Két Három évvel ezelőtt a kecskeméti repülőnapon járva leesett az állunk. A hatalmas gépek, a látványos műsorok mind-mind arra biztattak minket, hogy a legközelebbire is ellátogassunk. Idén még Szent Iván szombathelyi ünnepén is megfordult a népszerűsítő kamion, amely a 2013-as rendezvényre csalogatta az embereket. Mi akkor már tudtuk, hogy idén más irányba vesszük az irányt, méghozzá Ausztria felé, Zeltwegbe, az Airpowerre, ami méltán rászolgált az Európa legszínvonalasabb repülőnapja címre. - Természetesen a kecskeméti is profi, egy rossz szavunk sincs rá.
Zeltweg mintegy kétszáz kilométerre található Szombathelytől, Steiermark tartományban. A kétnapos rendezvény szombati programjára voltunk igazán kíváncsiak, a rengeteg légiakrobata-műsor miatt, illetve aznap színesítették magyar pilóták is a légteret. A város szélén egy óriási parkolóba irányítottak minket, ahol elvileg a honlap szerint tízeurós napidíjat szedtek volna a parkolásért, de senki sem kérte tőlünk, így akaratlanul de blicceltünk. Így majdnem öt kilométerre a reptértől, nyakunkba is kaptuk lábunkat, de nem kellett sokat gyalogolni, mert ingyenes buszjáratok szállították a közönséget a parkolóktól a parádéig (két-három percenként). Belépődíj nem volt, ami pozitívum, s egyben szerepet is játszhat abban, hogy még többen elmenjenek a légi parádéra. A reptéren, amerre csak néztünk, mindenfelé embertömeg hömpölygött, de nem olyan karneválosan, itt simán lehetett a kijelölt utakon közlekedni, saccolni sem tudunk, hogy mennyien voltak.
Helikopterek fejjel lefelé, és a fényes svájci bicska
Helikopterek repültek fejjel lefelé, oldalasan és hátrafelé - sosem gondoltuk, hogy képesek ilyen mozgásra, a közönség minden mutatvány után tapsolt, mi pedig azt sem tudtuk hirtelen, hogy fogadjuk be az élményt. Mindenfelé repülőgépek parkoltak, azok körül emberek sokasága fényképezőgépekkel, a levegőben pedig nem volt megállás. Alig tudtunk elszakadni a kifutó mellől, ugyanis amint leereszkedett egy gép, máris a helyébe szállt egy másik.
A helikopterek után jellegzetes hang verődött vissza a közeli hegyekről, felizzottak a sugárhajtóművek, a légtérben, a Patrouille Suisse, a svájci légiakrobaták süvítettek. Aki már látott műrepülő-showt (kötelékben), az tudja milyen látványos élmény az, amikor ezek a gépek egymás körül cikázva rajzolják a füstcsíkokat az égre. Néha olyan közel repülnek egymáshoz, hogy akár pacsit is adhatnának a pilóták. Hihetetlen pontossággal működött együtt a csapat, akár egy svájci óra.
Az osztrák helyi erő
A svájciak után a helyi erő vette át a levegőt, egy Hercules szállítógépet parancsolt földre két osztrák vadászgép, akik egyéb, látványban gazdag fordulót és szaltót csináltak az égen. Ugyanúgy, mint a Magyar Légierő Gripenje is. A vadászgépek süvítő és dübörgő hangja ilyen alacsonyan és ekkora terhelés mellett megdöbbentő, főképp amikor felénk fordul a sugárhajtómű. Nem is csoda, hogy minden második gyerkőcön fülvédőt láttunk. A magyar műrepülő bajnok, Besenyei Péter is tiszteletét tette az égen, füstös műsorával hatalmas sikert aratott, s megpödörhette bajszát a tapsoló tömeget látva, mikor elsuhant földközelben.
Megnézhettünk egy flashmobot is, az Ö3 rádiósai hatalmas kivetítőn és a hangszórókból szólva buzdított több ezer embert, hogy perdüljenek táncra. Felcsendült a dal, az emberek pedig ugyanazt a koreográfiát járva táncoltak egyszerre gyerekektől az idősekig, olyasmire tippelünk, mint a nálunk is ismert "Nád a házam teteje" dal és a hozzá tartozó cinegés tánc. Csak-csak levontuk végül a tanulságot: az osztrákok szeretik a tartományaikat, sapkán, reklámban, énekben, s mindenhogy.
Trikolor nyilak és török csillagok az égen
A svájciak pontossága után a Frecce Tricolori firkálta össze az eget, méghozzá színes füstcsóvákkal. Szintén bámulatos, tizedmásodperceken múló mutatványokat láthattunk, s mint ahogy a kommentárban is hallhattuk, elég egy tizedmásodpercet tévedni, s máris elkaszálják egymást a gépek, így rengeteg gyakorlásra van szükség egy ilyen show-hoz. Egyébként az olaszok műsora alatt hallottuk a hangszórókból a legtöbbször a csapat nevét.
Az olaszok mellett még a törökök is emlékezetes műsort nyújtottak, a Turkish Stars angol és német keverékéből összeálló török akcentusos kommentárja megadta az alaphangot a jó kedvhez, már ezért megérte eljönni. Ezt már csak fokozta a bemutató, valahova az olasz és a svájci közé pozicionálnánk stílusukat. A svájciak mérnöki pontossággal hajtják végre az alakzatokat, az olaszok kecsesen táncolnak a levegőben, a törökök pedig elegánsan vezetik gépeiket fordulóról fordulóra.
Naphosszat sorolhatnánk még a hetvenéves krómozott bombázótól a holland légierő bemutatóján át a Red Bull repülő bikáinak műsoráig, de inkább beszéljenek helyettünk a fotóink. Az Airpower honlapja szerint háromszázezer látogató vett részt a kétnapos rendezvényen s hogy ez jelentett-e galibát? Nem igazán. A műsor végén több ezren indultak haza, fél percet vártunk a buszra és a dugó sem volt jelentős (15-20 perc), ahhoz képest, hogy hány ezer autó lódult ki egyszerre a kisvárosi utakra. Sokkal problémásabb indulásra számítottunk, de úgy tűnik: ez meg lett szervezve, s készültek a tömegre. Így kell repülőnapot csinálni! Olvasóinknak pedig csak ajánlani tudjuk a kecskeméti parádét, mert ott is fellépnek sokan az itteni szereplők közül.
