Képviselő Úr!
Szombathely bombázása ürügyén másodszor kötötte össze a nyugat.hu-ban a Jobbikot Szálasi Ferenccel és az egykori nyilas párttal.
Mivel második cikkében amúgy oldalvást a „terrorbombázás” kifejezés cáfolatára tért ki, kezdetként elfogadom, hogy nem”terrorbombázás”, hanem a „Moral Bombing” (erkölcsi bombázás) volt az angolszász hatalmak légi stratégiája a második világháborúban. Vagyis nem katonai célpontokat vagy az Auschwitzba vezető vasútvonalakat bombázták porig, hanem például Zalabesenyőt – pedig feleségem földműves nagyszülei bizonyítottan nem bujtatták Szálasit.
A lényegre térek, tegye Ön is!
A Jobbik nem utódpárt, és nem véletlenül nem viseli nevében a „szocialista” jelzőt – amelyet egyébként (hivatalos nevében) a náci párt is alkalmazott.
Ami a nyilas kapcsolatot illeti, az Ön pártjának van mit takargatni. Kezdjük először egy dokumentummal – a Terror Háza honlapjáról:
1945 után, Rákosi és a Moszkvában képzett magyar kommunisták hazatérésekor a Magyar Kommunista Párt taglétszáma minimális volt, ezért a pártba fel kellett venniük egykori kisnyilasokat is. A terem azt is jelképezi, hogy a társadalom minden rétege „átöltözött”, teljesen új világba lépett.
A nyilaskeresztes párt az 1939-es parlamenti választásokon a második legerősebb párttá vált. Több mint háromszázezer tagja volt, a magyar nemzetiszocialistákat majdnem egymilliós választói tömeg támogatta. Budapest munkások lakta kerületeiben minden harmadik szavazatot ők kapták.
Az 1919 után illegálisan szervezkedő kommunista párt a szovjet megszállást megelőző időszakban csak néhány száz főből állt. A második világháború éveiben sokszor csak tucatnyi aktivistára számíthattak. Amikor a Vörös Hadsereg nyomában megindult a Magyar Kommunista Párt szervezése, döntő fontosságúvá vált a párt taglétszámának növelése. Miután a Magyar Kommunista Párt tagjai a háború befejezésének első pillanatától kezükbe kaparintották a belügyi és katonapolitikai nyomozó szervezeteket, hozzájutottak a nyilasok tagnyilvántartásához is. Ezt követően tömegesen léptek be a kommunista pártba olyanok, akiken „kisebb vagy nagyobb mértékben fogott az ellenforradalom és a fasizmus fertőző mételye” – ismerte el Rákosi Mátyás.
Önök a soknevű elődpártjuktól örökölték a vagyonát (amivel sose számoltak el) és kapcsolati tőkéjét. Talán a nyilas múltat is vállalni kellene – és nem másokat vádolni ezzel.
De van itt egy érdekesség. Ugyan miért volt „a Magyar Kommunista Párt taglétszáma minimális”? Kállai Gyula, kipróbált kommunista miniszterelnök-elődjük 1948-ban kiadott monográfiájából bizony kitűnik az elvtársi összetartás: az egyes kommunista sejtek a német megszállás után egymást adták fel a Gestapónak.
Nem a nyilasoknak. A Gestapónak. És nyilván azok maradtak a „felszabadulás” utánra, akik oly sikeresen megszabadultak pártbéli vetélytársaiktól.
Sárközy Csaba, nem Jobbik tag
(Megjegyzés: Sárközy Csaba a közgyűlés Oktatási és Szociális Bizottságának Jobbik által delegált külső tagja.)
