Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. További információ

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Kína elsőkézből (10) - Hongkongból Pekingbe, vissza a frontvonalra

Gyorsan letudok egy vallomást, aztán elmesélem, milyen első látásra a 20 milliós kínai főváros.
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Előzmények:

  • Kína elsőkézből (1): előkészületek; avagy mi a manóért utazunk Kínába? Kína elsőkézből (1): előkészületek; avagy mi a manóért utazunk Kínába? 2019. August 24. 09:08
  • Kína elsőkézből (2): Az odaút és az első megrökönyödések Kína elsőkézből (2): Az odaút és az első megrökönyödések 2019. August 29. 12:01
  • Kína elsőkézből (3): Az a feledhetetlen első éjszaka Kína elsőkézből (3): Az a feledhetetlen első éjszaka 2019. September 08. 06:03
  • Kína elsőkézből (4): Mindennapi élet, gombócok és plázák, tánc az utcán Kína elsőkézből (4): Mindennapi élet, gombócok és plázák, tánc az utcán 2019. September 24. 19:35
  • Kína elsőkézből (5): Családok egyetlen robogón, vonatok 300 kilométer/óra felett Kína elsőkézből (5): Családok egyetlen robogón, vonatok 300 kilométer/óra felett 2019. October 22. 08:10
  • Kína elsőkézből (6): Templomok, parkok, műemlékek és egyéb klasszikus turistáskodások Kína elsőkézből (6): Templomok, parkok, műemlékek és egyéb klasszikus turistáskodások 2019. November 05. 12:55
  • Kína elsőkézből (7): Sencsen, a kínai szilícium völgy, amelyről az egész világ beszél Kína elsőkézből (7): Sencsen, a kínai szilícium völgy, amelyről az egész világ beszél 2019. December 02. 12:09
  • Kína elsőkézből (8): Teslák és tüntetők Hongkong felhőkarcolóinak árnyékában Kína elsőkézből (8): Teslák és tüntetők Hongkong felhőkarcolóinak árnyékában 2019. December 16. 14:58
  • Kína elsőkézből (9): Templomok, hegyek és tengerpart - Hongkongban kellemes turistának lenni Kína elsőkézből (9): Templomok, hegyek és tengerpart - Hongkongban kellemes turistának lenni January 01. 19:40
  • Eredetileg úgy terveztem, hogy a pekingi három napot elintézem egyetlen írásban, mondván, a város méretéhez képest villámlátogatás volt csak, ami általános benyomásra és néhány kötelező turistalátványosságra is alig volt elég.

    De így kimaradt volna néhány részlet, amik mégiscsak fontosak. Illetve bizonyára csak én gondolom őket annak.

    Vallomás

    Szóval az utolsó este ülünk a hongkongi szállodánkban, letudva a North Pointot és kellemesen jóllakva egy ottani vietnámi étteremben.

    Olvassuk a lefoglalt pekingi szállásunk meglehetősen lesújtó vendég-értékeléseit, és csendesen bevalljuk magunknak: semmi kedvünk visszamennünk Kínába. Megint kínlódni a reptéren, az internettel, a WeChattel, a nyelvvel és még ki tudja mivel, ami majd a fővárosban vár ránk.

    Hongkong
    Kilátás a hongkongi szállodai szobánkból
    Józing Antal

    Hongkong drága, de a itt a mi játékszabályaink szerint játsszák a játékot. Amúgy is hosszú volt a két hét, fáradtak vagyunk, mennénk haza, a hátunk közepére hiányzik Peking.

    Kicsit úgy érezzünk magunkat, mint a katona, akit visszavontak a frontról, már egészen elfelejtette a lövészárkokat, a rohamokat, éppen a meleg zuhany alól szállt ki, kényelmes papucsban és pizsamában megy az ágyához, és most szólnak, hogy reggel vissza kell mennie a háborúba.

    No de nagy választásunk nincs.

    Merthogy még otthon, jó pár hónappal ezelőtt azt találtuk ki, hogy jó lenne bekukkantani Pekingbe, mégiscsak főváros meg minden, de mivel meghívónk nem volt, maradt a tranzitvízum. Azt viszont csak úgy adják meg, ha egy másik országból átutazunk Kínán. Így jött az ötlet, hogy Hongkongból repüljünk visszafelé, és ha Pekingbe szállunk át, és mindjárt teljesítjük a feltételeket.

    Végül is nem volt rossz ötlet, de nem ül arcunkra a lelkesedés, amikor azon a hongkongi estén csomagoljuk a bőröndöket.

    Jut izgalom a hongkongi reptérre is

    “Menjünk ki időben a reptérre, hogy ne legyen az a hülye stressz, mint a kínai vasútnál” - jön az ötlet.

