Három és fél éve tart az orosz-ukrán háború Ukrajna keleti részén. A híradásokban azóta felbukkant Zaporozsje, Dnyipro (korábban Dnyepropetrovszk), Donyeck neve is. És akkor még nem is említettem Kijevet és Csernobilt.
Ezeket a városokat, területeket ismerem, jártam ott. Igaz, már 40 évvel ezelőtt, 1985. augusztusában. Mint a Magyar Néphadsereg és a Varsói Szerződés katonája.
A nagykanizsai Gábor Áron laktanyában töltöttem sorkatonai szolgálatomat, mint csapatlégvédelmi rakétatüzér, azon belül pedig a NATO-kódnevén KUB-rendszer indítóállványának kezelője. Ma már a laktanya sem létezik, a helyén ipari park alakult ki. Érdekességként, az egykor az 1-es kapunak, ÜTI-szobának, őrszobának, fogdának helyet adó épületben ma már panzió működik.
Ötévente utaztak Kazahsztánba, éppen kifogtam
Viszonylag kevesen voltunk, négy harci üteg, a kiszolgálókkal együtt mintegy négyszáz sorkatona, és közel 200 hivatásos. A nálunk lévő rakétarendszerrel Magyarországon nem lehetett élesben lőni, a rakéta az utasszállítók magasságáig repült, vízszintesen pedig akár 40-50 km-t is megtett. Egyszerűen nem volt akkora katonai terület az országban, amire szükség lett volna egy éleslövészethez.
Ezért aztán ötévente utazott ki az állomány egy része az akkor a Szovjetunióhoz tartozó Kazahsztán állami lőterére. A Kaszpi-tenger északkeleti partvidékéhez, Asztrahanytól párszáz kilométerre délnyugatra, és én éppen kifogtam. A pontos helyet akkor sem tudtuk, és azóta sem sikerült kideríteni, igaz, nem is nagyon próbálkoztam.
Ha jól emlékszem, 1985. augusztus 9-én hajnalban riadóztattak minket, gyors vagonírozás után katonavonatunk elindult keletre. Végigrobogtunk a Balaton déli partja mellett, a nagyobb városokat, Budapestet is kikerültük a rendező-pályaudvarokon. Egy nap alatt értünk Záhonyba, és gyorsan át is húztak minket a drótkerítés felett a Szovjetunióba, vagyis Ukrajnába.
Vonattal a Kárpátokon át
A határellenőrzés annyi volt, hogy a szovjet katonák megszámoltak minket, és átkutatták a vonatunkat, de csak azok a helyek érdekelték őket, ahol elbújhatott volna valaki. Aztán átvagoníroztunk a szélesebb nyomtávú kocsikra, és elindultunk.
Lvivet (akkori nevén (Lvovot) is megjártuk, majd keletre vettük az irányt. A Kárpátalja is nagyon szép, élveztük a hegyek látnivalóit is, szerencsére nappal mentünk át a Kárpátokon. A vonaton unalmasan telt az idő, bámészkodtunk, kártyáztunk. Naponta többször is megálltunk, volt, amikor - már keletebbre - kofák "támadták meg" a vonatot, a napidíjként kapott rubelért nagyon olcsón vásároltunk be nagyon szép gyümölcsöket.
Tény, hogy azokban az időkben önerőből nem kelhettem volna át a Donon, ahol még látszottak a világháború nyomai, a Dnyeperen, majd utunk vége felé a Volgán. Közben jártunk Dnyepropetrovszkban, Harkovban, átszeltük a Donbaszt és a Zaporoszjei területet.
Irány Ázsia!
Aztán elhaladtunk az Európa és Ázsia határát jelző oszlop mellett, láttuk a távolban a Kaszpi-tengert, majd a nyolcadik napon befutottunk egy nagy rendező-pályaudvarra. Itt levagoníroztunk és a harci technikával "saját lábon", azaz lánctalpon elindultunk befelé a sivatagba. Mentünk jó néhány órát, a menetoszlopot egy szovjet katonai terepjáró vezette.
