet, csehszlovák, lengyel stb. darabokat is.
És még valami, nekünk, magyaroknak örvendetes hírként: a cseheknél a Mézga család mindmáig az egyik legnépszerűbb külföldi sorozatnak számít, gyermekek és felnőttek körében egyaránt!