    Kiadáscsökkentési okokból nem a reptéri különvonatot, hanem a buszt választjuk, annál is inkább, mert állítólag a szállodánkhoz közel indul.

    Így hát másnap reggel a cuccunkkal mérgezett egérként vándorlunk egy felüljárórendszer alatt, a megállót keresve.

    Hongkong
    Ezt a reptéri busz ablakából fotóztam. Nem nagy szám az út.
    Józing Antal(telefonos fotó)

    Már kezdünk elbizonytalanodni, amikor féltucat bőröndös embert látunk ácsorogni az egyik járdaszigeten. Csapódunk hozzájuk.

    És jól tesszük. Nemsokára odakanyarodik a busz, hogy aztán nagy lendülettel ugorjon neki az útnak a Lantau-szigeten lévő reptér felé.

    Viszonylag időben ott is vagyunk, de még mielőtt nekiállnánk a kései reggelinek, gondoljuk, gyorsan lezavarjuk a becsekkolást. Világosan ki van írva, melyik pulthoz kell menni.

    Először végigállunk egy hosszabb sort, aminek a végén egy hölgy hosszan vizsgálja az útlevelünket, majd közli, hogy rossz pultnál vagyunk. Mondjuk neki, hogy ez volt kiírva, de nem hatja meg, és nem is érdekli különösen.

    Nemsokára egy másik sorban állunk, ami rövidebb ugyan, de valami hihetetlen sokáig tart egy-egy utas ellenőrzése. Aggodalmunk lassan kétségbeesésbe fordul, amikor mi következünk, és a hölgy a hosszú számítógépes pötyögés és kattintgatás után telefonálgatni kezd. Kérdezzük, hogy van-e valami gond, magyarázzuk, hogy azért nincs meghívónk és vízumunk, mert az utóbbit majd Pekingben kérünk. De a hölgy nem mond semmit, csak pókerarccal telefonálgat és nyomogatja a billentyűzetet. Közben rémesen gyorsan múlik az idő.

    Már nyitva a repülő ajtaja, amikor beesünk a repülőgéphez, de annyi lélekjelenlét, dac és kockázat maradt még tartalékba bennünk, hogy elköltjük a maradék hongkongi dollárt. Reggelire már nincs időnk, csak egy édességstand esik útba, pontosabban ott nincs sor, így hirtelen felindulásból és futólépésben veszünk fél raklapnyi Bounty-szeletet.

    No, akkor gyűrjük fel a ismét az ingujjat!

    Három és fél óráig tart a szűk kétezer kilométeres repülőút. Valószínűleg ketten vagyunk fehérek a gépen, de emiatt már nem nagyon izgatjuk magunkat, tömjük a magunkba a kínai fedélzeti kaját és isszuk azt, amit éppen odatolnak elénk. És javukra írjuk, hogy elég gyakran tologatnak valamit.

    Peking felé közeledve nyújtogatjuk a nyakunkat az ablak felé, de nem sokat látunk. A világ egyik legnagyobb városa felett szürke, nyúlós felhők vannak, amelyekből masszívan esik az eső.

    Peking, Kína
    Pekingi utcácska a belvárosban
    Józing Antal

    És ez a szürkeség valahogy valahogy végigkíséri egész peking látogatásunkat, ott van akkor is, amikor kisüt a nap, és akkor is, amikor a belváros sugárútjait, bevásárlóutcáit, parkjait vagy éppen műemlékeit járjuk.

    De ezt egyelőre még nem tudjuk, mert még csak a reptéren vagyunk, amitől nem esik le az állunk, és amúgy is leköt bennünket a vízum beszerzése. Megpróbáljuk nem elképzelni, hogy mi van akkor, ha nem adják meg.

    Elég könnyen megtaláljuk az ezzel foglalkozó hivatalt, ahol - egy könyvre való űrlap kitöltése után - belepecsételnek az útleveleinkbe.

    Fel is lélegzünk, egészen addig, amíg megpróbáljuk beizzítani a telefonunkat. A kantoni SIM-kártya persze nem indul el.

    Itt már nincs ismerős, aki segíteni tudna, de már túl vagyunk azon, hogy pánikba essünk. Inkább bepróbálkozunk egy China Mobile üzletben, ahol - látva a friss vízumunkat és elvégezve a szokásos arcszkennelést - bólintanak. 45 jüant (kb. 1700 forint) fizetünk érte.

    Peking, Kína
    Nagyjából így néz ki Peking - Legalábbis mi ezt láttuk
    Józing Antal

    (Közben hallottam, hogy egy másik nagyváros repterén is lehet időkorlátos SIM-kártyát venni. És ez fontos információ lehet annak, aki Kínába utazik. Könnyen lehet, hogy a reptéri üzleteknek valami külön jogosítványuk van erre.)