Végül befutottunk egy katonai táborba, ami a következő egy hétben az otthonunk lett. A tábort hatalmas kerítés vette körül, de a kapuja napközben nyitva volt, igaz, mindkét oldalán őrtornyok álltak. Később simán kisétáltunk rajta, felintegetve az őröknek, nem foglalkoztak velünk, innen gyalog nem volt érdemes megszökni.
A környék félsivatagos volt, homokos buckákkal, száraz kórókkal, éjszaka pár fokkal, nappal 40 fok körül. Komolyan, egyszer a távolban még egy tevekaravánt is láttunk. A nappalokat kint töltöttük a sivatagban, ahol a harc technikát hagytuk, őrséggel együtt, persze. Öt napig ment a kiképzés, amit korábban már hónapokig csináltunk, legalább öt hadgyakorlattal színesítve.
Megcsináltuk a saját tűzijátékunkat
Az orosz, pardon, szovjet katonáktól el voltunk szigetelve, maximum a mosdóépületben futottunk össze velük, vagy este a közeli parkban. De látszott, hogy nagy a szigor, ha megláttak egy magasabb rangú katonát, el is húzták a csíkot. Nekünk a sajátjaink főztek, és volt zuhanyzósátrunk is, a vécét meg, hát,m azt a sivatagban intéztük, higiénikusabb volt, amint a nagy közös a bázison.
Augusztus 20-án, amikor itthon ünnep van és tűzijáték, nos, mi azon a napon estünk át az éleslövészeten. Az első etap délután volt, a második pedig sötétedés után, ez látványosabbra is sikerült. Kiderült, hogy rajtunk kívül több üteg is van a közelben, ők is "dolgoztak" a célpontként fellőtt robotrepülőgépekre.
A mi állványunk összesen három rakétát indított, ezzel számunkra véget is ért az éleslövészet. Másnap a bázison maradtunk, a hivatásosok elmentek a kiértékelésre, mi meg összepakoltunk. Aztán délután el is indultunk a sivatagban nyugatra.
Irány haza!
A rendező-pályaudvari felvagonírozás után kezdődött a nyolcnapos hazaút. Most északabbra vettük az irányt, és bekukkantottunk Volgográdba is. Igaz, már este volt, nem sokat láttunk a városból. De a Volgát látva úgy éreztem, érthető az oroszok szeretete a "szőke Volga" felé.
Nyugatabbra érve láttuk Kijevet is. A város melletti dombon álltunk pár órát, úgyhogy távolról megcsodálhattuk a rengeteg hagymakupolás templomtornyot, és a Dnyepert.
Kijev mellett aztán láttunk egy kis katonai repülőteret, kiderült, hogy Csernobilban vagyunk, és a vadászgépek az atomerőművet védik. Egy évvel voltunk a csernobili robbanás előtt.
A visszaút rövidebbnek tűnt, pedig ugyanúgy nyolc napig tartott, mint az odaút. Csapnál az orosz katonák ismét létszámot ellenőriztek és "partizankat" kerestek a vonaton.
Augusztus végén léptük át a határt Záhonynál. A záhonyi állomás egyik félreeső részén az ottani katonai helyőrség zuhanysátra, az ünnepi kaja, rántott hús, krumpli, üveg sör várt minket. Hazaértünk.
Élményeimet 18 évvel ezelőtt megírtam már egyszer részletesebben, az első részt itt Hajnali háromkor süt a nap Katonaként Kazahsztánban 1. rész 2007. August 23. 10:51 , a másodikat itt Viperavadászat, és egy Bombanő a szovjet bázison 2007. August 28. 11:54 , az utolsót itt Az ott a csernobili atomerőmű - Katonaként Kazahsztánban 3. rész 2007. September 07. 23:25 lehet elolvasni.
Címlapképünk illusztráció.
