A tanév kezdete óta ismét elkezdtem ingázni Körmend és Budapest között. Mióta a felújítások 
Nem lesz egyszerű Szombathelyről Budapestre vonatozni – Nemcsak Győr, de Veszprém felé is vonatpótló buszok járnak majd 2023. September 26. 11:25 elkezdődtek, azóta a kényelmesebb, bár picit hosszabb úton járok fel a fővárosba, ami áthalad Celldömölkön, Veszprémen és Székesfehérváron is. Ezen is egy élmény végigmenni, ahogy azt kollégánk már megírta Nyolc óra vonatozás és buszozás, egy szimpla nap a vonatpótlók korában 2023. October 03. 11:39 .
Furdalt viszont a kíváncsiság, milyen most a győri szakasz? Amikor megvettem a jegyet, először megijedtem, mert négy átszállást írt Körmendig. Kelenföldtől Tatabányáig vonatpótló, onnantól Csornáig IC, majd Szombathelyig még egy busz és aztán egy személyvonat. Dehát milyen újságíró az, aki egy ilyen apró kalandtól megijed? Poggyászt felkapni és irány az Etele tér!
Az út Csornáig
Az első vonatpótlót 11:45-kor csíptem el, a csomagoknak szerencsére van külön helye, így csak a válltáskámat vittem fel. A busz pontosan indult és még egy óra előtt beértünk Tatabányára. Az állomáson fel kell mennünk egy hatalmas lépcsőn a felüljáróra, amit a sok cucc miatt nem volt egyszerű kivitelezni, és nyilván vannak ezzel még így egy páran..
Mivel a jegyen csak a Budapest-Szombathely és a Szombathely-Körmend távok szerepeltek, nem tudtam pontosan, mikor indul a vonat. Ehhez egy kalauzt kellett megkérdezni, aki szerencsére elárulta, melyik vágányról indul a mi szerelvényünk és hánykor. Már bent volt az állomáson és ekkor tűnt fel, hogy nincs helyjegy, ülőhely viszont akadt bőven. Csornáig egyedül utaztam, nem ült mellettem senki, még a szomszédos négyes is üres volt a következő átszállásig.
Már csak kettő!
Csornán ismét több vonatpótló fogadott bennünket, fel is szálltam az egyikre. Az út Szombathelyig körülbelül egy óra buszozást jelent, ami alapesetben kibírható, de visszafelé jöttem rá a vonatpótló autóbuszok egyik nagy problémájára: nincs WC. Ha menni kell, akkor csak a vonaton tudjuk elintézni folyó ügyeinket.
Szombathelyen örömömre középiskolás barátaimba futottam bele, akik szintén ezt a szakaszt választották. Rövid beszélgetés után siettem az utolsó átszálláshoz, ami egy személyvonat volt, miközben a jegyem IC-t írt. Sok időm ezen filozofálni nem volt - egyébként sem voltam jó a tárgyból tavaly -, úgyhogy felszálltam a legelső ajtón és kerestem magamnak egy helyet. Körmendig az út eseménytelenül telt el.
Nem kényelmes, de viszonylag pontos
Az oda- és a visszaút is nagyobb késések nélkül zajlott, ami ennyi átszállás mellett meglepő volt, bár nem olyan kényelmes, mint a celldömölki vonal. Körülbelül hat óra, oda-vissza, szemben a nyolccal. Ha nem cipelünk sok csomagot és nem egy kollégiumi buliból jövünk haza másnaposan, akkor ez az út is kibírható, még ha a négy átszállás kész agyrém a huszonegyedik században.
Meddig kell még pótlózni? Amikor vasárnap este elhagytuk Tatabányát Kelenföld irányába, végig hallgathattam egy beszélgetést, ami nem egy optimista jövőképet vetített elő: “Állítólag december 6-ra végeznek, de a MÁV-ot ismerve kitolják karácsonyig.” Én már csak ennyit mondtam magamnak hátul: “Banyek!”
