Ha reálisan értékeljük a hat évtizedet, akkor meg kell állapítanunk, hogy a legfőbb törvényünk számtalan módosítás mellett sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mert soha nem adott kellő biztosítékot arra, hogy ne élhessenek vissza a nép, a nemzet bizalmával! Voltak pillanatok, amikor felcsillant a remény, de mindig jöttek percemberek, haszonlesők, akik kihasználták gyengeségeit..!
A legsúlyosabb problémát az jelentette, hogy általa minden hatalom, minden korszak Budapestre alapozta az ország sorsát, és ahogy tapasztalhattuk, minden rendszer és hatalom eddig megbukott és ezután is megfog bukni! Megbukott és bukásra van ítélve politikailag, gazdaságilag és morálisan is!
Az egész világon „vízfej” országként ismernek bennünket, ahol a vidék valaha az ország éléskamrájaként töltötte be szerepét, ma az ingázó munkásság lakhelye. A tízmilliós ember sorsát a kétmilliós főváros határozza meg, amelyben csak néhányszázezer ember érzi jól magát!
A tv csatornák, az újságok csak a „pesti” életről szólnak, a vidéki ember véleménye, élete akkor érdekli őket, ha balhékról tudósíthatnak, vagy enni-inni lehet!
Az ország sorsáért felelős politikusok – szégyenérzet nélkül – haladnak át az országon, látogatják meg például Ausztriát, ahol az elmúlt tíz évben Európai Uniós pénzből tetőtől – talpig felújították a falvakat. Fel sem merül bennük a gondolat, hogy ezt mi is megtehettük volna! Nálunk a vidékfejlesztésre szánt források 90%-át az „agráriumnak” ajándékozták, az irdatlan mennyiségű pénzekből falunként egy-egy gazdából csináltak milliárdost, aki a családtagjain kívül alig foglalkoztat munkaerőt, gabona – és takarmánynövény termelése helyett az „olajiparban” lett érdekelt, az élelmiszerárak meg a csillagos égig szöknek!
A politikai elit teljesen törvényen kívül helyezte magát, pl.: mentelmi jog, adómentes költségtérítés, pártfinanszírozás, kétes lobbi tevékenység , stb..!
A törvényesség legfőbb őre, az Alkotmánybíróság ellentmondásos döntéseivel teljesen lejáratta magát! Arról nem is beszélve, hogy folyamatos törvénysértést követ el azzal, hogy a „gőgös testület” nem hajlandó kiköltözni az Alkotmányban rögzített székhelyére Esztergomba!
Sokat beszélünk ma autonómiáról, függetlenségről! Az a baj ezzel, hogy mindig a másokéról, a szomszédos országokban élőkről, vagy a világ más részein tengődő szerencsétlenekről esik szó!
Mit is jelent az autonómia? „Görög eredetű szó; jelentése önkormányzás. Önmagukat kormányzó államokat vagy államokon belüli intézményeket, illetve csoportokat szokás e fogalommal jelölni, amelyek jelentős függetlenséget és kezdeményezési szabadságot élveznek.” ( Magyar Virtuális Enciklopédia)
Vitathatatlan, hogy Magyarország demokratikus ország, amely sok területen biztosítja a csoportok és intézmények autonómiáját! Ez olyan helyen érvényesül elsősorban, ahol nincs pénz és hatalmi befolyásolási lehetőség. ( Ez a „nesze semmi, fogd meg jól” elmélet!) Nagyon beszűkült ez a terület is, mert például a civil társadalom bizonyos körei, vagy a szakszervezetek, kamarák már rég a hatalom, a politika eszközévé váltak! Mondhatnánk cinikusan azt is, hogy addig tart az autonómia, míg nem sérti a központi államapparátus, a főváros és a politikai „elit” érdekeit! Tehát erősen manipulált a mi kis világunk, ezért „rothad minden”, esélyünk nincs a kibontakozásra!
Ma már egyértelműen kimondhatjuk, hogy megbukott - a Magyarországtól testidegen (tervezett) - regionális rendszer! Már a kezdetektől bukásra volt ítélve, mert 1998-tól „eszetlenül” csak azt hajtogatta az ország vezetése, hogy azért kell régiókat csinálni, mert az EU ezt akarja, másképp egy fillér támogatást sem fogunk kapni! Ez egyszerűen hazugság, népbutítás ezt nemzetközi példák is alátámasszák, hisz azok az országok, amelyek megtartották a „megyerendszert” semmi hátrányt nem szenvedtek, egész jó boldogulnak EU – tagként! Azt is mondják – a megyerendszer ellenzői - , hogy sok a tizenkilenc megye! Érdekes a huszonhárom budapesti kerületet, plusz a fővárosi önkormányzatot nem tartják soknak?! Így vidékről nézve viszont nekünk a kerületek száma tűnik soknak!