    A SIM-kártyának és az ismét feléledt WeChatünknek köszönhetően megint nagylegények vagyunk. Gyorsan megvesszük a metrókártyát, ami először rakoncátlankodik, de aztán valahogy sikerül ráncba szedni, és ezerrel robogunk a belváros felé.

    Csak a miheztartás végett: a pekingi metró térképe így néz ki.

    Nyugat.hu

    Ehhez képest elég ügyesen odaérünk a szállásunk közelében lévő metrómegállóhoz, ott viszont elakadunk: a Google Maps - pontosabban a VPN - éppen nem megy, a Bing meg kínaiul hozza az utcaneveket. Ez utóbbi nem könnyíti meg a dolgunkat.

    Miközben a környéket járjuk, megállapítjuk, hogy Peking nagyon más, mint Kanton. Vibrálás helyett hömpölygés, széles sugárutak, rendezettebb forgalom, de a végtelenbe nyúló épülettömbök között nem tudom nem érezni a letűnt szocializmus leheletét, és egy árnyalatnyi nyomasztó hangulatot.

    Peking, Kína
    Pekingi életkép
    Józing Antal

    Pedig itt is van KFC, Mcdonald’s, sőt később még egy Walmartba is betévedünk. De mindez az általános képen nem nagyon változtat. Peking amúgy nem barátságtalan, sőt egy (két) fokkal könnyebb terep, mint Kanton, és akár remek turistadesztináció is lehet. De ez utóbbiról majd legközelebb, most még csak a szállodánál vagyunk.

    Bevackolunk

    Ami valóban nem túl elegáns. De a szörnyű kritikákat valószínűleg finnyás nyugatiak írták, akik szerint mindennek olyannak kell lenni, mint Londonban vagy Kölnben. Hát ez nem ilyen.

    Ez volt a szállodánk, alig néhány kilométerre a belvárostól, ami nagy szó. A szoba amúgy rendben volt, de ekkor már alig fotóztunk.
    Accor.com

    Ahhoz képest, hogy egy nemzetközi láncban vagyunk (Ibis), a recepciósok nem beszélnek angolul, a törzsközönség sem az a kimondott világutazó, kozmopolita és magabiztos réteg, hanem kínai kisemberek, akiknek a fővárosban van dolga. A folyosókon enyhe, furcsa szag terjed, talán a szomszédos kórházból. Némi izgalommal nyomjuk le az ajtókilincset, de a szobánk összességében rendben van.

    Behajítjuk a bőröndöket és felderítjük a környéket. Találunk is egy egyszerű, kissé sötét, menzaszerű helyet. Végül is kevés pénzért egész jó vacsorát eszünk, bármi is volt a tányérunkon.

    Aztán visszamegyünk a szállodába, faljuk a Bountykat és készülünk a másnapi ütközetre.

    Előzmények:

  • Kína elsőkézből (1): előkészületek; avagy mi a manóért utazunk Kínába? Kína elsőkézből (1): előkészületek; avagy mi a manóért utazunk Kínába? 2019. August 24. 09:08
  • Kína elsőkézből (2): Az odaút és az első megrökönyödések Kína elsőkézből (2): Az odaút és az első megrökönyödések 2019. August 29. 12:01
  • Kína elsőkézből (3): Az a feledhetetlen első éjszaka Kína elsőkézből (3): Az a feledhetetlen első éjszaka 2019. September 08. 06:03
  • Kína elsőkézből (4): Mindennapi élet, gombócok és plázák, tánc az utcán Kína elsőkézből (4): Mindennapi élet, gombócok és plázák, tánc az utcán 2019. September 24. 19:35
  • Kína elsőkézből (5): Családok egyetlen robogón, vonatok 300 kilométer/óra felett Kína elsőkézből (5): Családok egyetlen robogón, vonatok 300 kilométer/óra felett 2019. October 22. 08:10
  • Kína elsőkézből (6): Templomok, parkok, műemlékek és egyéb klasszikus turistáskodások Kína elsőkézből (6): Templomok, parkok, műemlékek és egyéb klasszikus turistáskodások 2019. November 05. 12:55
  • Egy szerkesztőség fenntartása nagyon sok pénzbe kerül. Segítsd a Nyugat.hu munkáját, mert a függetlenségnek ára van! December 3-tól 20-ig tartó kampányunkban kétmillió forintot szeretnénk összegyűjteni. Ezt a pénzt elsősorban az újságírók bérére szánjuk, hogy a valóban fontos ügyekkel foglalkozhassanak. Itt támogathatsz és tudhatsz meg többet a kampányunkról.

    Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@nyugat.hu
    Hirdetés
    Hirdetés

    Hozzászólások

    A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

    A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

    Hirdetés
    Hirdetés
    Hirdetés
    Hirdetés

    Helyek

    Hirdetés