Eléggé megtolta a pénteket Czeglédy Csaba, ugyanis a délutáni, Dobrev Kláváral és Jordán Tamással közösen tartott derkovitsi utcafórum 
"Ahhoz, hogy az országban változás legyen, Czeglédy Csabának nyernie kell Szombathelyen" 2022. March 18. 18:58 után a Savaria Moziban is övé volt a terep. Na meg a Weöres Sándor Színház egykori igazgatójáé, aki elhozta Szombathelyre Levelek Adytól című önálló estjét.
Mielőtt Jordán belevágott volna 60 perces előadásába, köszöntötte a közönség első sorában ülő Ipkovich Györgyöt, Szombathely egykori polgármesterét és jó barátját, aki nemrég ünnepelte születésnapját. Majd Csankó Zoltán szinkronszínész hangjának kíséretében el is kezdődött a képzeletbeli eszmecsere Ady és Jordán között.
És valóban, mintha ugyanabban a korban élt volna a két művész, hiszen ugyanazok a kérdések és problémák merülnek fel. Korrupció, sajtószabadság, hazafiság – azt hallani, ami ma is történik, mintha ma írta volna Ady ezeket a sorokat.
Majd a vastaps és egy rövid szünet után vissza is csöppenünk a valóságba, ekkor már nem egyedül ül a kis pódiumon Jordán, hanem Czeglédy Csabával, az ellenzék országgyűlési képviselő-jelöltjével, akivel tabuk nélküli beszélgetést ígérnek. Megtudjuk, hogy ezt a közös „merényletet” már januárban kigondolták és Czeglédy nem győzi hangsúlyozni, hogy mekkora megtiszteltetés számára, hogy "A" Jordán Tamással beszélgethet.
Jordán egy kis humort és Adyt belecsempészve visszaemlékszik, hogy mióta is ismerik egymást. 1906-ra nyúlik vissza az ismeretségünk, hiszen 1907-ben alakult a színház – mondja, majd Czeglédy megjegyzi, hogy valószínűleg még Adynál marat és gyorsan ugrunk is 100 évet az időben, amikor Csaba kultúráért felelős alpolgármester volt, és amikor tényleg megalakult a szombathelyi színház. De erről majd később.
Majd rögtön vissza is repülünk az időben, egyenesen Czeglédy gyerekkorába. Mint mondja, nagyon boldog, tipikus lakótelepi gyerekkora volt, szülei a lakástextil vállalatban dolgoztak, 48 négyzetméteren nevelkedtek öccsével, akivel egy félszobán és emeletes ágyon osztoztak. Megtudtuk azt is, hogy tanulni nem szeretett, versenyszerűen úszott, 5 évig birkózott és a focival is megpróbálkozott.
Ő volt Szombathely első diákpolgármestere, még Wagner András polgármester adta át neki a város kulcsát, és igazán komoly embernek érezte magát. Megtudjuk azt is, hogy nem adta be rögtön az érettségi után a felvételijét a jogi egyetemre – méghozzá egy lány miatt, akivel aztán rövidesen szakítottak, úgyhogy annyira nem volt jó döntés.
Aztán szóba került a képviselősége, az MSZP, alpolgármestersége, na meg az, hogy Ipkovich György még akkor is „tökinek” nevezte, amikor a jobbkeze lett. Visszaemlékeztek a színházalapításra is, arra hogy a Nemzeti Színház művészbejárójában fogalmazódott meg Czeglédyben és az akkori szombathelyi városvezetésben, hogy Weöres Sándorról kellene elnevezni.
Majd előjött ellenfele, Hende Csaba neve is, ugyanis bár szinte egyhangúlag megszavazta a közgyűlés a színházalapítást, voltak ellendrukkerei is a dolognak. Mint mondja, 2010 után megpróbálták ilyen-olyan módon elgáncsolni a „túl liberális, túl világlátott” Jordánt abban, hogy színházigazgató legyen, és ennek háttérben állítólag Hende állt.
Elmesélte egyik kedvenc történetét is: egy idős hölgy azzal hívta fel, hogy távol van a fia, és véletlenül elállította a tévéjét, át tudna-e menni segíteni neki. Ő pedig ment, és beállította. Aztán amikor előzetes letartóztatásba került, és időközi választást kellett tartani a Derkovitson, László Győző is találkozott azzal a hölggyel, aki csak annyit mondott neki, hogy
Maga olyan képviselő legyen, mint a Czeglédy Csaba, aki idejött és beállította a tévémet.
Jordán elárulta, hogy Czeglédy egyik legnagyobb szövetségesének és hívének tartja magát, erről tanúskodik az is, hogy ma szinte egész nap részt vett a kampányolásban. És úgy gondolja, nyugodtan ki lehet mondani azt, hogy a jelenlegi országgyűlési képviselő szinte semmit sem tett Szombathelyért, ezt a teljesítményt pedig mindenképp tudja nyújtani Csaba is.
Biztos abban, vannak olyanok, akik bár Csabával szimpatizálnak, akkor is inkább a kormánypárti jelöltre szavaznak, mert úgy gondolják, borzasztóan meg fogják büntetni a várost az ellenzékiségért, mint ahogy teszik azt már most is.
Én azt gondolom, hogy nem kell félni. Hiszek a változásban, és abban is, ha nem sikerül az ország rendszerbuktatása, akkor is kellenek olyanok, akik az ellenzékben vannak, de a városért dolgoznak – jelentette ki Jordán.
Abban pedig egyetértenek, hogy szoros küzdelemre kell számítani, lehet, hogy csak párszáz vagy mindössze néhány szavazat lesz a különbség.