Ahelyett, hogy megerősítették volna a megyéket kvázi régiók rangjára léptették volna őket, a teljes kifosztásukra került sor! Megszüntették az önálló igazgatásukat, elvették a fejlesztési pénzüket, stb..! Csupán politikai érdekből meghagyták a 40-40 fős Megyei Közgyűléseket, amelyek néhány intézmény irányításával bíbelődnek! Ez nem más, mint a pártkatonák, plakátragasztók, bukott országgyűlési képviselők és polgármesterek magas adófizetői pénzen tartott káderpihentetője!
Természetesen a jól megtervezett és végrehajtott folyamat végén megállapították, hogy a megyék nem alkalmasak szerepük betöltésére, tehát jöjjön a régió..! Ja igen és még volt egy nagyon hangsúlyos érv a régiók mellett! Így sokkal „közelebb kerül” az állampolgárokhoz a döntés! És közelebb került? Józan paraszti ésszel ezt azért nem értette senki, mert eddig a megyeszékhelyeket átlagosan 40 km-ről, 30-40 perc alatt el lehettet érni, akár tömegközlekedéssel is, ma pedig a régió központok a települések zömétől legalább 100-150 km-re vannak és nincs tömegközlekedés!
A megyei szervezetek, hatóságok hivatalai megmaradtak, most „kirendeltségek” lettek és létrehoztak föléjük még egy központi regionális apparátust! Nem jött létre, és nem is jöhet létre a regionális választott testület! A regionális közigazgatási hivatalok léte és működése törvénybe ütköző! Magyarország soha nem fogadja el a regionális rendszert, mert az emberek nem érzik magukénak, hisz akaratuk ellenére, azok megkérdezése nélkül, hazug érvekre építve szeretnék létrehozni!
A hamisságot jól tükrözi, hogy minisztériumok létszáma csak „virtuálisan” csökkent, mert a minimális létszámcsökkentést követően ügyvédi irodáknak és az erre a célra létrehozott, magáncégeknek adták ki a feladatokat! Pedig elvárható lett volna a központi államapparátus legalább 50%-os csökkentése a velejáró kiadásokkal együtt, de minden maradt a régiben!
Nem véletlen mondják az emberek, hogy a rendszerváltás nem volt más mint tizennyolc év kábítás, amelynek eredménye csőd, a káosz; elszegényedés, jogbizonytalanság, kilátástalanság! Olyan kelepcébe vagyunk, amiből csak mi magunk törhetünk ki, kellő határozottsággal és természetesen demokratikus eszközökkel!
Bátran fel kell vállalnunk egy teljes államreformot! A „politikai osztálynak” be kellene látni, hogy az egész ország gondjait képtelen átlátni, a felmerülő egyre súlyosabb problémákkal nem képes megbirkózni! A rendszerváltás óta a politikusainknak csak „ötletelései” vannak, az őket „kiszolgáló” közgazdász, közigazgatási és pénzügyi szakembergárda - az úgynevezett „független szakértők” - nem, hogy helyes irányba terelgetnék „gazdáikat”, hanem inkább a politikai érdekek kiszolgálójaként magyarázatokat gyártanak, azok buta elképzeléseinek, döntéseinek alátámasztására! Ehhez kellenek még a jól fizetett marketing tanácsadók, akik - a szavazatok leadásáig - bármit képesek elhitetni az emberekkel és így biztosítható a hatalomba maradás, vagy a hatalom megszerzése! Rá kellene végre döbbenni, hogy tovább ez így nem mehet, az ország népét nem lehet feláldozni, megnyomorítani önző célokért!
Tudomásul kellene venniük, hogy minden országrész, megye más és más ezért idejét múlt módszerekkel nem lehet irányítani! Decentralizálni kell a hatalmat, nem pedig a régi struktúrát kell toldozni - foldozni, mert az eredmény mindig ugyan az; az éppen hatalmon lévők állandóan azt hajtogatják, hogy az emberek legyenek türelmesek, mert a reformokhoz időre és áldozatra van szükség! De tessék mondani; miért mindig a többség áldozzon, és miért mindig az a néhány százezer ember járjon jól? A rendszerváltás óta tizennyolc év telt el, generációk tűrtek, tűrnek és közben életek múlnak el anélkül, hogy kaptak volna valamit is a jóból!
A változtatáshoz elsősorban a vidéki emberekre, a nyolcmillió magyar állampolgár, erős akaratára, higgadt helyzetelemzésére, tántoríthatatlan elszántságára lenne szükség! Elengedhetetlen, hogy a vidék értelmisége ( „ a mai nemesség” ) belássa, hogy most feladata van (!) és a mozgalom élére kell állnia! Ki kell mozdulniuk a szürkeségből, az állandó helyezkedni, megfelelni, csendesen, de biztosan megélni, kicsit morgolódni álláspontból! Ehhez a fővárosi polgároknak is tudni kell, hogy nem ellenük folyik a küzdelem, hanem Magyarország jövőjéért!
Miről is szólna az államreform? Magyarországon a megyékre (tartományokra) épített Szövetségi Államot kellene létrehozni! Hat évtized kudarca után talán ez az egyetlen lehetőségünk! Tessék megnézni, tanulmányozni azokat az országokat, amelyek e formában működnek! Szerintem nincs olyan ember, aki megkérdőjelezné mondjuk Ausztria, Németország vagy a Svájc berendezkedési formáját. Bár hallottam már kishazánkban olyan „szakértői” véleményt, amely mulattatónak és nem követendőnek tartotta a Svájci példát, ahol „elszórakoznak a népszavazásaikkal a kis kantonjaikban”..!
Hozzáteszem azért ezt sem csinálják olyan rosszul, és ha nem fogadnak magyar közigazgatási tanácsadókat akkor szép jövő elé néznek! Igen, ez a három ország számtalan dologban eltér egymástól ( területi nagyság, népesség, stb..), de mind a három szövetségi államként működik! Talán azt sem kérdőjelezi meg senki, hogy történelmi távlatokban nézve nem is sikertelenül!? Megtalálhatóak a járási méretű kantonoktól, a megyei nagyságrendű és fél Magyarországnyi tartományig minden! A lényeg az autonómián, a kölcsönös és közös érdekeken nyugvó erős szövetségen van!
Mi történne, ha - kellő felülemelkedettséggel, higgadtsággal - ezt a kérdést megfontolná az ország? Mi lenne, ha Magyarország Szövetségi Köztársaság lenne?
A túlközpontosított – vízfej – országból egy kétségtelenül tagoltabb, de versenyképesebb ország lennénk. A megyék (tartományok) a megyei jogú városokkal egységben teljes jog és hatáskörrel önállóan kormányoznák magukat. Megszűnnének, illetve minimálisra csökkennének az országos hatáskörű szervek, hivatalok. Megszűnne a pártok hegemón szerepe, mivel a megyei (tartományi) testületekben nagyobb részt a kistérségi társulások delegálnának képviselőket. A megyei (tartományi) elnököt (kormányzót) a megye lakossága közvetlen választaná.
A Szövetségi Tanácsban a megyék (tartományok) képviselői kerülnének be. A Nemzeti Tanácsot (Országgyűlést) az ország lakossága választaná. (létszáma maximum: 100 fő) A központi államapparátust töredékére lehetne csökkenteni, mivel a feladatok és hatáskörök zöme a megyékbe kerülne. Döntően megszűnnének az egy központból irányított, szervezett, törvényi joghézagokkal támogatott országos maffiahálózatok, mert a törvényeket (!), rendeleteket nagyrészt a megyék hoznák. Az adókat a megyék szednék be azok zöme helyben maradna, a fennmaradó rész kerülne a központi költségvetésbe, hisz a feladat és a felelősség is ilyen az arányban oszlana meg! Létre kellene hozni a megyéknek egy közös szolidaritási alapot, amelyből finanszírozni lehetne a gazdaságilag elmaradott térségek felzárkóztatását. E pénzek odaítéléséről a Szövetségi Tanács döntene.
A teljesség igénye nélkül vettetem papírra gondolataimat, mert világos, hogy egy ilyen változtatás kidolgozására – jól bevált nemzetközi példákat figyelembe véve – alaposan fel kellene készülni. Egy józan politikai egyezség (konszenzus) nyomán tudományos és szakmai műhelyekben kell minden részletet kimunkálni. És ami a legfontosabb, hogy meg kell vitatni, el kell fogadtatni az ország lakosságával!!!
Patyi Elemér
Bögöte község polgármestere
Vas Megyei Önkormányzatokért Egyesület elnöke
